2003.05.31. (szerda) - Arizóna

Zoe: Arizónába? 😲

Eddie: Igen. Mike itt kapott munkát erre az évre, és anyám úgy gondolta, hogy jó lenne ha az egész család jönne.

Zoe: Ja értem. De legközelebb ne tűnj el ennyire, mert teljesen beparáztam.😒

Eddie: Ígérem.😘

Mit csináljak? Elmondjam neki, hogy én is itt lakok? Mert arról soha nem meséltem neki, hogy mi mégis honnan jöttünk a kirándulást illetően és hát, talán félek találkozni vele, mert ahogy mostanság tényleg rá erőszakoltam magam az üzenetekkel, kicsit leégettem magam.

- Zoeee!! - üvöltötte valaki a nevemet az utcák végéből.
Jess futott oda hozzám! Rakoncátlan tincseit ide-oda dobálta a szél, a táskáját a kezével tartotta, nehogy leesen a válláról.

- Ennyire ne fussál, nem fogod le késni a buszt! - nevettem.
Amikor ide ért a vállamra helyezte a kezét, úgy próbálta össze szedni magát.

-Ne..nem a busz miatt futottam ennyit, az nem érdekel -még mindig szaporátlan volt a levegővétele és csak akkor folytatta, amikor már tényleg el tudott rendesen mondani egy egész kerek mondatot. - láttam Mike-ot. Nem tudom miért van itt, de a sarki boltba ment be egy kiskutyás szatyorral. - mutogatta körbe a táska méretét és a rajta lévő kiskutyát, ami annyira nem is volt fontos.

- Ennyire közel laknak? -gondolkodtam el és nem is válaszoltam a felvázolt szatyor kinézetére.

- Laknak? Te meg miről beszélsz? - nem értett belőle semmit.

- Épp ahogy megjelentél, Eddie írt, hogy ide költöztek.

- Most szivatsz? - tátott szájjal nézett Jess, nagyon fura volt.

- Miért szivatnálak? - nem értettem ezt a feltételezést.

Közben a busz is megérkezett és miután találtunk magunknak helyet, leültünk és ott folytattuk.

- Mert ha ez tényleg így van, akkor végre az enyém lehet Mike, te meg megkaphatod Eddie-t. -vigyorgott, és láttam a szemeiben, hogy gondolatban az esküvőjét tervezi babarózsaszín fátyollal, millió tulipánnal a kezében.
Vállba ütöttem, hiszen nem kellene olyan dolgot kitalálnia, ami soha nem fog megtörténni.

- Nem fogok össze jönni Eddie-vel. - nyomatékosítottam határozottságomat a dolgot illetően.

- Óh, dehogynem. Majd idővel, meglátod - kacsintott. - szóval, mikor is fogtok találkozni? -kérdezte Jess, miközben a busz megállt az első buszmegállónál, ami azt jelentette, hogy a következőnél leszállunk.

- Nem tudom.

- Nem tudod? Mi az, hogy nem tudod? Nem vele beszéltél a megállóban? - most már teljes testtel felém fordult.

- De igen. -hallgattam egy ideig, majd folytattam. - nem mondtam el neki, hogy itt lakok.

Lassan leszálltunk a buszról és visszafelé kezdtünk sétálni, amerről jöttünk.

- Ezt nem hiszem el - fogta a fejét Jess - de egy bolond tyúk vagy. Azonnal írjál neki, vagy ha nem, akkor majd én. - nézett rám komolyan.

Egy nagy sóhajtás kíséretében beleegyeztem.

- Rá ér később? - kérdeztem, ahogy bekanyarodtunk az utcánkba, ugyanis Jess 8 házzal lakik arrébb tőlünk.

- Nem! Mert ahogy ismerlek, beszari alak létedre úgy sem fogsz neki írni, arra hivatkozva, hogy még nem állsz készen, hogy lakhelyedet leleplezd. - tette csípőre a kezét barátnőm, mert úgy gondolta, nyert ügye van.

Viszont igaza volt. Tényleg szégyelltem magam azért, amiért annyira rámenős voltam, így biztosan nem írtam volna neki.

- Jól van, írok. De nehogy azt hidd, hogy te nyertél!

- Már azon rég túl vagyok. -kacsintott, majd közelebb lépett, hogy jól lássa a.telefonom képernyőjét.

Zoe: Eddie, majd beszélnünk kéne..

- Ennyi? Igazán bőbeszédű vagy. - forgatta a fejét Jess, majd elindult a lakásuk felé.

- Itt hagysz? - vágtam értetlen képet.

- Igen. Nagyon nehéz eset vagy Zoe, most időre van szükségem, hogy feldolgozzam magamban azt, hogy milyen buta is vagy és nem hallgatsz az okosabb feledre. - ezzel magára célozva elindult az ajtóhoz. A kis szemét.
Küldött egy puszit a kezeivel és már el is tűnt a házban.

Király.

Eddie még mindig nem írt vissza, így amikor haza értem, letettem a telefont és át rohantam a nappalin, ahol a szüleim tévéztek.

- Sziasztok. - zártam le ennyivel és a konyhába be érve kaját kerestem.
Anya tegnap valami pörköltöt főzött, úgyhogy a mikróban melegítettem egy adagot és az asztalhoz ülve enni kezdtem.

- Mi volt a suliban? - érdeklődött anya, amikor bejött a konyhába és mosogatni kezdett.

- Semmi. - válaszoltam. Nem szerettem vele beszélgetni semmi olyasmiről, amihez nincs köze. Próbál mindig elzárni mindentől és mindenkitől.
Legyenek azok barátok vagy akár egy kapcsolat.
Nem enged bulizni, se semmi olyat csinálni, ami szerinte megronthatja a tini lelkemet.
Ezért nem viszek soha senkit haza, még Jesst se, így általában nagy ritkán náluk vagy a suliban találkozunk.

Erre a kirándulásra is csak azért sikerült elmennem, mert az osztályfőnök írt anyáméknak egy levelet, hogy ők szeretnék, ha elmennék, mert az osztály minden tagja ott lesz és szörnyű lenne, ha nélkülem kellene menniük. Így hát bele egyeztek.

Nagyon rossz, ha az embert a szülei ennyire behálózzák. És nem arról van szó, hogy féltik a testi - illetve lelki állapotukat a külvilágtól, hanem egyszerűen azt a morbid elvet vallják, hogy a gyerek ne bulizzon, ne igyon, ne pasizzon, hanem 18 évesen tanuljon és készüljön fel a nagybetűs életre.
Majd házasság után jöhet a szex, addig nincs testi érintkezés.
Na ilyen szülőket SENKINEK nem kívánok.

***

Már lassan este 8 óra volt. Tanultam a holnapi biosz dogámra és végig csak Eddie járt az agyamban.

A nap folyamán annyit írt, hogy majd később jelentkezik. Egész délután arra vártam, de még semmi nem történt.
Komolyan lassan kezdtem magamban eltemetni ezt a kapcsolatot, mert nem láttam értelmét.

Én írok neki, ő nem. Én keresem, ő nem jelentkezik. Egyszerűen tényleg csak olyan, mint ha egy kis nyári "kaland" lett volna ez számára.
Tényleg tanácstalan vagyok.

Este 10 körül már lefekvéshez készülődtem, amikor rezgett kétszer a telefonom. Az ágyba befeküdtem és megnéztem ki írt.

Jess: Remélem már a találkát szervezitek, mert ha nem, képes leszek téged megverni és elásni a kertbe, mint egy répát..😉

Hmm, köszi Jess.

Eddie: huh, most lettem kész a szobám berendezésével.😊

Zoe: Muti képet!!😱 (nagyon izgatott voltam, nem tudtam rá haragudni.)

Eddie: Eddie egy képet küldött.

Zoe: Te zenélsz??😱😲

Eddie: Igen már 10 éve. Vagyis gitározok és énekelek.😃

Zoe: És ezt eddig miért nem mondtad?

Eddie: Nem tudhatja rólam ezt akárki.😉😘

Zoe: Oh, énekelsz majd nekem valamit??😋

Eddie: Holnap megvárlak a sulid előtt és talán.❤

Mi? Ezt meg honnan a francból tudja?