-Itt sincs!-ordítottam idegesen Marcnak,akivel kétségbeesetten kerestük Amit.
-Itt se!-ordította vissza.
A francba!Tanácstalanul rohantam végig a folyosón,és nyitottam be minden egyes terembe,de pár emberen és vezéren kívül senki sem volt a helyiségekben.
Marcell és pár harcos az egész erdőt átkutatta Amália után,én pedig apámmal a tábort,és a termeket.
Már csak egy hely maradt,ahol nem néztük meg!-jutott eszembe.-A cellák.
Biztos voltam benne,hogy nincs ott,de egy próbát megért.Mindent,és mindenkit félrelökve rohantam ki az udvarra,be az erdőbe,onnan pedig a börtönnek nevezett kis épületünk felé.
-Amália!-ordítottam teli torokból a nevét.-Itt vagy?-de választ nem kaptam.
-Ne ordíts már.-dünnyögte valaki egy cellából.
Hát ki más,mint Daniel?!
-Már megint te?-nézett rám szikrázó szemekkel a fiú,mikor a cellája elé léptem.
-Mint láthatod!-vágtam rá dühösen.
-Hé,nyugi!Mivan,elhagyott a Romeo-d?-vigyorodott el.
-Amáliát keresem...Nem láttad?-kérdeztem,nem törődve az előbbi beszólásával.
-A csajt,aki elengedett? Nem.-vont vállat lazán.
-Basszus!-túrtam bele idegesen pink-szőke hajamba.-Azért kösz. Szia!-hadartam,és már készültem ott hagyni őt,mikor utánnam szólt:
-Várj! Mi a baj?-kérdezte.
-Na mivan? Tudsz kedves is lenni?-léptem vissza a cella ajtóhoz.
-Nem. Csak érdekel,min húzta fel magát ennyire a Főnök Pici Lánya!-vigyorgott gúnyosan.
-Ami eltűnt.-motyogtam.
Meg kell találnom!-gondoltam.-Ő olyan,mintha a testvérem lenne!
-Mesélj!-mutatott a kis katonai ágyára,jelezve,hogy menjek be.
Sóhajtva kaptam le a kulcsot a falról,és nyitottam ki a cella ajtaját,amit szinte azonnal be is zártam,miután bementem. Óvatosan közelítettem Daniel felé, aki felvont szemöldökkel méregetett.
-Nem akarlak megerőszakolni,nyugodtan ide jöhetsz!-vigyorgott.
Megforgattam a szemeimet,majd lehuppantam mellé.
Féltem tőle egy kicsit,bár nem hiszem,hogy sok kárt tehetne bennem,hiszen én sem ma kezdtem a szakmát.
-Idióták!-morogta,mikor a "történet" végére értem.
-Mit mondtál?-néztem rá értetlenül.
-A csajt elrabolták. Egyértelmű.-vont vállat.
-De kik??
-Az én klánom,idióta! Kellek nekik.-vigyorgott büszkén.-Basszus!-lett világos hirtelen a helyzet.
Az agyam ezerrel kattogott,gondolkodtam,hogy most mi legyen. Megvan!
-Daniel!!! Te! Te eltudsz minket vezetni a Lábámon börtönéhez!!-néztem rá reménykedve.
-El.-biccentett.-De nem foglak.-vigyorgott.
-Danieeeeeel!-kérleltem.
-Nem. De...amúgy honnan tudod a nevemet?-kérdezte.
-Ami mondta el!-vigyorogtam büszkén.
Szörnyen hiányzott a lány,szinte sehova sem mentünk egymás nélkül,mióta befogadtuk őt.
Ekkor megjelent Marcell,és megpróbált bejönni a cellába,de az zárva volt.
-Zsófi! Nyisd ki!-morogta.-Tudjuk hol van Ami!
Azonnal felpattantam,és kinyitottam a srácnak az ajtót,habár én már tudtam,hogy mi történt.
-A Lábámon Klán rabolta el!-hadarta idegesen.
Ekkor gúnyos nevetést,és tapsolást hallottunk magunk mögül. Daniel.
-Min röhögsz?-ripakodott rá Marc ingerülten.
-Semmin!-vigyorgott a fiú,majd rám kacsintott. Tudta,hogy ezzel mégjobban idegesíti Marcellt.
-Megölöm!-indult el felé Marc idegesen,de megakadályoztam.
-Ne!-kaptam el a kezét.-Nem érünk rá erre. Beszélnünk kell apával!! -rángattam ki a fiút a cellából,majd bezártam az ajtaját.
Az idegesség átjárta minden porcikám , de nem csak amiatt,hogy Amit elrabolták, az sem sokat segített, hogy miközben apám irodája felé tartottunk, Marc folyamatosan mondta a magáét. Mint például : „Rohadt Daniel! Megverem!" vagy „Kellett neked akkor kimenned! Ha nem futsz bele ebbe a vadbaromba, akkor Amált sem rabolták volna el!"
Végig haladtunk az udvaron,el Eulália ketrece mellett. Az épületbe vezető ajtóhoz érve,Marc úriember módjára előre sietett és kinyitotta nekem az ajtót,de annyira ideges voltam, hogy nem tudtam vele foglalkozni, még csak egy apró mosolyt sem küldtem a fiú felé.
Hallottam, ahogy Marcell sértődötten felhorkant ,majd , hogy becsapódott az ajtó. Nem fordultam vissza, hogy megvárjam a fiút, csak az járt a fejemben, hogy meg kell találnom Amit! Muszáj !
Végig a folyosón, le balra, el az ebédlő mellett, le az edzőtermekig, második ajtó balra. Apa irodája.
-Apa!-léptem be a helyiségbe.-Ami a Lábámonosoknál van!
-Tudom.-biccentett.-Már van is egy tervünk.Nem éppen a legkedvezőbb számunkra,de nincsen más választásunk.-sóhajtott.-Ez a Daniel gyerek valamiért nagyon fontos a Lábámon számára.Szóval vissza kell szerezniük. Ahogyan nekünk is Amáliát. Fogjuk Danielt,és elvisszük a Lábámonhoz. Ajánlatot teszünk,és vissza cseréljük Danielt,Amáliáért. Menj,hozd ki a fiút az autóhoz! Máris inulunk!-adta ki a parancsot apa.
Tettem,amit kért. Magamhoz vettem a shuriken-jeimet,és vissza indultam a mi kis fogvatartottunkhoz.
Ismét végig haladtam a folyosón,át az udvaron,be a "börtönbe".
-Daniel!-léptem a cellájába.-indíts!-ragadtam meg a kezét,és nem törődve az értetlen fejével,összekötöztem a kezeit,és oda löktem egy őrnek.
-Most mi van?-ocsúdott fel hirtelen a srác.
-Megyünk a klánodhoz.-közöltem.-Nem mintha sok közöd lenne hozzá.-tettem hozzá.
-El kell kábítani?-kérdezte az egyik őr.
-Nem kéne...De sokkal elviselhetőbb,ha alszik.-gondolkodtam el.-Áhh nem kell.-vigyorodtam el,Daniel ijedt fejét látva.-Hozzátok.
-Zsófi!-kiáltott fel hirtelen Dani,mire felé fordultam.
-Nicsak!Valaki megjegyezte a nevem!?-gúnyolódtam.
-Meg. De nem ez a lényeg. Mi a tervetek?-kérezte.
-Kicserélünk Amira. Egyszerű,mint az 1x1.
-Nem is vagy annyira hülye,mint amilyennek látszol.-vigyorgott.
Erre én csak megforgattam a szemeim,majd kilöktem Danit a kert kapun.
-Hé! Kicsit óvatosabban is lehetne!-háborodott fel.
-Lehetne.-vontam vállat hanyagul.-De nem lesz.
-Ülj be!-lökte meg egy őr,majd kinyitva az ajtót,betuszkolta a srácot az autóba.
Ekkor kinyílt a kocsi ajtó,és Marc és apa is beültek. Apa beindította az autót,és elindultunk. A többi vezér másik autóval jön utánnunk.
Kikanyarodtunk a főhaiszállásunk udvarából,és földutakon haladva közelítettük meg a Lábámon Klán épületét.
Ideges voltam,és féltem. Mi van,ha bántották a Legjobb Barátnőmet? A testvéremet. Biztos,hogy vérfürdőt rendeznék,Marccal és apámmal együtt.
Végre megérkeztünk.
-Zsófia!-szólított meg ekkor apám.-Te fogsz figyelni Danielre,míg mi benn vagyunk. 10 őr fog figyelni titeket a fák közül.-tette hozzá.
-De.....-kezdtem volna bele,de Marcell egy pillantással elhallgattatott.
-Jólvan!-egyeztem bele durcizva.
-Vigyázz magadra!-szólított meg Marcell.-Ha hozzá mersz érni,megfojtalak!-nézett Danielre mérgesen,majd apával együt kiszálltak az autóból,és elindultak az épület felé.
-Szóval.....ketten maradtunk.-motyogtam,és a lehető legtávolabb húzódtam a fiútól.
Ő csak felvont szemöldökkel vizslatott,majd hitetlenül megrázta a fejét.
-Tudod,te még hülyébb vagy,mint gondoltam. Tyúkos Csaj.-vigyorgott.
-Nem is!-boxoltam a vállába.
Nem tudott visszaütni,mert meg volt kötözve. Hihi.
Nyílt az ajtó,és Marc dugta be a fejét.
-Gyere!-nyújtotta felém a kezét,én pedig elfogadva azt,szálltam ki a kocsiból.
Miután kikászálódtam a járműből,kirángatta Danielt is,majd oda löktem egy őrnek.Úgy tűnik,Danielt ma mindenki lökdösi jobbra-balra. A végén még megsajnálom.
Marcell óvatosan maga mellé húzott,amitől egy hatalmasat dobbant a szívem. Nem vagyunk együtt,de számunkra valahogy természetes egymás közelsége.
Dani szó nélkül,dühösen lépdelt mellettünk,a testőr pedig fogta a vállát,nehogy elszaladjon.
-Jól vagy?-suttogta Marc a fülembe.
-Ühümm.-bólogattam,majd szorosan a fiúhoz bújtam,aki átkarolta a vállam,és még közelebb húzott magához.
A Klán épületébe belépve Marc elengedett,és egy terem felé indult. Kinyitotta az ajtaját,és betessékelt minket. Daniel kissé feszülten,mégis boldogan lépett be a Lábámon Klán Tanács Termébe.
Szótlanul sétáltunk apám mellé,majd leültünk.
A Lábámon vezére,Árpi végigmérte Danit,majd minket is.
Ekkor nyílt az ajtó,és egy őr lépett be,Amália társaságában............

Sziasztoook!! ^^
Jóó sook kihagyás után,DE itt a rész :3
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket,és ne aggódjatok,a következő már időben fog jönni.
Jó szórakozást! ^^
By: #Asami