Tegnap egész nap egy küldetésen voltam. Hajnalban értem haza. Nem volt könnyű, de elég szép pénzt kaptam érte. Reggel, arra eszméltem, hogy valaki dörömböl a szobám ajtaján.
-Ami! Ébresztő!-hallottam meg Zsófi hangját.
Nagy nehezen felkeltem, és kinyitottam az ajtót. Zsófi, Eulália (a csirke), és Marc bámult rám a másik oldaláról.
-Mi kéne? - kérdeztem mogorván. Hát igen. Nem vagyok egy boldogan kelő ember alapból sem, de ha meg csak pár órát alszom akkor főleg nem.
-Na Amál már megint bal lábbal kelt fel. - nevetett Marc.
- Bocs már, hogy nincs jó kedvem, mikor összesen négy órát aludtam! - torkolltam le. Erre Zsófi megsértődött, és közölte, hogy csak el akart köszönni, mert elmegy sétálni a csirkéjével.
-Értem. Jó utat. És Marc mit keres itt? Ő is megy veletek? - kérdeztem egy fokkal kedvesebben. Kiderült, hogy Marc nem megy velük, csak idáig kísérte őket. Még beszéltünk egy kicsit, aztán a barátnőm lelépett Euláliával.
- Na én megyek vissza aludni. - mondtam Marc-nak, és elkezdtem becsukni az ajtót.
-Várj! - állította meg a mozdulatomat, és befurakodott a szobámba. Körbenézett, aztán összehúzta a szemöldökét.
- Mi az? - kérdeztem türelmetlenül.
- A szobád olyan, mintha tornádó söpört volna végig rajta! - mondta szemrehányóan.
- Hát...nem nagyon volt időm a szobámra, és nem is erősségem a rendrakás... - motyogtam - De most már igazán elmehetnél, hogy aludhassak! - tért vissza a hangom.
- Jól van már megyek is. - mondta és kiment, de láttam, hogy a fején egy ördögi vigyor formálódik.

Aludtam még körülbelül két órát, de aztán felébresztett a gyomrom korgása. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felöltöztem. Az asztalomom volt egy alma, amit hajnalban akartam megenni, de elaludtam mielőtt oda jutottam volna. Most felkaptam és rágcsálni kezdtem. Aznapra nem volt semmi dolgom, csak majd az edzés délután négykor. Még csak dél volt. Épp azon gondolkoztam, hogy mivel foglaljam el magam négyig, mikor kopogtak az ajtómon.
- Jolán néni? - lepődtem meg, mikor kinyitottam az ajtót. Jolán néni Zsófi anyukája volt, és az én fogadott anyám.
- És én! - lépett be a látóterembe Marc is.
- Szia Amália! Hoztam neked egy kis ebédet, és szeretnélek megkérni valamire. - mondta Jolán néni kedves hangján.
- Köszönöm. - vettem el a kajával teli tálcát. - És persze. Mi lenne az?
- Amália, kedvesem kitakarítanád a szobádat? Nem akartam elhinni, mikor Marcell mondta, hogy a szobád szana- széjjel van! Nekem mennem kell, mert találkozót beszéltem meg a barátnőimmel. Sziasztok, kicsikéim. - mondta és el is tűnt. Marc belépett mellettem a szobámba, és ledobta magát az ágyamra.
-Én fogom felügyelni a takarítást. Ma úgy sincs más dolgom. - vigyorgott. Én még mindig az ajtóban álltam döbbenten a tálcával a kezemben, és bámultam Marcot. Mikor végre felocsúdtam, letettem a tálcát az asztalomra, és mérgemben elkezdtem Marcra dobálni mindent ami a kezem ügyébe került. Nem figyeltem, hogy mennyi cuccom találta el, de valószínűleg nem sok, mivel ő ugye egy vezér, ráadásul dobófegyverekkel dolgozik. De nem baj, én csak dobáltam át a vállam fölött a dolgokat, amig le nem állított, és bele nem nevetett a fülembe.
- Nyugi már, ez csak egy kis takarítás, ráadásul mondd, hogy nem volt igazam!
- De igen... - nyugodtam le. - Viszont ha már itt vagy... - fordultam felé angyali mosollyal a képemen - akkor segíthetsz!

Végül sikerült rávennem őt, hogy segítsen a takarításban (így törlesztette, hogy beköpött Jolán néninél). Ketten nagyjából egy óra alatt végeztünk is, pedig elég nagy rumlit csináltam az elején. Miután végeztünk, leültünk a földre enni. Adtam neki a kajámból, de csak azért, hogy ne az én szobámban haljon már éhen. Ugyanis állítása szerint, úgy kifáradt, a rendrakásban, hogy menten elájul, ha nem eszik valamit. Ezt be is mutatta, és úgy végig dőlt az ágyamon, mint aki meghalt, erre közöltem vele, hogy ne az én ágyamba haljon már bele, legyen olyan kedves. Erre azt mondta, hogy mivel nem kedves, így itt (az ÉN ágyamban) fog vegső nyugalomra térni. Aztán felvilágosítottam, hogy azt mondta elájul, és nem meghal úgy hogy felkelt , és elkezdtünk enni. Hát igen, eléggé elvoltunk a hülyeségeinkkel. Már majdnem befejeztük a táplálkozást, mikor valaki berontott a szobámba. Zsófi volt az, és kiderült, hogy Marc-ot kereste, továbbá mondta, hogy azonnal menjünk vele valahova. Legalábbis ezt vettem ki a hadarásából. Barátnőm, a cellákhoz rángatott minket. Megálltunk egy cella előtt, amiben egy barna hajú fiú volt megkötözve. Rezső bácsi pont akkor lépett ki onnan. Közölte velünk, hogy ez a fiú a Lábámon klán tagja. Mi Marc-cal nem kicsit lepődtünk meg. Zsófi elmondta, hogy ez a srác el akarta lopni a csirkéjét, és mikor Eulália segítségére sietett, leteperte őt. Wow. Rezső bácsi elment, hogy összehívjon egy gyűlést. Bementünk a fiúhoz. Szegény elég rosszul festett. Zsófi és Marc (mikor Marc-nak leesett, hogy mit is mondott az előbb Zsófi), elkezdtek jó hangosan veszekedni. Én a fiút figyeltem. Nem úgy nézett ki, mint aki gonosz lenne. Bunkó esetleg, de gonosz nem hiszem. Most viszont határozottan dühös volt.
- Befejeznétek végre? Szét megy a fejem, és éhes is vagyok!
- Na jó akkor menjetek, és hozzatok neki kaját! - toltam ki őket a cellából. Mikor kimentek, a srác felé fordultam, és felmértem egy kicsit. Elég jó emberismerő vagyok. Egyértelműen látszott, hogy még most is dühös. Valószínűleg a helyzete miatt. Mint mondtam, elég beképzelt, és bunkó kisugárzása van, de nem hiszem, hogy bántani akarna minket.
- Mi a neved? - kérdeztem meg tőle. - És amúgy a körülményekhez képest jól vagy? Nem lehet valami kényelmes így összekötözve. - mondtam és elkezdtem őt kikötözni. Nagyon kevesen vannak összekötözve a cellájukban, hiszen úgy sem tudnak kijönni. Az ösztöneim azt súgták, hogy ezt a fiút nyugodtan kikötözhetem. Én pedig hallgatni szoktam az ösztöneimre.
- Te most tényleg kioldozol? - kérdezte meglepődve.
- Nem látod, hogy igen? - kérdeztem vissza. Erre elmosolyodott.
- A nevem Molnár Dániel, de hívj csak Danielnek. - válaszolt végül az első kérdésemre. Befejeztem a kioldozását, és hátrébb léptem.
- Én Kiss Amália vagyok, örvendek. - mosolyogtam rá. Ekkor Zsófi, ahogy szokott, berontott a cellába. Persze eléggé meglepődött. Gyorsan elmagyaráztam neki a helyzetet. Ekkor Marc is megérkezett. Ő dühös lett, de nem rám, hanem Zsófira. A lány azonban nem törődött vele, hanem odaadta a kaját amit hoztak, Danielnek, és bemutatkozott. Neki a fiú nem mondta meg a nevét. Aztán Zsófi és Marc elkezdett romantikázni, én pedig szokásomhoz hűen, beszóltam nekik. Amúgy ők nem járnak, de nem is közömbösek egymásnak. Főleg Zsófi nem közömbös Marcnak. Az emlegetett fiú, a beszólásomra azt merte mondani, hogy kussoljak. Kilöktem a folyosóra, és elkezdtünk verekedni. Ez a verekedés annyiból állt, hogy én 'lányosan' ütögettem őt, ő pedig nevetett rajtam. Aztán meghallottuk, hogy a cellában maradtak hangosan veszekednek. Figyelni kezdtük az eseményeket. Mikor Daniel elindult Zsófi felé, Marc villámgyorsan előtte termett. Erre Daniel inkább visszaült a székére. Gondolom nem akart több balhét. Ekkor Rezső bácsi megint megjelent. Elmondta, hogy az edzések elmaradnak a gyűlés miatt, és Marcnak és Zsófinak kötelező részt venniük rajta, én pedig feladatot kapok. A Főnöknek nem nagyon tetszett, hogy elengedtem Danielt, de végül úgy hagyta. Mindenki elhagyta a cellát (kivéve persze Danielt), és Rezső bácsi lelakatolta. Én gyorsan Zsófi fülébe súgtam Daniel nevét. Aztán szétváltunk. Azt a feladatot kaptam, hogy két őrrel nézzem át a Főhadiszállás mögötti kis erdőt. Fél óra múlva, az erdő szélénél találkoztam a két őrrel. Nem ismertem őket, és nem is mutatkoztunk be egymásnak, de valószínűleg ők ismertek engem, mert úgymond a Főnök fogadott lánya vagyok. Három részre osztottuk az erdőt, majd szétváltunk, hogy gyorsabban át tudjuk kutatni. Én a bal szélt kaptam. A katanámmal a kezemben sétáltam, és alaposan szemléltem a tájat, hátha látok vagy hallok valami szokatlant. Tőlem jobbra, hirtelen valami furcsa hangot hallottam. Arrafelé fordultam, és füleltem, hátha újra hallom. Aztán hirtelen valaki kiverte a kezemből a katanámat, és ezzel egy időben, a fejemre húztak valami zsák szerűséget, ami büdös volt. Azonnal felismertem a szagot. Altató gáz volt. Úgy saccoltam, kettő ember fogott le legalább, mikor megpróbáltam kiszabadulni. Végül sikerült a fejemről egy kicsit leráznom a zsákot, de már keső volt. Mély álomba zuhantam.

By: Katsumi