Ugyan azt az ajtót megkeresve, azonnal kitártam ès àtlèptem a küszöbét.

Jimin mosolyogva kocogott oda hozzám egy ugyan olyan fehér liliommal a kezében.

- Szia Seo. Már alig vàrtam hogy megérkezz. - olyan izgatott volt a miatt hogy végre itt vagyok.

Miért ilyen? Miért örül nekem ennyire? Én ezt nem értem...

A fehér gyönyörű szép liliomot fülem mögé helyezte, majd megfogta a kezemet.

- Hogy vagy? - kezdett el velem kézen fogva sétálni.

- J-jól vagyok köszönöm.. - vettem le rólam a tekintetemet amint èszrevette hogy bámulom őt.

Annyira gyorsan ver a szívem.. Fáj. Nagyon fáj...

- Van valami az arcomon? - kérdezte ahogy szabad kezével elkezdte végigsimítani arcát, megszabadítva magát a nemlétező kosztól.

- Nem! Nincs semmi sem az arcodon.. - suttogtam, ahogy ő pedig kíváncsi tekintetekkel nézett le rám.

- Akkor miért nézel ennyire? - ahogy egy pillanatra felnéztem rá, megpillantottam szép mosolyát.

- Cs-csak... - nem akartam befejezni a mondatomat, mivel annyira elszégyelném magamat hogy eláshattam volna magamat a föld alá.

- Csak mi? - lóbálta előre hátra az összekulcsolt kezünket. - Nekem nyugodtan elmondhatod. Nem foglak kigúnyolni. - nyugtatott meg, ami hatására kicsit felbátorodtam.

- Csak szép vagy.. - nem akartam hazudni neki. Egy az hogy szörnyű vagyok benne. Kettő meg az hogy túl kedves velem hogy hazudjak neki.

- Tényleg? - kérdése borzalmasan bizonytalan volt.

- Igen tényleg. - néztem fel rà azonnal.

- Köszi. - szűkültek össze szemei ahogy a boldog mosoly az arcán még szélesebb lett.

- Semmiség.. - halkultam el pironkodva.
- Hogy hogy itt vagy? - ràncoltam szemöldököm ahogy a földet kémleltem.

- Ezt hogy érted? - nem láttam az arcát, de hangjàból tisztán hallatszódott az hogy nem érti a kérdésemet.

- Miért vagy benne az álmomban? - pontosítottam kérdésemet.

- Mert magànyos vagy. Gondoltam jót tenne neked ha itt lennék veled. - engedte el a kezemet, és átkarolva a vállamat, közelebb húzott magához.

- Nem szeretném hogy sajnálatból legyél velem. - suttogtam szomorkásan, számat lebiggyszetve.

- Dehogy! Erről szó sincs. - mentegetőzött azonnal.
- Szerintem egy nagyon érdekes és kedves làny vagy Seo. Ezért szeretnék veled lenni. - utolsó mondatàra azonnal felkaptam a fejemet a hírtelen meglepettség miatt.

Mèg soha senki sem mondott nekem ilyen dolgokat. Tényleg meg szeretne ismerni?

- Túl kedves vagy Jimin. - hagyta el egy keserves sóhaj a számat, ahogy lehunytam a szemeimet.

- Te pedig aranyos. - éreztem hogy mondata hatására arcom elkezdett felforrósodni.
- Csak nem zavarbajöttél? - piszkàlódott barátian.

- Dehogy. Csak a fények miatt olyan mindtha elpirultam volna, de nincs így. - magyaráztam, közben pedig próbáltam nyugodtnak mutatni magamat.

- Ahaaa~~. - nevette el magát, szívem pedig még gyorsabban kezdett el kalapálni mellkasomban.

Igaz hogy csak két napja ismerem, de belé szerettem...