Nate szemszöge:

Amikor megérkeztünk Stan Lee birtokára, elakadt a lélegzetem. Olyan jól nézett ki, el sem hittem, hogy itt vagyok.

Amióta a bátyám megmutatta nekem a Marvel képregényeit, azóta imádom őket.
Az összes filmet, sorozatot láttam, amit csak el lehet képzelni.

Megvártam, hogy a többiek is leszálljanak a gépről, majd megfogtam Mira kezét és Dais mellé húztam. Mikor odaértünk mélabús barátunkhoz, átkaroltam a vállát és kihúztam a fülest a füléből.

- Na jó, ez így nem mehet tovább! Nem lehetsz örökké szomorú Steve miatt. - jelentettem ki. Már épp ellenkezett volna, amikor folytattam. - Sosem tudhatod, mi fog történni. Lehet, hogy olyan jól fogod magad érezni, hogy még magad sem képzelted. Vagy ha nem, akkor nem. De próbáld meg, oké?

- Rendben. - felelte. - De csak azért, mert a barátomnak tekintelek. - nézett rám szúrós szemmel.

- Értettem főnök. - szalutáltam, mire végre elmosolyodott.

A birtokon egy Lucaséhoz hasonló nagy ház állt, majd amikor megközelítettük a bejáratát, az kinyílt.

Bent a házban egy tágas előtèr fogadott minket pár fotellel, amelyekbe azonnal le is huppantunk. Nem számított hogy az előző másfél órában ültünk, a gyaloglás kifárasztott minket.

Pár percen belül egy ősz hajú, idős férfi jelent meg a helyiségben, mire mindenki felpattant a fotelokból. Én egyből felismertem őt, hiszen jártas vagyok a témában.

- Ez meg ki? - kérdezte Mira a fülemhez hajolva.

- Ő Stan Lee. Az egész Marvel megalkotója. - válaszoltam.

- Köszöntök mindenkit. - szólalt meg hirtelen Stan. - A nevem Stan Lee, és én lennék az MCU megálmodója. Gondolom, Önök Lucas emberei.

- Igen, mi lennénk azok. - mondta Oscar. -  Én magam Oscar vagyok, a barnabőrű barátom John. Mögöttem Adam van, ő mellette Daisy. És van nekünk még egy másik Daisy-nk is, valamint mellette Mira és Nate. A két lány hátrébb pedig Amidala és Madeline. Köszönjük, hogy fogad minket.

- Igazán szóra sem érdemes. - mosolyodott el a férfi. - Most kérlek kövessetek, amíg megmutatom a szobátokat. És kérlek, szólítsatok csak Stannek.

Ez a ház sokkal nagyobb volt, mint Lucasé. Rengeteg folyosó és szoba is volt benne.

- Ezekben a szobákban laknak a színèszek, akik a filmeim szereplőit játszák. Később megismerkedhettek velük. - mondta Stan, mikor elhaladtunk az első folyosón.

Balra fordulva még egy hosszú folyosót pillantottunk meg, amelyen a szobák ajtajai nyitva álltak. Ekkor a férfi megállt, majd felénk fordult.

- Ezek lesznek a ti szobáitok. - mondta. - Minden szobában van egy kisebb konyha,  fürdő, WC és szekrények a ruháitoknak. Trénigruhát meg egyebeket találtok a szekrényekben. A napirendet az ajtókon belül találjátok majd. Érezzétek otthon magatokat. - mosolygott rànk. - Ja és még valami. 15.00kor találkozunk a moziteremben. - mutatott a nagy duplaajtókra, amik folyosó vègén voltak, majd távozott.

- Ki hol akar aludni? - tette fel Adam a kérdést, mire egy kisebb hangzavar alakult ki. - Hé, így nem hallok semmit! Akkor megyünk egyesével. Dais, te hol alszol?

- A legszélén. - mondta majd gyorsan az ajtón belülre vitte a cuccait.

- Mellette majd èn. - mondta Mira.

- Mira mellett pedig èn. - feleltem.

- Rendben. - nyugtázta Adam. - John, Oscar?

- Én Nate mellett alszom. - jelentette ki Oscar - Johnny pedig mellettem.

- Mondtam már, hogy ne nevezz Johnnynak. - morgott John.

- Én alszom a srácok mellett, Daisy te meg a másik szélén. Ez ìgy mindenkinek megfelel?

- Igen! - mondtuk egyszerre.

- Remek. - Daisy szólalt meg. - Akkor mondenkivel találkozunk 14.55kor itt, és úgy megyünk be a moziterembe.

- Okés. - ezennel mindenki a saját szobájába vonult. Én gyorsan kipakoltam a sporttáskámból, majd átkopogtam Daishez.

- Hali! - köszöntem. - Van kedved filmet nézni? - kérdeztem meglobogtatva a kezemben tartott gumicukrot és popcornt.

- Persze. - csillant fel a szeme a finomságok láttán, majd gyorsan előkapta a laptopját, és elindított egy filmet.

- Mit nézünk? - kérdeztem.

- Power Rangers. - felelte, majd a figyelmünket a laptopnak szenteltük.

Written by: izzylightwood17000