2014. December 30. (kedd) - Írország /Dublin/   

Az ébresztő óra hangjára keltem, amit legszívesebben kidobtam volna az ablakon, nem érdekelne  az egész munka, ha nem motoszkál Eddie hangja a fejemben. Biztatott, bátorított, hogy ne adjam fel, hiszen a megélhetésem múlik rajta. És ezek a szavak átértékelése után pattantam ki az ágyból, és kezdtem neki a készülődésnek. Egy fekete koptatott farmert, egy kötött pulóvert kaptam magamra, majd a fürdőbe mentem, és kicsit elviselhetőbbé varázsoltam a fejemet. Nagyon nyúzottnak tűntem, apró,fekete karikák éktelenkedtek a szemem alatt, ezért úgy próbáltam korrigálni a sminkemet, hogy a karikák kevésbé látszódjanak.

Este még átugrottam anyáék vacsorára, és amikor a munkáról beszéltünk, kicsit elferdítettem az igazságot, azt hazudtam, hogy nagyon jól kijövünk a férfival. Anya annyira örült a munkámnak, hogy megpróbálta úgy megünnepelni, hogy a boros üvegek csak úgy tűntek el egymás után. Apa próbálta vissza fogni őt, de a vége az lett, hogy anyát be kellett vinni a szobába lefektetni. Elég érdekesre sikerült az az este, bár apa mondata még mindig a fülemben cseng: Kislányom,jegyezd meg! Újra boldognak, szerelmesnek lenni nem bűn!

Ezek a mondatok azóta is nagy hatással vannak rám, és tényleg elgondolkoztat az, hogy mégis mikor leszek megint szerelmes. Vagy akár boldog. 

De talán attól félek a legjobban, ha mégis valaki olyan hatással lenne rám, hogy érdekelni kezdene, talán Eddie személyiségét, vagy akár ő magát keresném benne. A srác hiába lenne kedves, minden meg lenne benne, amit keresek, de a halott férjem képe soha nem tűnne el. Talán ezért egy darabig jó lesz nekem egyedül. 

Amikor rá néztem az órára, elfogott a pánik, hogy lassan elkésem. Magamhoz kaptam a táskámat, felhúztam a csizmámat, ugyanis este elég sok hó leesett, és Írországban ilyenkor eléggé zord idő van. Még annyi szerencsém van, hogy a Walker család nem lakik messze.

Holnap Újév  31.-e, vagyis, ha minden igaz, nem kell mennem dolgozni, és talán csak reménykedek benne, hogy az Újévem alkalmával sem kell néznem Sean arcát, és a családommal tölthetem az év első napját. Már beszéltem apuékkal, hogy szeretnék velük lenni, aminek kifejezetten örültek. Meg se tudnám mondani, hogy mennyi ideje nem voltam társaságban, mint az elmúlt napokban. 

Amint beengedtek a kapun, rezgett a telefonom. Még csak reggel 8 óra volt, nem szoktak anyáékon kívül olyan sokszor keresni.

Jess: Szia! Tudom, régen beszéltünk, de ráérsz a napokban valamikor? Össze ülhetnénk egy kávéra valahol..

Hm, ezen most teljesen meglepődtem. Szegényt Eddie halála óta nem kerestem. Amikor az az este megtörtént, Jess volt az első, aki azonnal írt. De én válaszra sem méltattam, ami miatt rohadtul szégyenlem magam. Nem is értem, hogy ezek után hogy tud engem keresnem, amikor ennyire semmibe néztem. Azonnal válaszoltam is, nem akartam még egyszer elszúrni a barátságunkat.

Zoe: Persze, ha neked jó, akkor este 6-kor a szokott helyünkön. 

Jess: Tökéletes, akkor este találkozunk.

Szerencsém van, hogy Jess és Mike még mindig egy pár. Annyira furán jött ki ez az egész, hogy az én barátnőm együtt maradt Eddie testvérével. Megesküdtem volna, hogy a kapcsolatuk néhány szex után ki is fog merülni. De szerencsére tévedtem. Anyáék és ők is Írországba költöztek, miután Eddie és én össze házasodtunk. Mindenki közel van egymáshoz, mégis megszakítottam azokkal a kapcsolatot, akik végig mellettem voltak, és támogattak.

- Jó reggelt Mrs. Walker. - köszöntem menet közben a konyhában reggeliző asszonynak. A hölgy egy apró mosollyal jutalmazott meg.

- Jó reggelt. Köszönöm, hogy időben ide ért. A fiam még biztos alszik, de kérem mire fel kel, főzzön neki egy csésze kávét, ugyanis az nála mindennapos. Nem akarja, hogy a személyzet ilyeneket tegyen érte, ezért ő maga szokta magának az ételt, illetve a kávét elkészíteni. - kortyolt bele az italába.

- Rendben van. - siettem volna hátra, amikor Mrs. Walker ismét megállított.

- Kérem, Zoe. Tudom, hogy holnap Újév, és gondolom máshol akar ünnepelni, de nem lenne kedve csatlakozni hozzánk? Egy kisebb össze jövetelt szervezünk holnapra, és ha már itt dolgozik, szeretném ha a családunk tagjaként megjelenne. Tudom, hogy ez még csak a második napja nálunk, de jó lenne, ha részt venne az ilyen ünnepségeken.

Basszus. Komolyan meghívott engem egy buliba? Csak így a második napomon? Átgondolva a dolgokat, tuti, hogy nem mondhatok nemet, mert az rá mehet az egész munkámra. Ha már felvettek, bizonyítanom kell, és megmutatnom, hogy mindig számíthat rám. Anyáék biztos megértik, hogy ez most fontos.

- Természetesen! Köszönöm a meghívást! - mosolyogtam. Kicsit erősebben markolásztam a táskám pántját, mert eléggé kellemetlen nekem még ez a szituáció.

- Remek! Akkor így nem kell jönnie holnap dolgozni, csak estére. 9 órakor kezdődik a party, ha lehetne kicsit elegánsan jöjjön. - harapott bele a pirítósba.

- Mindenképpen. - slisszoltam lassan hátra. Alig vártam, hogy beérjek Sean konyhájába, és magamnak is készíthessek egy adag fekete koffeint. 

Amint beléptem az ajtón, semmi mozgás nem volt még. Lepakoltam az asztal melletti székre, és lefőztem egy adag kávét. Most kivételesen hoztam magammal egy könyvet, és beültem a sarokba relaxálni, amíg őfelsége fel nem kel.

******************

Sean

8:15 perc, és hallom, hogy már kávét főz. Pedig bíztam abban, hogy nem jön vissza. Csak feküdtem az ágyban, és azon gondolkoztam, hogyan tudnám lekoptatni. Ki kell valamit találnom, mert hiába bunkózok vele, nem segít. 

De az biztos, hogy ma nem leszek itthon, hanem egy rég nem látott csajjal töltöm a napot, és kiélvezem az élet apró örömeit, ha értitek mire gondolok. Úgyhogy nagyon remélem mire haza érek, nem lesz itt, és feladja.

Lassan kikászálódok az ágyból, nagy nehezen felöltözök, és bele küszködöm magam a székembe. A fürdőben kicsit magamhoz térek, arcot és fogat mosok. Miután késznek éreztem magam, nagy levegőt vettem, és kinyitottam az ajtómat. Ott ült a sarokban, és olvasott. Reméltem, hogy annyira bele lesz merülve, hogy nem vesz észre. De tévedtem.

- Jó reggelt. - mondta ezt mind nyálasan mosolyogva, majd rám emelte tengerkék szemeit.

- Azt. - hánytam oda a szavakat, majd oda gurultam az asztalhoz, ahol a kávém már ki volt öntve, és valahogy eltalálta, hogy melyik az én bögrém. Rá se néztem, csak magamhoz vettem, majd levettem az újságot az asztalról, és bementem a szobámba. Szeretek újságot olvasni a magam csendességében, miközben a nagy ablakom előtt ülök, és a kávémat iszom. Utálom, ha megzavarnak, és sajnos ez be is következett.

- Mi lesz ma a program? - lépett be az ajtón, és éreztem, hogy engem bámul. Egy nagyot sóhajtottam, és nem feleltem semmit, csak olvastam tovább a sport híreket.

- Mert én arra gondoltam.. - nem hagytam hogy befejezze.

- Te csak ne gondolj semmire. Ma dolgom van.

- Milyen dolgod? - hallottam a hangjában, hogy meglepődött.

- Semmi közöd hozzá. 

- Dehogynem. Ugyanis veled megyek. - ennek hallatán majd nem kiköptem a kávémat. Ekkor már megfordultam, és farkasszemet néztem vele.

- Nem, kurvára nem jössz velem. Nem a te dolgod, hogy hova megyek.

- Ha én nem mehetek, akkor te sem. - fonta keresztbe a karját maga előtt, és úgy tűnt elég elszánt.

Szabályosan rám jött a röhögőgörcs. Elkezdtem fuldokolni, annyira jól mulattam. A hangos röhögésem inkább lónyerítésre hasonlított, mint sem normális nevetésre. A szeme sarkából kibuggyant egy könnycsepp.

- Te komolyan megtiltod nekem, hogy hova mehetek és hova nem? - mint az óvodában, azt játsszuk. 

- Igen, megtiltom. Szóval addig röhögsz, ameddig akarsz, de itt maradsz egész nap a szobában. - majd sarkon fordult, és becsukta maga mögött az ajtót.

Hát szarom össze magam. Ez komolyan az anyámat utánozza?

- Jó. Tudod mit? Öltözködj. Jössz velem. - üvöltöttem ki neki. Ha végig akarja nézni, ahogy kefélek, hát legyen. Adok én neki ingyen pornónézés, attól hátha felnő.