Nate szemszöge:

- Üdv újra, való világ. - szóltam, mikor megéreztem a talajt a lábam alatt.

Miután èn és Dais kiléptünk, Lucas a többieket is kihúzta egymás után. Mikor mindenki kint volt, megszólalt:

- Jó sokáig voltatok bent emberek. Remélem nem bánjátok. - mondta. - Mielőtt megint visszamennétek, szeretnék veletek közölni egy jó hírt. A Bosszúállók meghívtak mindnyájunkat hozzájuk egy hétre. Holnap utàn indulunk. Addig ezt az egy napot használjátok ki valamire. És miután végeztünk a hősöknél, jövünk vissza ide.

- És pontosan mit fogunk csinálni a Bosszúállóknál? - kérdezte Adam.

- Ez egy...hogy is mondjam, ilyen edzőtábor szerű lesz. Mentek velük bevetésre, meg mittudoménhova, meg rengeteget edzetek majd. Úgy hallottam, Fekete Özvegy fogja tartani az önvédelmi órákat. - kacsintott - És akkor most mehettek. Találkozunk màsfél hét múlva.

Mindenki elindult kifelé a teremből, mikor valaki elkapta a kezemet, és visszahúzott.

- Mira! - öleltem meg a barátnőmet (igen!!ő az én csajom!!!) - Van valami gond?

- Nincs semmi. - felelte. - Csak gondoltam, elmehetnènk valahova. Csinálhatnánk egy közös programot, mielőtt elmegyünk a Bosszúállókhoz. - mondta.

- Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk moziba? Megnézhetnénk a Haverok Harcát! És vihetnénk a többieket is. De hogyha csak kettesben szeretnél...- kezdtem el húzogatni a szemöldökömet, mire Mira akkorát csapott a karomra, hogy felkiálltottam. - Au! Ezt most miért?

- Viselkedj, Nate Dameron, különben nem állok jót magamért. - fenyegetett meg. - A mozi szerintem is jó, és menjünk a többiekkel szerintem. De kiket vigyünk? - tette fel a kérdést.

- Dais, Steve az biztos. Oscar-t nem akarom ezzel zaklatni, de még megkérdezem. Daisy Ridley szerintem jönne, meg lehet hogy Adam is...- kezdtem el számolni.

- És Amidala? Vagy Madeline? -vágott a szavamba. - Ő velük mi lesz?

- Jajj Mira én nem is tudom. Annyira nem beszélek velük, meg ők elvannak saját magukban ketten... kezdem azt hinni, hogy együtt vannak. - mondtam. - De kérdezzük meg a többieket, aztán meglátjuk, mi lesz.

Daisy-t viszonylag hamar megtaláltuk, aztán mikor elmondtuk neki a tervünket, egyből igent mondott, sőt, mondta, hogy Stevet és Adamet majd ő megkérdezi.

Èppen a szobám felé mentem vissza, amikor belebotlottam Johnba.

- Oh, John! Épp téged kereslek...- kezdtem, de a fèrfi csak annyit mondott "most nem èrek rá", majd füstölögve elviharzott.

Furcsálltam ezt a viselkedést, de nem szóltam semmit, mert pár másodperc múlva Oscar tartott felém szomorúan.

- Oscar, mi a baj? - kérdeztem egyből.

- Semmi. - válaszolta. - Csak John és én összevesztünk.

- Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem.

- Sajnos nem. - sóhajtott egy nagyot.

- Mi történt? - tudni akartam, miért néz ki a "bátyám" ilyen reményvesztetten.

- Az egész egy kommenttel kezdődött. - mondta. - Abban az volt, hogy ki nem állhatják Poet és Finnt együtt, ami nekem nagyon rosszul esett, hiszen a karakter az életem. Aztán John elkezdett ideges lenni, és az egész filmet okolta, hogy amiért összehozták a karaktereinket, merthogy "egy csomó rajongó mostantól kifogja követni". Én erre azt mondtam, hogy kit érdekelnek a homofób rajongók, mire ő azt felelte, hogy ez igenis számít, hiszen a rajongók így meg úgy...- itt nagyon elszomorodott, majd folytatta - És aztán azt mondta, bárcsak ne találkozott volna velem, meg bár az én karakterem ne lenne fontos, mert akkor ez nem történt volna meg...- majd a vállamra borult és keserves zokogásban tört ki.

- Na, Oscar. Minden oké lesz. - próbáltam megnyugtatni szegényt, de rendíthetetlenül sírt. Pár perc múlva, mikor megnyugodott, felemelte a fejét és megszólalt:

- Beszélnem kell Johnnal. - mondta.

- Szerintem is. - válaszoltam, majd eszembe jutott valami és hozzátettem. - Egyébként nincs kedvetek moziba jönni velünk?

- Mozi? Jól hangzik. Mit nézünk?

- Haverok Harca.

- Jooooo. - felragyogott az arca. - Benne vagyok. Majd megkèrdezem Johnt is, ha már szóba áll velem.

- Szóba fog. - mondtam. - A ti barátságotok nagyon fontos neki, biztos vagyok benne.

- Köszi, öcskös. - majd átölelt és és elrohant.

Pár pillanatig furcsán néztem utána, majd visszatértem a szobámba, és elkezdtem pakolni a Bosszúállókos utamra. Mikor kész voltam, halk kopogàst hallottam, majd egy ajtó nyitódast-csukódást.

- Hali! - köszönt John.

- Szia. Mit tehetek érted? - kèrdeztem tőle.

- Segítség kellene. - vallotta be. - Összevesztem Oscarral.

- Hallottam. - mondtam. - Miben kell a segítségem?

- Te jól ismered! Hogyan tudnám kiengesztelni? - kèrdezte, és láttam az arcán, hogy nagyon kétségbeesett.

- Ezt őszintén nem tudom. - hajtottam le. - Azt viszont tudom, hogy nagyon megbántottad. Azok a szavak, amiket mondtál neki, nagyon rosszul estek neki. Ha tényleg olyan fontos neked, akkor menj, és kérj bocsánatot tőle. Annak nagyon örülne. - mosolyogtam rá.

- Rendben. Köszönöm a segítséget. - mondta majd távozott.

Pár órával később az ágyamban feküdtem és Chase Atlanticot hallgattam.
Ennek sikerült megnyugtatnia, és kitisztítania a fejemet. Majd pár pillanat múlva már el is nyomott az álom.

Written by: izzylightwood17000