Az egész történet ott kezdődött, mikor az ananászt leszakították a bokorról. Merthogy az ananász ilyen aranyos kis bokron nő, ami simán kenterbe veri bármelyik dísznövényt.

Egészen addig a pillanatig a barna külsejű, koronás gyümölcs passzívan szemlélte az életet. Tökéletesen elégedett volt a maga fél négyzetméternyi helyével és nem kívánkozott máshová. Nagyszerűen beillett a fajtársai közé, akik szintén kedvelték a meleg éghajlati körülményeket. Amíg tehát az ananászt nem háborgatták, éldegélt békésen a saját kis mikrokozmoszában.

Aztán amikor a legjobban érezte magát, erőtől duzzadón, egészségesen, jött az a masszaképű, zöld ruhás barbár és eltávolította őt a számára legkedvesebb helyről. És ekkor az ananász gondolkozni kezdett.

Gondolkozott, míg többedmagával kivitték az üvegházból, aztán folytatta, míg dobozokba pakolták őket. Végül akkor is gondolkozott, míg teljes sötétségben eljutott egy díszesen előkészített asztalig. Egészben, természetesen, hiszen még csak díszként volt rá szükség.

Az este folyamán hercegekkel és grófokkal találta magát egy asztalnál, aztán valami ragacsos kezű gyerek kezében végezte, aki megelégedésében többször kupán csapta.

Ez az 1840-es évek környékén történt, mikor még szó sem volt Osztrák-Magyar Monarchiáról. De az ananászt nem igazán érdekelte a politika, leginkább az aggasztotta, hogy ismét megnőjön a gyökere akkorára, hogy gyümölcsöt hozzon, ezúttal egy arra teljesen alkalmatlan helyen.

Zavaros idők voltak ezek, és az ananász már nem is emlékszik rájuk igazán, hiszen nem saját emlékeiről van szó. A szerencsétlen kupánvágós eset például az ükapjával esett meg. Az ananász körülnézett, de nem tudta megállapítani idekerülésének miértjét. Egy peronon ült és várakozott. Homályosan emlékezett rá, hogy egy kosárban bekerült egy piacra, ahol ismét továbbadták, de már nem fért bele a szatyorba, ezért a koronájánál fogva vonszolták egy darabig. Most pedig itt van. Felpillantott a kijelzőre. Hamarosan befut a déli gyors. Fel kéne rá szállni.

Sőt, fel fog rá szállni. Ez a gondolat elégedettséggel töltötte el az ananászt és nagy jókedvében dúdolni kezdett...