Hallod, Rezső bácsi azt mondta, hogy segítenem kell Marc-nak az új dobócsillagosokkal gyakorolni °~° Siess és ments meg! Ahogy ismerem képes azt a feladatot adni nekik, hogy öljenek meg xd - írtam meg panaszaimat legjobb barátnőmnek, Zsófinak, aztán pedig egy nagy sóhaj kíséretében bedobtam az érintőképernyős telefonomat az öltözőszekrényembe. Szerencse, hogy egy pulcsira esett, ugyanis kijelzővel lefelé ért volna öltözőszekrényaljat.
-Amál elkészülsz még ma?-ordított be Marc a lányöltözőbe.
-Halgass már! Megyek.-ordítottam vissza, és elkezdtem összefogni a sötétbarna loboncomat, miközben az ajtó felé indultam. Kivágtam és reméltem, hogy pofán talája Marc-ot, de nem volt ilyen szerencsém.
-Na végre! - forgatta a szemeit színpadiasan. Inkább nem mondtam semmit, csak gyorsan elindultam a dobócsillagos tornaterem felé.
-Nem tudod Zsófi mikor ér vissza?- zárkózott fel mellém.
- Nem, de remélem siet.- grimaszoltam.
- Én is.- legalább valamiben egyet értünk.
- Mi lesz a feladatom? - váltottam témát.
- Ó hát az nagyon egyszerű lesz...- villantott rám egy ördögi mosolyt- Te leszel az újoncok céltáblája.- mondta halál komolyan. Tudtam hogy nem viccel. Az évek alatt ezt már kitapasztaltam. Ha viccel, a szája széle mindig felfelé görbül egy kicsit és csillog a szeme. Most teljesen komoly volt.
-Te tényleg meg akarsz ölni! - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Én? Ugyan!- legyintett. Odaértünk a gyakorlóteremhez. Tíz lelkes, 8 éves forma gyerek beszélgetett odabent vidáman. Mikor beléptünk, elhallgattak.
- Sziasztok! Én a dobócsillagosok vezére vagyok, Puskás Marcell.
-Khmm.
-Ja, ő itt pedig Kiss Amália. Ő fog ma nekünk segédkezni az edzésben.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. A gyerekek vidáman, de fegyelmezetten köszöntek vissza.
- Akkor kezdjük! - csapta össze a tenyerét Marc.-Amált fogjátok majd dobálni azokkal a technikákkal, amiket a múlt órán tanultunk.-jelentette be mosolyogva. Egy kisgyerek jelentkezett.
-Miért a nénin gyakorolunk?- kérdezte. Néni. Néninek hívott!
- Mert a néni remélhetőleg ki tudja védeni őket, és élő emberre nehezebb célozni, továbbá mozgócélpont is lesz belőle. Gyere Amál, tartsunk egy kis bemutatót! - sétált a terem közepére. Én úgy álltam be, hogy vele szemben legyek a terem másik oldalán, és előhúztam a katanámat. Marc dobóállásba helyezkedett, és öt egyszerű technikával dobott egymás után. Koncentráltam, és kivédtem őket. A gyerekek elképedve bámultak, és megtapsoltak minket. Bár ezeket elég könnyű volt kivédeni, mégis jól esett az elismerés.

Már vagy egy órája dobáltak engem, mikor Zsófi berontott a terembe. Jeleztem a srácoknak, hogy várjanak, aztán pedig odafutottam és megöleltem a barátnőmet.
-Ezek ki akartak nyírni! - néztem gyilkos tekintettel Marc-ra.
-Nem is! -háborodott fel. Fel mert háborodni! - Nem tehetek róla, hogy nem bírsz el a kezdőkkel sem!
Már épp elküldtem volna melegebb éghajlatra, mikor Zsófi a védelmébe vett.
- Héé! Ami igenis jó harcos!
- Látod? Zsófi nekem ad igazat. Ő is azt mondja, hogy jó vagyok!- vigyorodtam el. Mindkettőnknek sokat jelent Zsófi véleménye, mert nekem olyan mint a testvérem, neki pedig a kis szerelme.
Egy kis idő múlva, Marc is vigyorgott, és elküldte a gyerekeket. Huh, akkor végre végeztünk. Elmentem egy rongyért, hogy meg tudjam törölni a katanámat, aztán visszasétáltam Zsófiékhoz. Mikor visszaértem, barátnőm megérdeklődte, hogy ugyan mi volt a feladatom, hogy így belehaltam.
- A céltáblájuk voltam! Dobáltak engem és nekem hárítanom kellett! És ha eltalálnak? - ezt az utolsót már Marc-nak címeztem.
- Nyugi már Amál! - mondta azzal az ördögi mosolyával.- Nekik még csak tompított csillagaik vannak. Ha valakit eltalálnak vele, nem lesz semmi baja. A kezdők mindig ilyet kapnak. - vont vállat
-Mi??-kiáltottam. Nagyon mérges lettem. Aztán már csak azt vettem észre, hogy Zsófi köszön, és kisétál a teremből. Amint becsukódott az ajtó mögötte, ráugrottam Marc hátára, és ütni kezdtem a fejét.
-Te szemét állat! -kiabáltam.
-Szálj le rólam! Nehéz vagy! - fogta le a kezeimet.
- Pont ezért ülök rajtad. - nevettem gonoszul.
- De nem sokáig. -mondta, és lerázott a hátáról. Most ő nevetett. Felpattantam a földről, és kinyújtottam rá a nyelvem, aztán elsiettem az öltözőbe, hogy végre lezuhanyozhassak, és átöltözhessek.

Sziasztok! Én leszek majd Amália xD Remélem tetszett. By: Katsumi