2003. 05.13. (szombat)

Alig aludtam az este, tisztára be voltam zsongva a reggelt illetően, mert az osztályfőnök kiosztotta vacsora után a menetrendet és szombat reggel, a Phoenix Parkban fogunk kezdeni, ami a hoteltől nincs is messze.

Este még anyával chateltem egy kicsit.

Anya: Miujság kicsim? Minden rendben volt az úton?

Én: Persze. Most kajáltunk, reggel meg megyünk is az egyik közeli parkot megnézni.😍

Anya: Rendben van. Csinálj sok képet, és kérlek vigyázz magadra, ha bármi van írj.

Én: Mindenképpen. Persze vigyázok!

Anya: Jól van. Van akkor mindened?

Én: Igen van, anya.

Anya: Rendben kicsim. Puszi.

Anya nagyon ritkán mondja, hogy szeret, és ez most sem volt másképp. Bár nem annyira erős a kötelék kettőnk között, mégis jól esne néha, ha kimondaná, hogy szeret.
De szerencsére a nagymamám kárpótolja ezt az elmaradott szót, amit anyuéktól nem kapok meg. A nagymamám egy csodálatos asszony, aki mindig arra törekedik, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt és mindig mellettem van.

Már hajnalban az ágyon ültem és könyvet olvastam, Jamie McGuire Beautiful Disaster című könyvét (magyarul: Gyönyörű sorscsapás), amit nem rég vettem meg magamnak és egyszerűen imádom.
Vártam, hogy Jess felkeljen és végre menjünk lefelé, mert már nem bírok magammal.

Fél 7 körül fel is kelt, miután bele rúgtam az asztalba és el nem káromkodtam magam, mert a kislábujjam össze-vissza tört.
-Köszi az ébresztést Zoe. Pont erre vágytam.-nyújtózkodott, majd a fejére rántotta a takarót.

-Tehetek róla, hogy útban van az asztal?- dünnyögtem, miközben a fürdőbe mentem mosakodni, meg zuhanyozni.

-Hát arról pont nem, de arról igen, hogy bamba vagy.-állt meg az ajtóban és onnan nézte, ahogy mosakodok.

-Én is szeretlek Jess, de menj ki, mert fürödnék.-nevettem, majd bezártam az ajtót.

Miután készen lettem, felöltöztem, Jess már az ajtóban várt mert idő volt és lementünk reggelizni.
Az ebédlőben már mindenki reggelizett, beszélgettek. Helyet foglaltunk, megkajáltunk majd kaptunk 10 percet, hogy felöltözzünk rétegesen, mert tudni kell, hogy Írországban nagyon hideg, szeles idő van még tavasszal is. Így két pulóvert magamra vettem, és egy kabátot.

-Te nem veszel fel semmit?- értetlenkedtem, miközben azt lestem, hogy Jess semmit nem vesz fel, csak a kis táskáját kapta magához és egy szál pólóban álldogált arra várva, hogy végre menjünk.

-Miért? Szerintem nagyon jó idő van odakint, csak te vagy az a kis fagyos, aki egy kész gardróbot magára vesz.-röhögött.

-Szerintem meg igenis hideg van kint, úgy hogy jó lenne, ha felöltöznél.-parancsoltam rá.

-Biztos, hogy nem. De hogy megnyugodj, hozok egy dzsekit, és ha fázok felveszem.-nyúlt a bőröndjébe és elővette a dzsekijét. Csóváltam a fejem, de hát ő tudja.

A hallban gyülekeztünk és végre elindultunk. Életem egyik legjobb utazása ez. Olyan boldog voltam, majd kiugrottam a bőrömből.
És amikor a parkhoz értünk, egyszerűen elállt a szavam. Imádtam ezt a helyet. De nem csak ezt, hanem ezt az országot is. Annyira egyedi és magával ragadó.

-Hogy tudsz te ennek ennyire örülni?- kérdezte Jess, miközben belém karolt és a parkot páztázta.

-Nem tudom! De annyira jó és kellemes érzés fog el, ha itt vagyok. Mintha a lelkem megújulna és a testem tele lenne energiával!- mutogattam teljes át éléssel. Komolyan is gondoltam azt, amit mondtam.

-Valami nincs rendben veled Zoe. Csak nem a szerelmedet titkolod el előlem, aki itt él?!- ütötte meg a vállamat a barátnőm, amire egyből oda kaptam a kezem, mert eléggé fájt.

-Csak óvatosan Jess, ez fájt! És válaszolva a kérdésedre nem. Nincs pasim.-mondtam, miközben a parkot elhagytuk és egy cukrázda felé vettük az irányt.

-Ezt szomorúan hallom.-vágott bús képet, majd úgy csinált, mint aki a könnyeit törölgeti.

-Nagyon rosszul játszod a szereped.-nevettem- inkább gyere, vegyünk egy sütit.-mondtam, miközben az osztály megrohamozta a cukrázdát.
Direkt megvártuk, amíg mindenki kijön, mert úgy sem férünk be annyian.

Mikor kijöttek a csajok, akik először bementek, áradozva beszéltek valami srácról, aki állítólag nagyon helyes, és nem viszonozta a közeledésüket. Mindegyikük szomorú volt, pedig ők mindent megtettek.

-Megnézzük ezt a srácot? Hátha esetleg végre felszednéd magadnak.-húzott befelé.

-Nem Jess. Mondtam, nekem nem kell senki.-erősködtem, de Jess hajthatatlan volt és már bent is álltunk a pult előtt és vártunk. Nem volt ott senki, hogy kiszolgáljon minket, már vagy 5 perce vártunk az osztályfőnökkel együtt, mert ő is megvárta, amíg a nagyja kivonul.
Miután egy idős fickó ki szólt, hogy azonnal jönnek, osztályfőnök motyogni kezdett magában, hogy már ideje lenne, mert kezdi unni a várakozást.

-Hol van az a szép fiú? Nem látod valahol?- súgta a barátnőm, amin mosolyognom kellett.

-Jess, lehet már kiment.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel, ám ő egyáltalán nem figyelt rám mert teljesen elbambult.

-Szerintem meg pont itt van.-próbáltam arra figyelni, amerre ő néz és amikor végre meg láttam kiről van szó, elképedtem. Már csak azért is, mert nem tudom, hogy mi tetszik nekik rajta. Egy srác, aki ugyanolyan mint a többi férfi a világon.

-Mit adhatok?-kérdezte a srác nagy mosollyal az arcán.

-Én egy fekete erdő tortát kérek!- szólalt meg ofő megtörve a kínos csöndet.
A fiú rutinosan mozgott a pult mögött és egy szelet tortát nyújtott át.

-Fizetni ott kell a bejárat mellett.-mosolygott tovább, majd ránk emelte tekintetét.- Mit adhatok lányok?-Jess majd elolvadt, meg sem szólalt, csak tátott szájjal bámulta a fiút. Egy nagyot sóhajtva leadtam a rendelésemet.

-Egy mignon lesz. Sőt, legyen kettő, mert a barátnőm kicsit lassú felfogású, és ezáltal én kérek inkább neki.-nevettem.

-Rendben van.- adományozott meg a fiú egy mosollyal, majd kiszedett két mignont.-parancsoljatok! Tudjátok hol kell fizetni.

-Persze, köszi.-húztam magam után Jesst, mert még mindig nem szólalt meg és már kezdett kicsit idegesíteni.
Miután fizettünk, kiindultunk a süteménnyel, de egy hang megállított minket.

-Egyébként, gyönyörű mosolyod van.-nézett felénk a sütis srác.

-Nekem?-néztem értetlenül.

-Igen, neked!- támaszkodott a pultra és onnan lesett.

-Öö, köszi.-fejeztem ki magam ennyivel és ott hagytam. Kint leültem egy padra a többiek mellé és ettem a sütimet, míg Jess le nem huppant mellém.

-Te komolyan annyit mondtál, hogy köszi?

-Jaa.-feleltem teli szájjal.-Miért? Én mondtam, hogy az igazit keresem.