~3 nappal később~
~Zsófi szemszöge~

Jó idő volt,pont tökéletes ahoz,hogy sétálni vigyem a csirkémet,Euláliát.A kertbe lépve szinte azonnal megpillantottam,ahogy a kerítés tövében csipegetett.
-Eulália!-kiáltottam a csirkének.-Megyünk sétálni!
Mosolyogva figyeltem,ahogy Eulália(ahogy kis,csirke lábaitól telt)oda "szaladt" hozzám. Eulália mindig is okos csirke volt,de ez csak természetes,hiszen én tanítottam/neveltem. Gyorsan felkaptam az ölembe,és már indulni is akartam,amikor eszembe jutott,hogy nem szóltam se Ami-nak,se Marc-nak,hogy elmegyek.
Kezemben a csirkével indultam el Amália szobája felé.A folyosóra érve lassan sétáltam,amikor megjelent Marcell.
-Szia,Marc!-köszöntem mosolyogva a srácnak.
-Szia,Zsófi!-mosolyodott el,majd gyengéden átölelt,vigyázva,hogy ne nyomja össze Euláliát.
-Hová mentek?-érdeklődött,mikor elengedett.
-Csak a városba,sétálni,de előtte beköszönünk Ami-nek.-mondtam.
-Elkísérlek.-jelentette ki,majd elindult a lány szobája felé.
Óvatosan utánna szaladtam,majd lassan haladtam mellette.
-Ami!Ébresztő!-kiáltottam el magam a lány szobája elé érve,majd fél kézzel(mivel a másik kezemmel a csirkét tartottam)dörömbölni kezdtem az ajtón.
Marc csak vigyorogva figyelt.Gyorsan a kezébe nyomtam Láliát,és két kézzel kezdtem ütlegelni az ajtót.
Ami hirtelen kicsapta a fa szerkezetet,majd ránk förmedt:
-Mi kéne?-uh,Ami nem volt valami kipihent.
-Na,Amál már megint bal lábbal kelt fel.-nevetett fel Marc,mire barátnőm gyilkos tekintettel fordult felé.
-Bocs már,hogy nincs jó kedvem,mikor összesen 4 órát aludtam!-morogta idegesen.
-Nyugi,Am! Csak jöttem szólni,hogy elmegyek Láliával sétálni! Nem kell egyből leharapni a fejem!-csattantam fel.
Erre Ami kissé visszafogottabban megtudakolta,hogy Marc mit keres itt,és,hogy velem tart-e.
-Találkoztam vele a folyosón,és ő is velem tartott köszönni neked.De nem,nem jön velem.-magyaráztam.
-Vigyázz magadra.-motyogta a fiú.
-Nyugi,tudok vigyázni magamra,és a pipimre is,valamint magammal viszem shuriken-jeimet,és a biztonság kedvéért az őreim is velem tartanak.-nyugtattam meg mosolyogva.
Annyira aranyos,hogy így aggódik értem,de néha már túlzásba viszi.Nem vagyok már kis gyerek.
-Na,én megyek is.Sziasztok!-köszöntem el,majd megöleltem Marc-ot,végül integetve kihátráltam a szobából.
-Na,gyerünk Eulália.-motyogtam,majd elindultam a kijárat felé.
A shuriken-jeimet már elrejtettem a zsebeimben,a biztonság kedvéért.
-Zsani!Kristóf!-ordítottam az őreim nevét,akik szinte azonnal előttem termettek,amiből megállapítottam,hogy végig figyeltek.-Megyünk sétálni.-közöltem.
Bólintottak egyet,majd elfutottak,de tudtam,hogy nincsenek messze,és végig követni fognak.
Kisétáltam az utcára,és letettem magam mellé a pipit.Jól nevelt csirke volt mindig is,tudta,hogy nem szabad elfutnia,mert könnyen egy fazékban köthet ki,hófehér tollaitól megfosztva.Az utcán sétáltunk,amikor Lália hirtelen eltűnt mellőlem.Ijedten fordultam körbe,tekintetemmel a kisállatomat kerestem.Aztán megláttam,egy ember kezében.Nem gondolkodtam,csak az járt az agyamban,hogy mi van,ha bántani akarja az én kicsikémet?!Azt már nem!Nekifutásból letepertem az ürgét,így az elterült a földön,Eulália pedig kiugrott a kezéből,és oldalról figyelte az eseményeket.Aztán egyszer csak azt vettem észre,hogy alulra kerültem,a srác pedig felettem támaszkodik.
-Ez mi volt??-követelte a választ a fiú,aki(mint rájöttem)a 3nappal ezelőtti srác volt.
-Meg mentettem Euláliát.-vágtam rá kapásból,mire értetlenül bámult rám,de nem volt időm megmagyarázni,mert mellettünk teremtek az őreim,lerángatták rólam a fiút,megkötözték,majd felsegítettek engem is a földről,én pedig az ölembe kaptam a háziállatomat,és vádlón néztem a fiúra.
-Ez meg mi a.....??-kezdte a srác,de mielőtt befelyezhette volna a kérdését,Kristóf az arcába nyomott egy kendőt,és elkábította.
A vállára kapta és kérdőn nézett rám.
-A főhdiszállásra visszük.-mondtam.
Biccentett egyet,és elindult.Mellék utakon haladva vittük el a központig.
-Vigyétek egy cellába!Én szólok apának!Gyorsan,mielőtt magához tér!-adtam ki a parancsokat,majd a sápadt arcú,barna hajú srácra néztem,aki már el kezdett ébredezni,végül megfordultam,és rohanni kezdtem apa irodája felé.
-Apa!-rontottam be a helységbe.-Fogtunk egy fiút,aki letámadott,miközben sétáltam!Az őreim már levitték egy cellába.-hadartam.
-Rendben van,Zsófi,nyugodj meg!-mondta higgadtan.-Mindjárt kiderítem,hogy mit akar.Addig te rakd rendbe a termet,amiben tegnap gyakoroltunk,aztán kerítsd elő Marcell-t,és gyertek le a fogolyhoz.-mondta,azzal elindult a "börtön" felé.
Sóhajtva,és kicsit mérgesen indultam a terem felé.Belépve azonnal megcsapott az izzadság szag,amiből rájöttem,hogy tegnap elég fárasztó edzésen vettek részt a vezérek,hiszen ők külön is szoktak edzeni,az apám társaságában.
Fél óra múlva fáradtan sétáltam a folyosón és Marc-ot kerestem.
Mivel sehol sem találtam,úgy döntöttem segítséget kérek Ami-tól,így a lány szobája felé vettem az irányt.
-Amália!-ordítottam,miközben berontottam a szobába.-Gyere,meg kell keresnünk......Óh,megvagy!-pillantottam meg Marc-ot.-Már mindenhol kerestelek!Gyertek,gyorsan!-hadartam.
A srácok értetlenül bámultak rám,így szemforgatva karon ragadtam őket,és lerángattam a cellákhoz.
-Zsófi!Mi van?-kérdezte Marcell értetlenül.
-Ez!-böktem a "terem" felé,aminek a közepén egy székhez kötözve a fiú ült,barna haja kócosan merdezett az ég felé,arca egy kicsit sápadtabb volt a kelleténél,és kétségtelenül mérges volt.
Apa épp kifele igyekezett a helységből.
-Zsófi....-kezdte.-Ez a fiú a Lábámon Klán tagja....Beszélgessetek vele,és próbáljatok valamit kideríteni,rendben?Én össze hívom a Tanácsot.-mondta,majd elsétált.
-Mivan???-kérdezte egyszerre Amália és Marcell.
Beléptem a cellába,és elhadartam,hogy mi is történt.
-Jobban is vigyázatnál magadra!-nézett rám Marc dühösen.
-Tudok magamra vigyázni!-csattantam rá.
-Látom.-horkant fel.-Egyszer mész ki egyedül sétálgatni,és máris bajba keveredsz.Bajod is lehetett volna.
-De nem lett!-vágtam rá.
-De lehetett volna!-erősködött.
-Befelyeznétek?-csattant fel a fiú.-Szét megy tőletek a fejem!És amúgy meg,éhes vagyok!
-Na jó,akkor menjetek,és hozzatok neki kaját.-tolt ki minket az ajtón Ami.
Mérgesen trappoltam a konyhába,és dobtam össze a fiúnak valami kaját,majd nem törődve Marc-al,visszasétáltam a cellába.
Ám amikor oda értem,az előbb még megkötözött srác,el volt engedve,és Ami-t nézte.
Ki nyitottam a cella ajtaját,és beléptem a "szobába".
-Itt meg mi történt?-kérdeztem döbbenten.
Ami elmagyarázta,hogy ő engedte el,mert meg sajnálta.Ekkor jelent meg Marc is.
-Ez meg miért van eloldozva?-nézett rám dühösen.
Most miért rám mérges?
-Marc,felyezd már be.-ordítottam rá.-Tessék,itt a kaja.-fordultam a foglyunk felé.-Kovács Zsófia vagyok.-mutatkoztam be.-A Főnök lánya.-tettem hozzá.
-Kösz.-ezzel ki kapta a kezemből a tálcát és enni kezdett.Be se mutatkozott.
-Bunkó.-morogtam,és Marc mellé léptem.-Le nyugodtál már?-kérdeztem.
-Le...Bocsi,csak féltelek...-motyogta,és átölelte a derekam.
-Fúúúúúúúj!-ordította Amália.-Menjetek szobára!
-Kuss,Amál!-morogta Marc,de elengedett,bár látszott,hogy ha rajta múlna,még mindig ölelgetne.
-Nekem te ne mondd,hogy kuss!-rontott rá Ami Marc-ra.
Kilökte Marc-ot az folyosóra,és ott "verekedtek" tovább.
A fiú csak unottan bámulta őket.
-Neked mi a nevet?-kérdeztem rá.
-Mit érdekel?-kérdezte flegmán.-Miattad kerültem ide!-morogta mérgesen.
-Nem én tehetek róla,hogy nekem jöttél,aztán meg el akartad lopni a csirkém!Szegény,tudod,hogy megijedt?-förmedtem rá.
-Ne szórakozz velem,kisanyám.Kinek kéne az a nyamvadt madár?-pattant fel,és idegesen elindult felém.
Ekkor Marc hirtelen előttem termett,és a háta mögé lökött.
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni...!-fenyegette meg a fiút.
A srác azonnal hárta hőkölt,és vissza ült a székre,jelezve:nem akar balhét.
Ekkor jelent meg apám.
-Gyerekek,ma kihagyjátok az edzést.Össze hívtuk a Tanácsot.Marcell,mint Vezér,és Zsófi,mint lányom,muszály részt vennetek a gyűlésen.Amália,te feladatot kapsz.-mondta.
Tekintete hirtelen a fogolyra vándorolt.
-Ki engedte el??-fordult felénk.
-Ami volt!De nyugi, nem tud lelépni,mivel nincsen semmilye,amivel ki tudná nyitni a cella ajtót.-nyugtattam meg.
-Nem örülök neki,hogy szabadon van,de legyen.-morogta.
Marc erre felhorkant,és a lehető legtávolabb lökdösött a cellától.Apám gyorsan bezárta a rácsos vas ajtót.
Ekkor Ami oda hajolt hozzám:
-A neve Molnár Dániel.Haveroknak Daniel.-suttogta.
Hálásan biccentettem neki,majd hátra pillantottam a fiúra.
Szemei szikrákat szórtak,ahogy rám meredt.Látszott rajta,hogy utál.
Miután apa kiosztotta a feladatokat,Ami elment a dolgára,mi pedig a Tanács Terembe mentünk.Már az összes vezér ott volt,anyám pedig a barátnőivel ment kávézgatni.Gyorsan helyet foglaltunk,és apára néztünk.
-Nos,kezdjük!-kezdett bele.-Mint arról értesülhettetek,elfogtunk egy Lábámon tagot,aki el akarta lopni a lányom....khmm....háziállatát.-mondta.-Fel merült a kérdés:Mit kezdünk a fiúval?Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem,fogoly ként itt tartjuk,és meg próbálunk kiszedni belőle mindent a klánja szokásairól/terveiről.Zsófi!Megtudtatok tőle valami használhatót?-fordult felém.
-Khmm..Igen.Ami-nek elmondta a nevét.Molnár Dániel.-mondtam.
-Értem.Köszönöm.-mondta.-Egyenlőre ennyi.Minden nap le megy hozzá valaki,és megpróbálja a lehető legtöbbet ki szedni belőle.Ki válalja?-nézett körbe.
Marcell a magasba emelte a kezét,mire apám bólintott.
-Remek.Marcell,te fogod "kivallatni".Zsófi,a te feladatod,hogy gondoskodj az élelméről,és italáról.-mondta.-Egyenlőre végeztünk.Mehettek.-ezzel mindenki kiment a teremből.
Mi is épp indulni akartunk,amikor berontott a terembe 2 őr.Ziháltak a futástól.
-Amália...-kezdte az egyik,majd segéjkérően a másikra pillantott.
-Eltűnt.Szét váltunk,hogy körül nézzünk a főhadiszállás mögötti erdőben,betolakodók után kutatva,de mire végeztünk,nem találtuk sehol.Csak ezt.-motyogta a másik,és a háta mögül elő húzta Ami katanáját.Ne!Ami sosem hagyná el a katanáját.
Marc-al egymásra néztünk.Mindketten tanácstalanok voltunk,de egy valamiben biztosak voltunk.
Valami baj történt Ami-val!

Halihoo ^^
Nos,megint itt vagyok :3
Remélem tetszik a rész.Jó szórakozást.
Byebye: #Asami ^^