Nate szemszöge:

Én rohantam elől, utánam Rey majd a végén Mira. Egyből a hangárhoz mentünk, azonban az odaáig vezető úton sok rohamosztagossal találkoztunk. Szerencsénkre legyen mondva, sikeres legyőztük őket. A hangárhoz közeledve megálltunk egy beugróban, hogy mit tegyünk.
- Vissza kell mennünk Daisyért! - mondta Rey.
- Igaza van. Kit érdekel a terv? Muszáj megmentenünk! - mondtam.
- Nem lehet! Arra kell koncentrálnunk, hogy kijussunk innen és visszatérjünk az Ellenálláshoz, hogy segíthessünk nekik a végső támadáskor. - Mirának, mint most is, igaza volt.
- Rendben, de legyünk nagyon óvatosak! - Rey beleegyezően bólintott, majd elindultunk újra.

A hangárba érve meglepődve vettem észre, hogy egyetlen rohamosztagos sincsen itt, amit csak egyet jelenthetett: Dais jó munkát végzett. Nem vesztegettük tovább az időt, gyorsan a gépekhez mentünk, majd beindítottuk őket. Éppen fel akartunk szállni, amikor észrevettem, hogy Daisy rohan afélé a hajó felé, amivel érkeztem, utána pedig Ren és egy csomó rohamosztagos. Nem volt választásom, elkezdtem tüzelni a katonákra, míg nem láttam, ahogy Dais feljut a hajóra, majd a hajófedél be nem csukódik utána.

Ezek után kaptam magam, és kirepültem a hangár ajtaján. Amint kiértem az űrbe, hátranéztem, hogy megvannak-e többiek. Szerencsére ott voltak mögöttem, úgyhogy nem kellett aggódnom. Mikor visszaértünk a bázisra, Leia ott várt ránk a többiekkel együtt, és mérgesnek tűnt.
Amint elég közel értünk hozzájuk, Organa tábornok megszólalt:
- Nate Dameron! Hogy merted engedély nélkül elhagyni a bázis területét, ráadásul egy olyan hajóval, amelyet már nem gyártának?
- Elnézést kérek tábornok! Azért csináltam, mert meg kellett mentenem a baràtaimat. Tudom, hogy a parancs ellen cselekedtem, de nekem ők nagyon fontosak, úgyhogy ha meg akar büntetni, akkor megcsinálok bármit, amit kell.
Ebben a pillanatban azonban Poe lépett elő, és jött oda hozzám, majd minden szó nélkül átölelt.
- Legközelebb ne csinàlj ilyet, jó? Csak egy van belőled és nem akarlak elveszíteni. - suttogta.
- Rendben. - mondtam. - Szeretlek, bátyus.
- Én is szeretlek, öcsi. - majd elengedett, és visszament a paramcsnok mögé.
- Nate! - szólalt meg Leia. - Nem megbüntetni akarunk, egyáltalán nem. Ha te nem indulsz el, három kiváló katona nélkül harcoltunk volna. De te megtagadtad a parancsot, és a szívedre hallgattál. Ezért nem büntetés, kitűntetés jár. Gratulálok, Dameron százados. - majd kezet rázott velem.

Az utolsó szavak kiejtése után mindenki tapsolni kezdett, majd sorra jöttek oda gratulàlni az emberek. Rey jött oda először és megpaskolta a vállam.
- Köszönöm, hogy megmentettél. - mondta.
- Ez nem csak az én érdemem. A többiek is benne voltak.
- Akkor is te jöttél, nem? - majd otthagyott és a többiek irányába ment.
A következő Finn volt, aki nagy meglepetésemre álölelt.
- Többet ilyet ne csinálj! - mondta. - Poe szétaggódta a fejét miattad. Úgyhogy szépen kérlek. Ha nem akarsz idegroncsot csinálni a bátyádból, akkor kerüld az ilyen akciókat. Amúgy szép munka volt! - rámmosolygott.
- Te együtt vagy a bátyámmal? - kérdeztem rá egy kicsit halkabban.
Finn meglepődött a kérdésemen, majd így válaszolt.
- Miért kérdezed?
- Csak azért, mert szinte ragyog, mikor melletted van. Aminek én nagyon örülök. Csak így tovább! Szurkolok nektek.
- Köszi Nate! - majd egy ökölpacsival elköszönt és a bátyám felé vette az irányt. Amint mellé ért, megfogta a kezét, majd megcsókolta őt. Poet ez egy picit meglephette, de a csók után olyan boldogság sugárzott az arcáról, hogy azt öröm volt látni.
A harmadik Steve volt, de ő csak egy kézfogásra jött oda, aztàn már tovább is ment. Az ő helyét Dais vette át, aki egy hosszú öleléssel köszönte meg, hogy kiszabadítottam.

Legutoljára Mira maradt. Ő is odajött, majd megölelt, miközben ezt súgat nekem:
- Köszönöm Nate! Már annyiszor segítettél ki a bajból, hogy meg sem tudnám számolni.
- Nincs mit megköszönnöd. Ez egy igaz barát dolga.
Mikor elhúzódott és rám nézett, tudtam, hogy meg kell tennem azt, amire már nagyon régóta várok.
Így hát, kezeim közé fogtam Mira arcát, és megcsókoltam. Kicsi meglepettséget éreztem rajta, de aztán ő is visszacsókolt. Mikor elhúzodott, láttam, hogy elpirul egy picit, amin én elnevettem magam, majd átöleltem. Nem tudom, meddig álhattunk ott így, de arra lettem, figyelmes, hogy mintha a föld időnként megrázkódna alattunk.

Kibontakoztam az ölelésből és a távcsövemért kaptam. Amikor először belenéztem, a fák miatt nem láttam semmit, azonban felmásztam egy doboz tetejére, hogy jobban láthassak. Amikor itt belenéztem a kukkolómba, nem hittem a szememnek.

5 birodalmi lépegető közelített felénk. És felettük ott lebegett a Csillagpusztító.

Written by: izzylightwood17000