Mire odaértem, már sokan vártak. Nem tudtam eldönteni hogy jó helyre jöttem e, így inkább megkérdeztem egy lányt.
- Ez ugye George Lucas háza?- a kérdés hülyén hangzott, de a lány viszonylag kedvesen igent vágott rá. Gondolhattam volna hogy csak viccel. Átfurakodtam egy pár ember között aztán bekopogtam. Egy dühös anyuka kinyitott ajtót. Azt hiszem nem ő George Lucas.
- Ingyen süti osztogatás van a szegényeknek! Indulás huligánok!- csapta be előttem az ajtót. A nagy lendülettől, az ajtó rám csapódott. Így nagy piros folt keletkezett az arcomon. Ezt csak a taxiban vettem észre, mert persze el kellett jutnom George Lucashoz. Muszály!

Kb.15-20 perc múlva, elérkeztem egy sokkal szebb, és kicsit sem szolid házhoz. Legalábbis így kívülről. Velem együtt 5-en voltunk a ház előtt. Mindenki kicsit kétségbeesett, vagy inkább ideges arcot vágott. Én az idegeshez tartoztam. Nyilván. Az egyik lány és egy fiú között, elég nagy feszültség dúl, gúnyosan egymásra néznek, és a lány bemegy. A fiú utána. Mindenki a jelenetet nézi, és utánuk megyünk. Behívták a veszekedés párost, aztán addig megkérdeztem a többieket, hogy mehetek e én, azt mondták hogy ezek után már mindegy, így elindultam befelé, de egy másik fiú az utamat állta.
- Szia khm...de én voltam előbb.
- Mint George Lucas unokaöccse, megérdemlem az előnyt- hú, majdnem megfolytottam. Lehet hogy gyerekes vagy de...
- Szia. Madeline vagyok- nyújtottam a kezem. Furcsán nézett, de megfogta a kezem.
- Szia. Steve J...- amikor bemutatkozott, kirángattam a kezemet a kezéből, és rohanni kezdtem. Nekiütköztem egy kissé duci bácsinak. Magasabb volt, így felnéztem rá. Olyan volt az összes arcvonása, mint Luke Skywalkernek.
- Mit akarsz?- fúlytatott.
- Khm...még nem tudom. Talán- nyújtottam ki a kezem, és az üdítő autómata remegni kezdett. Végül, mintha elfáradt volna, kilőtt magából egy kólát.
- Ez elég magyarázat?- néztem rá, és inni kezdtem a kólámat. Már nem volt dühös.
- Hát ez furcsa. De ma ez a harmadik furcsa dolog- füstölgött- üdv itt- váltott kedves hangszínre- a napjaid nagy részét ezen a helyen fogod tölteni, menj a szobádba, nekem mennem kell a többiekhez. Amikor elfutott, a kezembe, csörögni kezdett egy kulcs. Egy 23-as szám állt rajta. Megkerestem egy emelettel feljebb. Amikor kinyitottam, gyönyörű látvány tárult a szemem elé. A szoba bézs színű volt, és sok lépegetőt ábrázolt. Egyedül az tetszett, hogy bazinagy erkély volt rajta. Kiültem volna elmékedni, de nem. Most az a feladatom, hogy kifessem a szobát. Hogy szép legyen. Már csak az a baj, hogy nincs nálam festék. Nagyon koncentráltam. Hirtelen két súly nehezedett a kezembe. Kinyitottam a szemem. Festékek voltak. Gyönyörű sötétkékek. Megnéztem a doboz tetejét, amin ez állt: Made in China. Kínából? Elnevette magam. Eltoltam a szekrényeket, és az ágyat, a faltól, majd befestettem egy részét kékre. A táskámat kiborítottam a szekrény tetejére, és turkálni kezdtem a benne lévő tárgyak között. Megtaláltam amit kerestem. Egy nagy doboz csillámot. A kék felületre szórtam, és ami leesett, felsöpörtem. Elővettem egy ecsetet is a tatyómból, és az egyik tubus szürke festékből, nagy Ezer Éves Solymot festettem a falra. Annyira elfáradtam, hogy miután visszatoltam a dolgokat a szoba közepéről, felmentem a tetőre, és ott elaludtam.

@unikornisvagykxd