Legszívesebben azonnal felugrottam volna, és oda rohantam volna hozzá, de Marc óvatosan megfogta a kezem, jelezve, hogy nyugodjak le. Alig láthatóan bólintottam, de nem engedtem el a kezét. 
-Rezső!-szólalt meg Árpád, a Lábámonosok vezére.-Itt a lány! Ejtsük meg a cserét!
Apa biccentett neki, majd intett az egyik őrnek, aki kikötözte Daniel kezét, az pedig olyan gyorsasággal termett Árpád mellett, hogy nem voltam benne teljesen biztos, hogy nem teleportált e oda. 
Amiról is leszedték a köteleket, majd elengedték. A lány azonnal oda szaladt apához, aki megölelte, majd megvizsgálta, hogy nem esett e valami baja. Végül tekintete érzelemmentessé vált, Amit pedig óvatosan felénk lökte, majd egy aprót biccentett az ajtó felé, ezzel tudtunkra adva, hogy ideje indulni. 
Szótlanul álltunk fel a kényelmetlen faszékekből, majd egymás mögött haladva elhagytuk a termet. 

Mikor érünk már ki?? A fenébe is, ugye nem esett Aminak semmi baja? - gondoltam, és még jobban szorítottam Marc kezét, mint előtte. 

És akkor, végre kiértünk az épületből, a kis csapatunk egy emberként sóhajtott föl, Marc pedig észbe kapva, elengedte a kezem, amitől alapjáraton tuti, hogy elpirultam volna, ám akkor még az sem érdekelt. Szemeimmel legjobb barátnőmet kezdtem keresni, és nem is kellett sokat kutakodni utána, szinte azonnal megindult felém, majd egy "Zsófiiiii!" felkiáltással már a nyakamban is volt. 
-Istenem! Jól vagy?-kérdeztem, és megöleltem a testvéremként szeretett lányt.
-Ühüm.-biccentett, és elhúzódott tőlem.
-Jé, itt egy Amál!-lépett mellénk Marc , mire Ami egy mérges pillantással jutalmazta őt, de végül elmosolyodott és átölelte a vigyorgó srácot is.
-Rendben vagy?-kérdezte Marc, mire Amália bólintott egy aprót, és elengedte a fiút. 
Ekkor már Alfi, a katanások vezetője is mellettünk ácsorgott, és amint Ami megszabadult az ölelésből, már magához is rántotta egy újabb ölelésre. 
-Aggódtam érted!-motyogta a fiú Aminak, majd elengedte a lányt. 
-Láttad??-tátogta oda nekem vörös fejjel barátnőm, én pedig nevetve bólintottam egyet, jelezve, hogy láttam az előbbi jelenetet. Tudni illik ugyanis, hogy a mi Amink fülig szerelmes Alfiba. 
-Na min nevetsz?-kuncogta a fülembe Marc, majd a derekamra csúsztatta a kezét, engem pedig kirázott a hideg a hirtelen érintéstől.
-Semmi-semmi.-ráztam meg a fejem még mindig nevetve, és óvatosan neki dőltem a mellkasának. 
-Szerinted miről tárgyalhatnak a Főnökök?-kérdezte pár perc csend után. 
-Fogalmam sincs.-sóhajtottam, miközben a még mindig vörös fejjel beszélgető Amit néztem.
-Gyerekek!-hallottuk meg pár perc múlva apám hangját.-Indulunk!
Több se kellett nekünk, azonnal a kocsikhoz rohantunk, majd, mikor mindenki elfoglalta a helyét, vissza indultunk a Klán-ba. 


                                                                                             ***

-1 óra múlva gyűlés! Ne késsetek!-szólt apa, mikor vissza értünk, majd magunkra hagyott minket. 
Ami elment átöltözni, mi meg addig sétáltunk és beszélgettünk Marcell drágával. Végül Euláliánál kötöttünk ki. 
-Hát szia, Kicsikém!-guggoltam le a csirkéhez.-Nyugi, Daniell már elment!-simogattam meg a fejét.
-Szerencsére!-morogta Marc, majd idegesen beletúrt a hajába.
-Hülye!-nevettem fel, majd felálltam és mellé léptem, de ő épp akkor unta meg az ácsorgást és ült le egy nagyobb kőre, engem pedig az ölébe húzott.  
-Ha most bölcs lennék, neki állnék magyarázni, hogy melyik csillag melyik.-vigyorodott el, miközben az égre nézett.
-Akkor most azt mondod, hogy nem vagy bölcs, Ó Hatalmas Marcell, a dobócsillagosok vezére?!-cukkoltam a srácot.
-Dehogy!-háborodott fel, de a szeme elárulta, hogy valójában nevet. 
-Dehogynem!-nevettem fel. 
-Nem! De persze magánál senki sem bölcsebb, Zsófia, a Nagyfőnök lánya!-kuncogott, és egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra. 
Ekkor nyílt a kertajtó, amin nemsokkal később Amália és Alfi lépett ki.
-Most komolyan Eulália szeme láttára kell szexy time-olni?-ordította oda nekünk Ami, mire Marc felhördült, és unottan nézett a lányra, de a feje a paradicsomtól is vörösebb volt, és van egy olyan sejtésem, hogy az enyém sem volt jobb helyzetben. 
Szinte azonnal kiugrottam az öléből, és a tollpihémet simogató Amihoz siettem, de a szemem sarkából még láttam, ahogy Marc is oda masírozik Alfonzhoz. 
-Gyere Eulália, mész a helyedre, nehogy valami megegyen este.-vettem ki a lány kezéből imádott pipimet, majd betettem az óljába, amit aztán gondosan be is zártam. 
-Héy!-háborodott fel barátnőm azon, hogy csak így elvettem tőle 'Láliát.
-Mennünk kell, idő van!-magyaráztam meg, mire ő csak sértődötten bólintott, majd elindult befelé, mi pedig a srácokkal követtük őt, egészen a Tárgyaló teremig, ahol már rajtunk kívül mindenki ott volt, kivétel 1-2 vezér. Helyet foglaltunk, s miután a hiányzó tagok is megjöttek, apa bele kezdett a beszédébe.
-Van egy kis gondunk, és erről mi is csak most értesültünk Árpáddal.-kezdte idegesen, majd folytatta.-Daniell, aki a kis klánoknál volt kémkedni megtudta, hogy egyesültek ezek az alávaló hálátlan kupacok, és lázadást terveznek ellenünk, és a Lábámon ellen. Ezt pedig csak összefogással verhetjük le, mert -habár ők sokkal gyengébbek tőlünk- többen vannak nálunk. 
Megbeszéltük Árpival, hogy csoportokba alakulva fogjuk meglepni a többi klánt, ehhez viszont keverednünk kell. A vezetőknek kell választaniuk tőlünk 2, a Lábámonból 1 főt. Az egyik csoportban Zsófinak, és vele együtt Amáliának is benne kell lennie. A többi rajtatok függ.-nézett a vezérekre. 
-Én bevállalom Zsófiékat!-szólalt fel Marc.
-Amáliára nekem is szükségem lenne!-szólt közbe Alfonz is. 
-De Zsófi és Ami egyben jobbak, és Zsófinak nagyobb hasznát vesszük az én csapatomban.-jelentette ki magabiztosan Marc.-Így velünk lesz!
-Elég legyen!-vetett véget apa a vitának.-Mivel Marcell mondta előbb, a lányok az ő csapatában lesznek! Holnap kerül sor a Lábámonos tag kiválasztására, most pedig mehettek!-fejezte be, mi pedig egymás után elhagytuk a termet.
-Hát ez....-morogtam, mikor a szobámba léptünk, ugyanis Ami és Marc valami érthetetlen okból kifolyólag velem tartottak. 
-Na ja!-biccentett a fiú. 
Ami nem is törődött velünk, oda sétált az ágyamhoz, majd lehuppant rá, s ugyanazzal a lendülettel el is terült rajta. Mi csak döbbenten néztük, és tekintetünk még értetlenebb lett, mikor meghallottuk horkolását. 
-Bakker, ez bealudt?-meredtem Marcellra, mire az említettből kirobbant a röhögés.-Ne nevess már!  Most hol fogok aludni?-biggyesztettem le ajkaim szomorúan. 
-Nálam!-vont vállat lazán Marc, abba hagyva a nevetést.

-Nálad?-vontam fel a szemöldököm, mire biccentett.-Na nem. Nem fogok nálad aludni!-ráztam meg a fejem.-Inkább elfoglalom Ami szobáját. 
-Nemár. Akkor aludjunk itt!-nézett rám kiskutya szemekkel. 

Ez az ötlet nekem is tetszett, így mondtam neki, hogy hozza a cuccait, megágyazunk magunknak a padlón, de természetesen ő nem volt hajlandó ott aludni. 
-Nem alszom a földön!-rázta a fejét.-Befekszünk Amál mellé!
-Na nem! Egyszer aludtam mellette, akkor is folyamatosan lerugdalt az ágyról! Soha többet!-tiltakoztam, mire a fiú szomorúan lesütötte a szemeit, de ez nem tartott sokáig, az ihlet ismét megszállta, s vigyorogva elkezdett felém rohanni. 
Sajna későn kapcsoltam, így könnyűszerrel elkapott, majd az ágyra lökött, ő maga pedig rám terpeszkedett. Épphogy nem estünk Amira.. 
-Nemár Maaaarc! Szállj le rólam, nehéz vagy!-csapkodtam a hátát, de ő erősebb volt nálam, simán lefogta a kezeimet.
-Tsss! Amál alszik!-kuncogott szemtelenül. 

-Akkor is szállj le rólam! Te tehén!-utasítottam őt most már suttogva. 
Elvigyorodott, gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, majd legördült rólam, így végre fellélegezhettem. 
Így feküdtünk: -jobb széle: Ami 
                               -középen: Marc 
                               -bal széle: én 
-Jó éjszakát!-hallottam meg Marc hangját félálomban.
-Neked is!-mormogtam, majd engem is elnyomott az álom. 

By.: #Asami