2003. 05. 25. (csütörtök) -Arizóna

Hihetetlenül hamar eltelt a kirándulásunk. Nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy Eddie ott maradt, nekünk viszont haza kellett jönnünk.
A távolság teljesen felemészti a lelkemet, hiszen Eddie nagyon fontos helyet foglalt el a szívemben.

Egyfolytában csak rá tudok gondolni, zakatol az agyam, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy megint láthassam.
De tudom, hogy ez lehetetlen. Nincs az a megoldás, ami segíthetne rajtunk. A távolság, ami köztünk van, hihetetlenül nagynak tűnik.

El sem hiszem, hogy lett egy olyan srác az életemben, akire azt mondom, hogy sajnálom, hogy nem láthatom többé. Hiányzik. Mindig csak a közösen eltöltött percekre gondolok. Ami természetesen nem normális. Nem vágyakozhatok egy olyan illető után, akit csak egy hete ismertem.
Azon kívül, hogy nagyon jó barátok lettünk, nem lehetett más közöttünk.
Hiszen ha még így is lenne, hogy éreznék iránta valamit, mindenáron azon lennék, hogy az a mardosó, kínzó vágy eltűnjön, amit iránta érzek.

De szerencsére nem érzek így. Nincsenek pillangók a gyomromban, nincsen egy nagy kuszaság a fejemben, nem voltam zavarban a jelenléte előtt.

Csak egyszerűen hiányzik, mint barát.

Haza érkezésem után kicsit elvoltam veszve. Nem éreztem magaménak a szobámat, minden idegen volt számomra, pedig csak egy hétre utaztam el.

Anyáékat is furcsa volt újra látni. Amúgy sem éreztem azt, hogy annyira hiányoztam volna nekik, miután megérkeztem egy egyszerű puszival le tudták az egész érdeklődést. Anya kérdezett annyit, hogy minden rendben van-e.
Hát persze, minden.

Jóleső érzéssel feküdtem a szobámban és a plafont bámulva gondolkoztam.
Az elmúlt egy hét sokat változtatott a gondolkodási módomon. Most talán pozitívabb lett a személyiségem, többet gondolkozom el azon, hogy mi lesz velem a jövőben. Hogy milyen férfi lesz mellettem, hogy hol fogok családot alapítani, és minden olyan, ami fontos lehet a későbbiekben.

Nagyon sokat agyalhattam, mert ebéd után el is aludtam.
Anyu valamikor be jöhetett, mert amikor 2 órával később felkeltem, egy takaró volt rám terítve.
Köszi anya.
Megnéztem, hogy ki írt telón, mert pont arra keltem fel, hogy a telefonom rezeg.
Gondoltam Jess az, mert Eddie-vel 3 napja nem beszéltem. De tévedtem. Ő írt.

Eddie: Hiányzol!!😭

Ezen csak mosolyognom kellett, hiszen nagyon aranyos volt. Hamar válaszoltam is.

Zoe: Te is nekem Ed.😣

Eddie: Mikor foglak már megint látni?😒

Zoe: Nem tudom..😞

Erre egy darabig nem is válaszolt.
Így hát gondoltam fel hozok egy kis harapnivalót és nézem tovább a kedvenc sorozatomat, a Trónok harcát.

Anyu lent volt a konyhában, apu foci meccset nézett a nappaliban.

- Köszi, hogy betakartál! - haladtam el anya mellett és a hűtőt céloztam meg.

- Semmiség. Mikor kezdődik a suli? - váltott témát.

Kivettem a hűtőből a tejet, szekrényből a müzlit és a chipset és megálltam anya mellett, amíg össze öntöttem a müzlit a tejjel.

- Majd hétfőn. Kiadták nekünk ezt a hetet. Úgy hogy most pihi van. -jelentettem ki és mentem is felfelé a szobámba, anyát ott hagyva.
Nem nagyon szeretek vele beszélgetni, ezért mindig rövidre zárom az adott témát.

Bekapcsoltam a sorozatomat és közben vártam, hogy Eddie válaszoljon, de aznap már semmi értesítés nem jött.

Másnap úgyszint egész nap csak vártam, hogy válaszoljon, mert én a nap minden órájában írtam neki, de semmi.
Már muszáj volt jeleznem Jess-nek, mert teljesen ki voltam, hogy Eddie nem válaszol.

Zoe: HELP!😭😭

Jess: Mi van veled asszony? Jön a fogad?😂

Zoe: Nem válaszol..😣

Jess: Jaa csak ennyi a baj? Azt hittem nagyobb gáz van. Lehet dolga van.

Na hát vele is ki vagyok segítve.

Zoe: Jess, ez nagy probléma mit ne mondjak. Írok neki, elolvassa, de nem válaszol. Mit csináljak?

Jess: Várjál egy kicsit. Nagyon rá erőlteted magad. Hagyd, ha barátok vagytok úgy is fog jelentkezni.

Zoe: Úgy gondolod?😟

Jess: Úgy. Úgy hogy kuss legyen és majd csak akkor zaklass ha felgyulladt a ház.😋

Ez aztán az igazi barátnő.

Egy hét elteltével sem tudtam róla semmit. Jártam suliba, reméltem, hogy fog jelentkezni, de hiába vártam.
Egyszerűen felszívódott. Nem keresett, nem írt, nem volt aktív semmilyen fiókjában.
Így hát feladtam. Hiszen nem voltunk együtt, ez csak egy kamu barátság volt, semmi több.

Viszont, mikor sétáltam ki a buszmegállóba rezgett a mobilom.

Eddie: Ne haragudj, hogy eltűntem.

Zoe: Mégis hol voltál?😣

Eddie: Elköltöztünk.

Zoe: Komolyan? De hova?😱

Eddie: Arizónába.