- Gyere Seo. Pattanj fel. - tartotta felém a kezét nevetve.

- De nem akarom bàntani a madárkát. - biggyesztettem le az ajkaimat.

- Nem fogod bántani nyugi. - Jimin most èppen arról akar meggyőzni hogy nyugodtan üljek fel egy óriàs madàr hàtàra, és repüljünk együtt.

- Nem is tudom..

- Ne legyèl bizonytalan Seo. - ahogy ezt kimondta megfogtam puha kezét, és elkezdtem felmàszni mögè, a madár hàtára.

Amint felmàsztam és elhelyeszkedtem mögötte, kezeimmel àtöleltem Jimin derekát, ès szorosan kapaszkodtam belé.

- Na akkor repüljünk! - ezzel ràntott egyet a madàrra rögzített kantàron, és el is kezdett repülni.

- Hogyan lehetséges ez? - kérdeztem Jimin.

- Hogy érted? - nevetett fel édesen ahogy vàlla felett rám nèzett.

- Hogyan lehet az hogy most egy hatalmas madár hàtàn repülünk? - kérdeztem belenézve a szèp szemeibe, amik örömmel voltak megtelve.

- Csodás képzeleted van úgy. - mosolygott ràm, majd ismét előre fordult.
- Ebben a világban amit elképzelsz az valóra vàllik, végül is ez a te álmod. - hogy lehet az hogy én erre még sosem jöttem rá hogy így működnek itt a dolgok.

- Áh értem. - válaszoltam, majd az arcomat Jimin hátàra fektettem, ès néztem a gyönyörű tájat.

Jimin szívverèse nagyon gyors volt, ès nyugtató.

Egy ideig még repkedtünk, majd leszàlltunk. Jimin leszerelte a madarat, ami azután elszállt.

Èszrevettem hogy az èg sötétkèk lett, ès csillagok borítottàk be.

- Na akkor. - Jimin csettintett egyet, mire egy fehér estèji ruha jelent meg rajtam, rajta pedig egy szmoking.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét, ami én szégyenlősen elfogadtam.

Ahogy lenéztem a földre észrevettem hogy a tavon álltunk. Ebben a világban tényleg minden lehetséges.

Jimin vezette minden lèpésemet, mivel èn nem igazàn tudok táncolni. Párszor ráléptem a lábára, ami miatt nem győztem elèg szer bocsánatot kérni, de ő csak nevetve kért meg hogy ne kérjek bocsánatot ilyesmi miatt.

Közelebb húzott magához, majd kezèzével átölelte a derekamat, a másikkal pedig megfogta az arcomat.

- Seo. Tudom hogy nem töltöttünk elèg időt egymással, de azt elmondhatom hogy nagyon jól érzem magamat veled. - simogatta meg arcomat a hüvejkujjával.

- Én is szeretek veled lenni Jimin. - éreztem hogy egy kicsit elpirulhattam.

- Nem érted. Azt akarom mondani hogy szere-

- YunSeo azonnal èbredjen fel! - kiabàlt ràm a tanàr, mire fejemet felkaptam a táskàmról.

- Mi? Hol vagyok? - nèztem körbe és azonnal láttam hogy óràn vagyok.

- Ez itt mi YunSeo? - vette ki a tàskámból az altatót a tanàr, és arcàhoz közelebb vitte hogy elolvashassa hogy mi van ráírva.
- Miss YunSeo most azonnal elmegyünk az igazgatói irodàba, ès felhívjuk a szüleit ezzel kapcsolatban. - utalta az altatóra.

Meg fognak ölni...