Új év, új én! Megjöttem lányok sok-sok év után! Remélem még vagytok páran! Itt az ideje kicsit kibontakoztatni Sean és Zoe kapcsolatát, nézzük merre folytatódik! Sok puszi nektek!

..............................................................................................................................................................

2014. December 30. (kedd) - 31. (szerda) - Írország /Dublin/

Zoe

Kibuktam. Nem tudtam kontrollálni az érzéseimet, pedig ezt nem engedhettem volna meg magamnak. Erősnek kellett volna lennem, és tartanom magam ahhoz, hogy ez csak a munkám. Ez egy munka, amit végeznem kell. Ehelyett a néhány pezsgő utáni érzés kihozta belőlem azt, amit évek óta magamban tartogattam, és soha nem tudta rólam senki a családomon kívül. "Hülye vagy, Zoe."

Annyira hülye vagyok. El sem hiszem, hogy ezt tettem. Oldalra pillantottam. Sean arca csalódottságról árulkodott, és szörnyen szánt engem. Ezt akartam elkerülni. Nem akarom, hogy sajnáljanak, nem kell a sajnálat. Eddig is megoldottam egyedül, most is menni fog. 

Ráadásképp egy olyan embernek mondtam el, akiben nem tudom, mennyire bízhatok meg, hiszen még csak pár napja ismerem. Akár ebből hasznot is húzhat.

Bassza meg, nagyon elcsesztem. 

Néztem a csillagos eget, és azon gondolkoztam, hogy vajon most Ed mennyire haragudna rám. Mindig azt mondta, hogy erős nő, soha nem sír. Egy erős nő emelt fejjel közlekedik az utcán, és tudja, hogy minden akadályt könnyen átlép. De ez nem egy akármilyen akadály. Ez egy gát. És most beszakadt az a gát, amit hónapokon keresztül védtem, amin tudtam, hogy nem juthat át semmi. Erre jött a pohár pezsgő, eljött a Szilveszter, és minden összedőlt.

- Ne haragudj. - ennyit mondtam, majd Sean felé pillantva távoztam. Annyira mélyre süllyedtem, amennyire ember eddig képtelen volt. A fejemben kavargó érzelmek felőrölték a megannyi türelmemet, és képtelen voltam ezt tovább csinálni. Nem nekem való ez a munka. Nem való nekem semmi. Eddie most szörnyen csalódott lenne. Mindig feladok mindent, minden elkezdett dolog félbe maradt az életemben. Egy szenny vagyok a társadalomban. Nem értek semmihez, és ha lehetőségem is adódik bámihez, azt valahogy mindig elcseszem. " Nekem kellett volna meghalnom Eddie helyett."  Elvett Isten egy olyan életet, amely felért ezer másikkal. Rombadőlt az életem, a közös életünk, amit együtt szerettünk volna felépíteni, és most, hogy egyedül maradtam, nem tudom tovább csinálni nélküle. Haldoklik a lelkem, és teljesen megfullaszt a magány.

- Zoe... - Sean hangja a fülemben cseng, de annyira távolinak hallom a hangát, hogy fel sem fogom, mit mondott a nevem után. 

Annyit tudtam, hogy azonnal el kell innen tűnnöm, mert nem bírok itt még egy percet az emberek tömkelegében.

Igyekeztem valamennyire össze szedni magam, mert a kisírt szemem nem vetne túl jó fényt Sean családjára, és nem akarom, hogy bárki is érdeklődjön, mi bajom. Sean anyukája a vendégekkel puszilkózott, mindenki szórta a másikra az ezernyi jókívánságot, bár ez engem egy cseppet sem hatott meg. Ki akartam innen jutni, de minél gyorsabban.

- Sajnálom, Mrs. Walker. Haza kell mennem, sürgős. - érintettem meg a nő vállát, és próbáltam kerülni a szemkontaktust. Nem akartam, hogy aggódni kezdjen, csak minél hamarabb kiakartam jutni az ajtón, és ismét egy mély levegőt venni úgy, hogy körülöttem nincs több száz gyanakvó tekintet...

                                                                  -----------------------------------

2015. Január 2. Írország /Dublin/

Sean

Az Újév után elég gyorsan pörögtek az események. Nagyon elgondolkoztatott Zoe meséje, bár nem tudom most mit tegyek. Zoe teljesen megnyílt nekem, őszinte volt. Teljesen megértem, hogy min ment keresztül, hiszen egy ilyen estét átélni borzasztó lehetett. Egy kis részem azt érzi, hogy megkellene jobban ismernem, de az is benne van a pakliban, hogy nem hiszem, hogy én az a férfi vagyok, akire vágyik. Legyünk őszinték. Kerekesszékben ülök, a lábam hiányzik, konkrétan munkám sincs, és anyámékkal élek. Most mondjátok azt, hogy ez nem kiábrándító?

Ha én Nő lennék, tuti nem buknék ilyen hapsira.

- Sean? Mi van veled? - kérdezte Matthew, miközben az egyik bárban ültünk, egy sör mellett, közben a tévén néztük a tegnapi meccs ismétlését.

- Nem tudom haver, egyszerűen nem tudom elfelejteni, amit Zoe mesélt. - néztem rá kétségbeesett arccal, miközben a sörömet szorongattam. Már ez sem esik jól.

- Tesó, te nem vagy az a fajta, akit ennyire megbabonáznak. Biztos hogy jó ez így?

Matt szavai elgondolkoztattak. Nézem a meccset, de nem érdekel. Pedig a meccs az gyógyír számomra. És itt ülök, egy bárban, ahol jól kellene magamat érezni, de nem megy. A szívem azt súgja, hogy ismerjem meg ezt a lányt, változtassak azon, ahogy eddig bántam vele, de az eszem azt súgja, hogy elkellene engednem, mert tudom, hogy ilyen élethelyzetben, ez úgy sem működne. Bár azt sem értem, miért beszélek erről így. Semmi jelét nem adta Zoe, hogy érdekelném.

- Nem tudom, mit tegyek. - sajnáltattam magam tovább, majd Matthew simán a bárpult felé biccentett.

- Szerintem azt kellene tenned, hogy ott van az a szép szőke hajú lány a pultnál, és megkellene hívnod egy italra. - vigyorgott sejtetően, majd a kezével mutatta a lány vonalainak tökéletes alakját.

- Nem hiszem, hogy nekem most erre lenne szükségem. - ráztam a fejem, és belekortyoltam a már bubi mentes sörömbe.

- Oh, dehogynem. Várjál, egy kicsit segítek.. - röhögött, majd elindult a pult felé.

- Neee basszameg. - hörögtem rá, de már addigra a lány vállát érintette, aki épp a Martiniját szürcsölte cukorral és citrommal. A lány gyönyörű gödröcskéi halványan megjelentek, amikor Matt óvatosan elkezdett neki célozgatni rám. A lány a füle mögé helyezte az egyik tincset, amitől még szebbnek nézett ki a bárpult fényeinél.

Éreztem, hogy hatással van rám a lány, de úgy gondoltam, hogy ez nem helyes. Zoe járt a fejemben, viszont pasiból vagyok, éreztem, hogy a testem azonnal reagál a lány külsejére, és apró mosolyára, amit csak féloldalasan láttam.

Matt még mindig beszélt, és aprót bólintott felém, amikor a lány felém nézett. Én azonnal úgy tettem, mintha elmélyülten a meccset nézném, de titkon fél szemmel ott voltam feléjük. Borzasztóan éreztem magam. Az eszem és szívem egymás ellen harcolt. Megakartam ezt a lányt érinteni mindenhol, de mindeközben Zoe apró vonásai jártak a fejemben, és az ő vaníliás illatát akartam érezni. Őt akartam, de közben még sem. Vele akartam lenni, de közben még sem.

Annyira elvoltam a gondolataimmal, hogy már csak azt vettem észre, hogy a lány felém sétál. Ne, ne, ne, neee. "Basszus Sean, ne pánikolj, egy igazi macsó vagy!"

- Szia. Kate vagyok. Hallom, társaságra lenne szükséged. - állt meg mellettem, tökéletes idomaival. Gyönyörű, szexi fekete ceruza szokta volt rajta, és egy garbós hosszú ujjú fehér póló, ami tökéletesen igazodott formás mellére. A gyönyörű, szőke haja, tökéletesen omlott végig a vállán, amitől még jobban begerjedtem. Nem bírtam róla levenni a szemem. 

"Istenem adj erőt."

- Sean. - nyújtottam felé a kezem, amikor megcsapott ánizsos parfümjének illata, amitől egyből mámorba estem. Apró keze eltörpült az enyémben, és bőre puhasága teljesen elvette az eszemet.

- Szóval? Nálad vagy nálam? - szegezte felém azonnal a kérdést, amitől meghökkentem. Szemei csak úgy cikáztak rajtam végig, a tetoválásaimon, a karomon. 

- Közel laksz? - kérdeztem tőle, amikor már a fejemben végig futott, hogyan is szedném le róla azt a szoknyát..

- Innen nem messze. - kacsintott, majd öltözködni kezdett, és a kabátja már rajta is volt.

- Akkor itt nekem már nincs is dolgom. - vigyorgott Matt, és szedelőzködni kezdett. - Majd hívlak. - és ezzel le is lépett, fizetve a sörünket.

Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy egy éjszakára elakarom felejteni Zoe kétségbeesett pillantásait, amiket felém küldött, amikor elmesélte élete legborzalmasabb estéjét. Tudom, nem ez a legmegfelelőbb mód rá. De nem hiszem, hogy Zoe és köztem bármi is lehetne, és nem hazuttolhatom meg magam. Sean vagyok. Aki két kanállal habzsolja a nőket, akinek ez egy teljesen természetes dolog, hogy minden második nap, más nővel van. Kate pont az a nő, aki az esetem, és nem lennék önmagam, ha nem vállalnám be egy éjszakára.

De miközben éppen a lakásán voltunk, és kezelésbe vettem formás melleit, aközben is csak Zoe és a megtört lelke járt a fejemben. "Megbolondultam?"

Zoe

- Jess? Mit tegyek? Elmondtam neki mindent. - ültem Jess kanapéján, arról siránkozva, hogy teljesen elrontottam mindent.

- Szívem. Ez egyértelmű. Úgy érezted bízhatsz benne, és elmondtad neki azt, ami az életed része. Ez nem bűn. - fogta meg a kezem Jess, és próbált vigasztalni.

- De pont neki? Szerintem magában kárörvendett, hogy "Na ezaz, meg is érdemled, hülye picsa".. 

- Ne mondj ilyet Zoe. Attól, hogy keménynek mutatja magát, még lehet lelke. - Jess öntött közben még egy pohár bort, majd a kezembe nyomta.

Ki vagyok merülve. Sean számomra egy vadidegen. Egy megbízhatatlan, arrogáns nőcsábász, aki majd kihasználja a helyzetet és ellenem fordítja. Szorongattam a kezemben a poharat, és próbáltam normális magyarázatot kapni arra, hogy miért is neki mondtam el, hogy mi történt.

- Szóval tetszik neked..- vigyorgott Jess.

- Nekem?- hökkentem meg. - Nekem ugyan nem. - vörösödtem el.

- Oh, dehogynem. Szerintem itt lenne az ideje túllépned, és elindulni egy új úton. - forgatta meg a szemét Jess, és a telefonját kezdte el közben nyomkodni.

Életemben egyszer tetszett bárki is, és az Eddie volt. És mindig is úgy éreztem, hogy ez a normális.

"Vagyis, ez normális, igaz?"