A sötétségben koslattam. Se hang, se semmi. Nem volt itt semmi. Beletörődtem hogy az álmaim ilyen... Semmilyenek.. Soha nem történik bennük semmi, vagyis inkább azt mondom hogy nem is álmodok sohasem. Mert az hogy minden allkalommal a sötétben vagyok, a fényt, egy kiutat keresve, számomra ez nem álom.

A sötétben járkálva megpillantottam egy üvegajtót, ami szépen volt kifestve, mögtte pedig láttam a fényt.

Az ajtó mögé néztem. Csak a végtelen sötétség volt. Óvatosan visszalálltam az ajtó elé, és egy nagy levegőt véve, megfogtam a kilincset és kinyitottam.

A látvány ami elémtàrult, valami mesébeillő volt. Fehér liliomok terítették be a földet. A levegőben halak úszkáltak, és minden féle àllat volt körülöttem. Gyönyörű fák tették a látványt még szebbé. Az ég enyhén rózsaszínes volt.

Ahogy belljebb merészkedtem, meghallottam ahogy az ajtó becsukódik, így ijedtemben hátra fordultam egy pillanatra, de szinte azonnal visszafordultam hogy a gyönyörű tájat tudjam bámulni.

Ahogy megpillantottam egy padot, azonnal elkezdtem oda sétálni hozzá. Szép fehér fa pad volt.

Óvatosan leültem rá, és kezeimet ölembe téve húztam ki magamat, és egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Mosolyogva hunytam le a szemeimet, hallgatva a madarak csicsergését, és a gyengéd szellő susogását. Minden olyan békés és nyugodt.

- Szia. - hallottam meg egy kedves fiú hangot. Szemeim kipattantak, és azonnal megéreztem hogy az arcom elkezdett kipirulni.
- Jiminnek hívnak, és téged? - ült le mellém. Ujjaimmal játszadoztam miközben próbáltam lenyugtatni hevesen zakatoló szívemet. Olyan helyes.

- YunSeo. Örvendek. - pillantottam fel rà egy kicsit félve.

Annyira meglepődtem mikor egy liliomot a hajamba tűzött, hogy az arcom ismét felforrósodott.

- Gyere. Mutatok neked valamit. - állt fel vidáman, és felsegített a helyemről, majd csettintett egyet, és a pizsamám egy nagyon szép ruhává vàllt. Annyira meglepődtem, hogy csak szàmat tátva néztem a ruhàt és a cipőt amit rám varázsolt.

Kezemet fogva kezdett el húzni egy irányba, én pedig hagytam. Nagyon kedvesnek tűnt. Első làtásra megbíztam benne.

Kíváncsi vagyok hogy merre visz.

•••

Annyira jól éreztem magamat Jiminnel. Végre valakit érdekelt a véleményem, és kíváncsi volt a hogylétemre. Végre úgy éreztem hogy végre szereztem egy baràtot. Persze tudom hogy nem igaz, sajnos.

Jimin azt mondta hogy vissza kell mennünk az üvegajtóhoz. Szomorú voltam mikor elmagyarázta hogy ha kilépek ezen az ajtón fel fogok ébredni. Nem akartam felébredni.

Látta hogy nagyon nem akarok kimenni az ajtón, ezért magához ölelt.

- Ha visszajössz, én itt leszek. Nem megyek sehová. - nyugtatott meg, hogy nyugodtan tudjak kilépni az ajtót. Elköszöntünk egymástól és az ajtóhoz léptem.

Ahogy kinyitottam, hátra fordultam, egy utolsó pillantást vetve barátomra, aki egy édes mosollyal az arcán, miközben kezével intett nekem búcsút. Én is intettem neki egy kicsit, egyy halovàny mosollyal, majd átléptem az ajtó küszöbét.

Vajon tényleg itt lesz amikor visszajövök?..