Az őröm az első padok egyikéhez vezetett, ahhoz amelyen a Lábámonos vezérek ültek.
-Itt a lány. Ejtsük meg a cserét, Rezső! - mondta a Lábámonos főnök, Árpád.
Rezső bácsi odataszigálta Danielt hozzánk, míg eloldozták a kezem. Odaléptem fogadott apámhoz, ő pedig megölelt, és megsimogatta a hajam.
-Amália! Jól vagy? - kérdezte aggódva, és kicsit eltolt magától, hogy végignézzen rajtam. Bólintottam. - Mindenki menjen a kocsihoz! -utasított minket pótapám. El is indultunk kifelé. Mikor kiértünk az udvarra, Zsófi, Marc és a csapatom vezetője, Alfonz, rögtön odajött hozzám. Zsófival egymás nyakába ugrottunk. Marcnak persze be kellett szólnia, de most nem haragudtam meg rá, csak odaléptem hozzá, és megöleltem. Mindenki ölelgetett már mindenkit.
- Jól vagy? - húzott magához Alfi is. Éreztem, hogy az összes vérem a fejembe tódul, a szívem pedig eszeveszetten zakatolni kezd. Esküszöm én próbáltam nem vigyorogni, de nem sikerült. Aztán nem kis fáziskéséssel rájöttem, hogy a fiú kérdezett valamit. Nem mertem megkockáztatni a beszédet, ezért csak bólintottam. Mikor elengedett, jelentőségteljesen Zsófira néztem, és megbizonyosodtam róla, hogy ő is látta az előbbi arcpirító élményemet.
- Tessék! - nyújtotta át a katanámat.
- Köszönöm! - ölelgettem meg a tokba bújtatott kardot. Ezt látva, Alfi elmosolyodott, és megsimogatta a fejem. Hát ha eddig nem is voltam piros, akkor most biztos az lettem. Lehajtottam a fejem, hogy a hajam eltakarja az arcom, ezért már csak azt érzékeltem, hogy a fiú a hátamra teszi a kezét, és finoman tolni kezd az autó felé. Mikor felnéztem, láttam, hogy Rezső bácsi pont akkor lépett ki az épület ajtaján. Miután mindenki elhelyezkedett az autóban, hazaindultunk. Mikor megérkeztünk, Rezső bácsi közölte velünk, hogy egy óra múlva gyűlés és csak mi fogunk részt venni rajta meg még pár erős harcos. Sóhajtottam egy nagyot majd gyors léptekkel a szobámba mentem. Olyan érzésem van, mintha már napok óta nem aludtam volna és ráadásul most még részt kell vennem egy unalmas gyűlésen is! Lezuhanyoztam, átöltöztem és elindultam Euláliához, mert Zsófiékkal oda beszéltünk meg találkozót. Azért az ajtóból még szomorú pillantást vettem az ágyamra, és megígértem neki, hogy hamarosan találkozunk. A folyosón találkoztam Alfival és a pusztakezesek vezérével, (Most komolyan Rezső bácsi kitalálhatott volna a csoportoknak valami nevet!) István bácsival. István bácsi egy nagyon ijesztő embernek nézett ki, de valójában nem ismertem nála kedvesebb embert. És pontosan ezért voltak a pusztakezesek mérföldekkel lemaradva a többiektől... Most komolyan én sokkal inkább el tudnám őt képzelni mondjuk egy mosolygós tanárbácsinak, mint egy ninjavezérnek.
- Szia Amália! - mosolygott rám István bácsi.
- Jóestét! Maga is a gyűlésre tart?
- Igen, de előtte van még pár dolgom, szóval megyek is! - mondta, és el is tűnt. Kettesben maradtunk Alfival.
- Hova igyekeztél az előbb? Gondolom még nem a gyűlésre mert az 40 perc múlva lesz.
- Zsófihoz és Marcellhez megyek az udvarra. - válaszoltam, de nem néztem rá, nehogy elvörösödjek.
- Akkor megyek veled, ha nem baj. Úgyis meg akartam beszélni Marcellel egy közös edzést.
-Persze gyere csak nyugodtan én megengedem! - Most tényleg azt mondtam neki, hogy megengedem, hogy velem jöjjön? Amália mi vagy te valami királynő, vagy mi??
- Milyen nagylelkű! - nevetett a fiú. Huh, ezek szerint nem vette komolyan. Én is nevetni kezdtem, hogy enyhítsem a bennem lévő feszültséget, aztán elindultunk.
-Igaz, hogy nem voltál sokáig elrabolva de aggódtam érted! - szólalt meg hirtelen Alfi. Azt hittem szívrohamot kapok ott helyben! Eltartott pár másodpercig, mire összeszedtem magam, majd nevetve válaszoltam.
- Örülök, hogy ennyire hiányoztam. Pár óra alatt ki is szabadítottatok. - Kiléptünk a hátsó ajtón, mire én rögtön belélegeztem egy nagy adagot a friss levegőből.
- Nézd! Telihold van! - mutatott fel az égre Alfi.
- Gyönyörű! - ámultam el, ahogy megláttam. Az szakított ki a bámulásból, hogy Alfi gyengéden megfogta és megszorította a kezem, majd húzni kezdett a kis ösvényen, ami Eulália óljához vezetett. Ahogy beléptünk a kapun, ami elválasztja a csirkét az udvar többi részétől, megláttuk Zsófit és Marc-ot egy nagy kövön ülve. Úgy látszott nagyon bizalmasan beszélgetnek. Mivel imádom oltogatni őket, így természetesen beszóltam nekik.
- Most komolyan Eulália szeme láttára kell 'szexitájmolni'? - kiáltottam oda nekik külön kiemelve az utolsó szót.
Alfi elkezdett hangosan nevetni, a párocska pedig gyorsan szétrebbent. Marc unottan nézett rám, de elárulta a piros feje. Rávigyorogtam, és odamentem Euláliához. Kinyitottam az ól ajtaját, ölembe vettem a kis kétlábút és megsimogattam a tollait. Zsófi, miután végeztem a csirke tapizásával, visszatette háziállatát a helyére, majd elindultunk a gyűlésre. Visszafelémenet Alfi és Marc megbeszélte a közös edzés részleteit, én pedig suttogva beszámoltam Zsófinak szívem állapotának miértjeiről.
Amint mindenki megérkezett, Rezső bácsi bele is kezdett. Megtudtuk, (amit én már amúgy is tudtam Mátétól) hogy a kisebb klánok lázadást terveznek a mi klánunk és a Lábámon ellen. Rezső bácsi és a tanácsosai már kidolgoztak egy tervet, amit el is magyaráztak nekünk: Mi (akik ott voltunk a gyűlésen) csoportokra fogunk oszlani és minden csoport választ majd magának egy tagot a másik klánból is. A Lábámonnál ugyan így. A csoportok vezérei pedig a vezetők lesznek. Csak azokat avatjuk majd be, akiket a Lábámon választ magának, hogy ne keltsünk pánikot. A csapattagok választása elég gyorsan lezajlott, csak nálam volt egy kis gubanc, mert Marc és Alfi is a saját csapatába akart, de mivel Marc tartott rám igényt először, így vele és Zsófival kerültem egy csapatba. Nagyon örültem, hogy nem nekem kellett választanom. Nekünk így szinte teljes is lett a csapatunk, már csak a Lábámonos tag hiányzott. Mire ennek az egésznek vége lett, már olyan álmos voltam, hogy bárhol képes lettem volna elaludni. Oda sem figyeltem, hogy mégis merre megyek, ezért végül Zsófi szobájában kötöttem ki... Marc-cal együtt. Barátnőm épp kezdett volna kérdőre vonni minket, de nem igazán figyeltem rá. Leültem az ágyára pihenni egy kicsit, de amint fáradt testem megérezte az ágy félreismerhetetlen érintését, álomba is merült, velem együtt.