2003. 05. 16.-19. (kedd - péntek)

A hetünk azzal telt, hogy nagyon sok helyre ellátogattunk, mint például a
Guinness Storehouse -ba (Múzeum),
National Museum -ba,
St. Michan's Templomba,
és a Nemzeti Botanikus Kertbe. Ez mind- mind számomra különösen érdekes volt. Ezek a helyek Dublin különböző pontjaiban találhatóak, szóval a legtöbbször busszal vagy gyalog tettük meg az utat.

Megannyi képet csináltam mindenről, amit a laptopomon egy külön mappában tartogattam. Anyának is küldtem minden este egy csomó képet, hogy ő is láthassa ezeket a csodás helyeket.
Mindegyik nagyon tetszett neki, úgy hogy teljesen elégedett voltam magammal és a fotózási képességemmel.

Eddie-vel is nagyon sokat beszélgettem az elmúlt pár napban, ugyanis a kis italozásunk elég jól sikerült. Olyannyira, hogy megadta a számát és facebookon chatelünk esténként.

Nagyon sok mindent megtudtam róla. Hogy hova járt suliba, a családját mutatta be, elmesélte, hogy a testvérével mindig össze keverik és kettőjük közül ő a zárkózottabb, valamint a testvéréért a csajok jobban oda vannak, figyelembe véve macsó stílusát.

De hogy őszinte legyek, nekem nagyon szimpatikus. Pedig azt mondtam, hogy nem lesz senki, aki rám ekkora hatással lesz mostanság, de neki sikerült ezt a védelmi vonalamat át ugrania.
Valamint nagyon tetszik, hogy 100% -ban Ír származású, és csodás akcentussal rendelkezik.
Nem tudom miért vonzanak ennyire az ír pasik. Lehet előző életemben én is ír voltam? Kitudja.
De nagyon tetszik benne, hogy ennyire közvetlen, barátságos és őszinte.

Viszont az, hogy holnap megyünk haza, teljesen kiakaszt. Ezért akartam, hogy ne ismerjek itt meg senkit, de Eddie olyan srác, akiért nem bánom, hogy ez történt.
Nem azt mondom, hogy szerelmes lettem egy hét alatt, ám kifejezetten megkedveltem.

Most, amikor vacsora után feljöttünk, pakolászni kezdtük a cuccainkat.

- Kár, hogy haza kell mennünk. - szomorkodtam, hiszen jobban sikerült ez a kirándulás, mint gondoltam volna.

- Nekem ne mond! Mike egy cuki srác, és mit ne mondjak, teljesen feldobta a kirándulásomat. - kacsintott Jess, miközben a pulcsiját gyömöszölte bele a bőröndbe.

- Hogy mi? Jess,ezt hogy érted? - vigyorogtam, ennek ellenére teljesen váratlanul ért ez a kijelentés.
Mielőtt Jess válaszolhatott volna, rezgett a telóm.

- Óh, csak nem a herceged? - lépett mellém, amikor meglátta kipirult arcomat, miközben olvastam Eddie üzenetét.
Nem mutattam meg neki az üzenetet, magamhoz szorítottam a telefont.

- Áh, már titkolózol is. - nevetett, majd be ment a fürdőbe a smink cuccaiért.

- Bocsi Jess, de ez magánügy.

- Értem én - mondta- de ha lefeküdtetek, akkor legalább számolj be róla. - jött ki a holmikkal.

- Jess, mi csak barátok vagyunk.

- Persze, gondolom. De majd ne nyavajogj nekem, ha beleszerettél és én azt mondom, hogy én meg mondtam.

- Nem lesz ilyen Jess, ne aggódj. - fordultam vissza és válaszoltam az üzenetre.

Eddie: Ráérsz esetleg egy félóra múlva? Elszeretnék köszönni.😊

Zoe: Persze. Hol találkozzunk?😋

Eddie: Mondjuk lent a parkban, ha neked is jó. Van egy meglepetésem.😇

Zoe: Micsoda????

Eddie: Majd meglátod.😘

Itt már nagyon izgatott voltam. Nem tudom miért, de nagyon fel dobott, hogy láthatom Eddie-t.
A héten nem sikerült csak kétszer találkoznunk az italozás után, így alig vártam, hogy láthassam, és az ajándék dolog is kíváncsivá tett.

Amíg volt egy kis időm, a szekrényből mindent beledobtam a bőröndömbe, és furcsa módon alig fértek el a cuccaim.

- Miért van az, ha az ember utazik valahová, belefér minden cucca, de ha jön haza, alig lehet bezárni a bőrönd tetejét? - ültem rá a táskára és próbáltam valahogy össze varázsolni.

- Ez egy igazán jó kérdés. - nevetett Jess, majd miután össze szedte mindenét, lehuppant az ágyra és nyomkodta a telefonját.
Egyszer csak egy villanást láttam, ami Jess telefonja felől jött.

- Csak nem lekaptál? - szörnyedtem el, mert még mindig a bőrönddel vacakoltam.

- De igen. Feltettem instagramra azzal a hesteggel, hogy 'szerencsétlenbarátném' ! - röhögött és mutatta felém a telefont.

Azt hittem megverem.
- Jess. Miért kellett ezt? Add ide azonnal! - pattantam oda gyorsan és próbáltam elvenni tőle a telefont, hogy letörölhessem.

Egy kisebb cicaharc után én kerültem ki vesztesként a küzdelemből.

- Sajnálom Zoe, de nincs szerencséd. Dolgozd fel a történteket. -öltötte rám a nyelvét és nevetett a vicces kommenteken.

Ezek után majd hogy nem elkéstem a találkáról, így sietve vettem magamra a ruháimat.

- Te merre igyekszel? - nézett rám a barátnőm.

- Találkozóm van. - siettem az ajtó felé.

- Csak védekezzetek! - ennyit hallottam kifelé menet Jess -től, amin csak forgattam a szemem.

Szóltam az osztályfőnöknek, hogy lemegyek egy kicsit a parkba, amire csak annyit mondott, hogy egy óra múlva itt legyek.

5 perces késéssel értem oda, Eddie már ott várt egy kis táskával a kezében.

- Szia! Ne haragudj, hogy késtem. - öleltem meg, amit viszonzott is. Nagyon jól esett az ölelése, egyrészt hideg is volt, másrészt megnyugtatott.

Nagyon fújt a szél, a parkban semmi olyan kis sarok nem volt, ami védett volna minket a hideg ellen, így meleg ölelését nagyon élveztem.
Férfias illata még jobban megbolondított, arcán a borosták is megjelentek.

- Semmi baj! - mosolygott, miután elengedett. - én is csak most értem ide. Attól féltem, hogy én leszek az, aki késni fog. - gyönyörű mosolyát egyszerűen imádtam.

- Mit hoztál nekem? - kíváncsiskodtam, elakartam terelni a figyelmemet róla, nekem akartam, hogy ez a barátság közöttünk, vagy bármi is legyen ez, megszakadjon.

- Úgy látom nem bírod ki! -mosolygott és felém nyújtotta a táskát. - ezt neked csináltam. Ahogy láttam imádod Írországot így hát készítettem neked egy naptárat azokból a fotókból, amiket én készítettem Dublinban, plusz dologként édesapádnak egy ír whisky, mivel mondtad, hogy gyűjti az ilyen különlegességeket.

- Eddie, nem kellett volna..- hatódtam meg.

- De igen! Ezzel is mutatom, hogy mennyire fontos lettél nekem ezalatt a hét alatt és hogy mennyire hiányozni fogsz.