Mira szemszöge:

Nagyon örültem ,mikor megkaptam a hírt, hogy Daisy felébredt. Szinte rohantam hozzá az orvosi szárnyba. Viszont mikor beszélgettünk, észrevettem, hogy megváltozott. Vagy ha nem is, akkor tervez valamit. Valamit, amibe engem még nem avatott be. Elmesélte mi történt vele Ren csillagrombolóján, de tisztán látszott rajta, hogy a gondoltai máshol járnak. Talán a múlt eseményein, vagy esetleg a jövőn... ki tudja?

Nem tert sok időbe, mire rájöttem mi volt a nagy titkolózás. Nate elmesélte Daisy terveit, és többek között azt is ,hogy szeretne vele tartani. Nos, és is mentem volna, hisz a barátom. Nem hagyhatom magára. De Nate okos, és sikerült neki olyan indokokkal előállnia, melyek maradásra késztettek. Organa tábornok valóban rájött volna a tervre, ha mindnyájan eltűnünk.

Beletörődtem a döntésükbe. Daisy szó nélkül itthagyott volna engem, bár ebben a szituációban ez teljesen normális. Egyedül kezdett bele, és egyedük is akarja azt lezárni. Nate legalább elköszönt. Nagyon félhettem őket, mert nem tudnám elviselni ha ismét baja esne bármelyiküknek is. Ők a családommá váltak. Azzá a családdá, ami nekem sosem adatott meg, most viszont igen, és nem szeretném elveszíteni őket.

Magányosan sétáltam a folyosón, mikor szembekerültem Organa tábornokkal. Természetesen egyből odasietett hozzám, és számonkérően kezdett faggatni.

-Mira, hol van Poe?- kérdezte

-Elment repülni egyet.

A tábornok sejtelmesen meredt rám. Ez talán nem volt annyira meggyőző.

-Daisy is?

-Igen, már szüksége volt egy kis szadadságérzetre!

-Érdekes. Ugyanis nem kértek engedélyt a felszállásra, vagy a bázis elhagyására...

-Ugyan, hisz ismeri őket. Pár órán belül biztosan itt lesznek.

Leia bólintott, és továbbált. Utáltam ,hogy hazudnom kellte. De értük tettem, és nem magamért.

Nos, ebben reménykedtem én is.  Hogy pár órán belül itt lesznek, épségben.

Written by: Reshkrill