Nate szemszöge:

- Egyszerűen nem tudom elhinni. Hogy történhet mindig valami rossz velünk? Nem lehetne, hogy egyszer valami jó is jöjjön? Egyébként is. Miért csak Daisyt és Mirát vitték el? A másik 2 lányt miért nem? Oké, ez picit fura volt, de azért örülök, hogy ők ketten még itt vannak. És mi lesz, ha megölik őket? Úristen, abba én belehalnék. Jajj, add Istenem, hogy nem lesz semmi bajuk...
- Nyugodj meg Nate! Nem lesz semmi gond. - Isaac szavai eljutottak a tudatomig, de nem bírtam felfogni őket. Egyfolytában az jár a fejemben, hogy vajon mi történhet velük épp most? Lehet, hogy kínozzák őket? Esetleg megerőszakolják? Vagy valami rosszabb?
- Figyelsz te rám öcsi? Nate! Nate! Ide figyelj már! - John meglengette a kezét előttem, mire feleszméltem a bambulásból.
- Hogy mit is mondtál? - kérdeztem, mert halvány fogalmam sem volt, miről beszéltek ezek ketten itt nekem.
- Csak azt, hogy menj, feküdj le. Azóta fenn vagy, hogy észrevetted a lányok hiányát. Mostmár rád fér egy kis pihenés.
Eleget idegeskedtél ma. Az alvás majd megnyugtat. - mondta John.
- Ha meg kapunk valami hírt, akkor mindenképpen szólunk. - tette hozzá Isaac.
- Rendben. De tényleg szóljatok! - ezzel otthagytam őket és a szobámba mentem.

Addig nem éreztem meg, hogy mennyire álmos vagyok valójában, míg felértem a szobámba. Amint beléptem az ajtón, hirtelen álmosság lett úrrá rajtam, ezért csak bedőltem az ágyamba és elaludtam.

Azt álmodtam, hogy egy sötét szobában vagyok, körülöttem pedig egy csomó ember fekete maszkban. Egyszercsak egy füttyszó hallatszott, mire előttem kettévált a tömeg, és megláttam Daisyt és Mirát, ahogy két tag kést szegez a nyakukhoz. A látvány annyira letaglózott, hogy nem tudtam mozdulni, de még szólni sem. A következő pillanatban pedig már mindketten a földön feküdtek, vértócsa körülöttük...

 Hirtelen kipattant a szemem, és felébredtem. Hálát adtam az égnek, hogy ez csak egy álom volt, nem történt semmi ilyen valójában. Ránéztem az órámra, és elámultam. Hajnali hármat mutatott. Én kb olyan délután négy körül jöttem el a srácoktól. Lehetséges, hogy ennyit aludjak? Ez egyáltalán normális?
Azonban ezen nem volt több időm agyalni, mert nagyon fázni kezdtem. Kèrdőn vontam össze a szemöldököm, amikor azonban megláttam az izzadságfoltokat a pólómon, minden értelmet nyert. Gyorsan a fürdőbe caplattam, majd vettem egy meleg zuhanyt. Mivel a tusolàs után vègleg elment az álom a szememből, úgy döntöttem, valami hasznossal töltöm az időt, így az edzőterem felé vettem az irányt.

Amint beléptem a helységbe, eszembe jutott az első alkalom, amikor mindannyian itt beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Az emlék láttán mosolyognom kellett, azonban ezek után felrémlettek a tegnapi események, és mérhetetlen düh töltött el. Hogy mernek valakik ide betörni, és elrabolni két fiatal lányt? Miért jó ez nekik?
Annyira mérges lettem, hogy észre sem vettem, mikor kezdtem el ütni a mellettem levő boxzsákot. Gyorsan bedugtam a fülesem és elindítottam NF Perception albumját, majd folytattam az előző tevékenységemet.
Mire legközelebb feleszméltem, már jócskán világososott odakint, ezért összeszedtem a cuccom és visszaballagtam a szobámba. Megint letusoltam, majd elkezdtem palacsintát sütni, csakhogy eltereljem a gondolataimat. Mikor ezzel kész voltam, megreggeliztem és felöltöztem egy kényelmesenn melegítőalsóba és egy fehér trikóba, majd átcaplattam a moziterembe, amely meglepetésemre nem volt üres.

Egy ismerős, fekete hajzuhatagot pillantottam meg, majd egy ismerős szempárt, amely felragyogott mikor meglátott. Nem vesztegettem az időt, egyből Mirához futottam, és átöleltem. Ő is hasonló hévvel örült nekem, majd mikor elhúzódott, megcsókolt. Ebbe a csókba belesűrítettem az összes aggodalmamat, minden érzelmemet.
Mikor elhúzódott, megkérdeztem:
- Mi történt, Mira?
Ő pedig elmondott mindent. Hogy hogyan vitték el, hogyan tudoo sikítani, hogyan szabadultak ki Daissel és hogy hogyan érték el Adamet. Mikor befejezte, csak ennyit tudtam kinyögni:
- Sajnálom.
- Ne tedd! Mostmár mindketten biztonságban vagyunk. És ma amúgy is visszmegyünk a SWU-ba. Tehát nincs miért aggódnod.
- Basszus! Dehogyis nincs. Megígértem Daisynek, hogy beszélek veletek, és együtt szabadítjuk ki. - jutott eszembe.
- Hogy mi? - kérdezte Mira.
- Neked még nem mondtam, de Dais az Első Rendnél van. Visszament oda, hogy legyőzhesse Kylot, de nem sikerült neki, ezért bebörtönözték és megkínozták. Nekünk pedig segítenünk kell neki.

- Azt hiszem, van egy tervem.- mondta Mira.
- Akkor ki vele!

Written by: izzylightwood17000