----Zsófi szemszöge----

A francba!-gondoltam.
Már megint nekem kellett az öcsémért,Taksony-ért menni az óvodába. Ezzel nem is lenne baj,ha éppen nem az edzésről jöttem volna el,valamint nem üldöztek volna már megint az óvónők.
-Siess!-szóltam Taksony-nak,majd futottam tovább egyenesen a tömegbe.
Most kérdezitek: Miért üldöztek volna az óvónők?!
Elmagyarázom:
Nos,én egy Ninja Klán(az Apalító Klán)vezérének a lánya vagyok.És mivel az öcsém is a Főnök gyereke,fokozott figyelmet kap,azaz csak apámmal,vagy anyámmal jöhetett volna el az óvodából.
Ám ők ma sem értek rá,így én hoztam el őt az oviból.Szóval ezért üldöztek az óvónők.Mert nem vagyok egyik szülője sem.
*CSIPP*-üzenetem érkezett Messengeren a legjobb barátnőmtől,Amáliától.
Gyorsan elkezdem pötyögni a választ,mikor......PUFF...És egy mellkasba csapódtam.
Egyensúlyomat elvesztettem,lábam egy másik lábba gabalyodott,ám mielőtt eldőltem volna,mint valami krumpliszsák,valaki elkapta a karom,és visszarántott,így megint biztonságosan álltam a lábaimon.Ám az a valaki még mindig fogta a kezem...
-Legközelebb jobban vigyázz,mert nem minenki olyan cuki,mint én,és kap el.-hallottam meg egy hangot.
Zavartan néztem fel az előttem álló srácra,kinek arcán egy pimasz mosoly ült.
Idegesített.
Vörös fejjel emeltem fel a lábam és rúgtam a fiú bokájába,ám az előbbi miatt fájt a lábam,így a rúgás elég gyengére sikeredett.
Felvonta a szemöldökét,és elvigyorodott.
Idegesen rángattam ki a karom a szorításából,majd ragadtam meg öcsém csuklóját és rángattam el onnan.
Idegesen estem be a Klán főhadiszállására,és rontottam be az edzőterembe.
-Megjöttem!-jelentettem be,majd Marcell mellé léptem,és néztem,hogy mit szerencsétlenkedtek az újak.
-Szia Zsófi.-mosolygott rám Marc,majd adott egy puszit az arcomra.
-Végre itt vagy!-rontott nekem Amália,és átölelt.-Ezek ki akartak nyírni!-panaszkodott a lány,és vádlón nézett Marcell-ra.
-Nem is.-háborodott fel a srác.-Nem tehetek róla,hogy nem bírsz el a kezdőkkel sem!
-Héé!Ami igenis jó harcos!-keltem legjobb barátnőm védelmére.
-Látod?!Zsófi nekem ad igazat!Ő is azt mondja,hogy jó vagyok!-vigyorgott Ami.
Marc csak vigyorogva a többiek felé fordult,majd elkiálltotta magát:
-Állj!Mára végeztetek!Mehettek.Sziasztok!-intett az ajtó felé a fejével.
A gyerekek is köszöntek,majd 1 perc sem telt el,és már üres is volt a terem,csak mi hárman maradtunk benn.
-Van még valami dolgom mára?-fordultam Marc felé.
Bár én vagyok a Vezér lánya,Marc a csapatom vezetője,így ő adhat nekem utasításokat is.
-Nem,nincs.Ez lett volna mára neked,de mivel apád elküldött Taksony-ért,és mi átvettük helyetted,mára mehetsz.-mondta Marcell.
-Szuper.Na és,mit kellett csinálnod Ami, ami annyira megerőltető és "végzetes" volt?-fordultam nevetve barátnőm felé.
-A céltáblájuk voltam!-mondta felháborodva.-Dobálták felém a dobócsillagokat,és nekem hárítanom kellett.-magyarázta.-És ha eltalálnak?-fordul Marc felé dühösen.
-Nyugi már Amál.Nekik még csak tompított csillagaik vannak.Ha valakit eltalálnak vele,nem lesz semmi baja.A kezdők mindig ilyet kapnak.-vont vállat a srác hanyagul,ám azaz ördögi mosoly most is ott ült az arcán.
-Mii??-kérdezte Amália döbbenten,mire felkuncogtam.
-Nem is mondtad el neki,hogy a kezdőknek ilyen dobócsillagaik vannak?-kérdeztem nevetve.
-Nem kérdezte.-vont vállat ismételten.
-De hülye vagy.-röhögtem fel,majd megpaskoltam a srác vállát,és nevetve indultam el a szobám felé.

Na sziasztok ^^
Remélem ez a rész elnyerte a tetszéseteket ^^
Mint rájöhettetek,én írom Zsófi szemszögéből a dolgokat. :3 Jó szórakozást.
Byebye.: #Asami ^^