Nate szemszöge:

Miután mindenki elmondta, hogy milyen szerepeket szeretne betölteni, Lucas ránk parancsolt, hogy együnk és pihenjük ki magunkat, mert holnap nagyon megterhelő napunk lesz: belépünk a Star Wars Univerzumba.
Amint elhagytuk a termet, Mira elkapta a csuklómat és szembefordított magával:
- Nate! Te egyáltalán nem félsz?
- De egy kicsit. Viszont bízom Lucasban. Van benne valami megnyugtató. Szerintem minden oké lesz. Miért? Te félsz?
- Az igazat megvallva igen. Nem tudom, hogy mi fog történni és ez megrémiszt. Annyira rettegek, hogy valami balul sül el és elveszítek mindenkit és mindent...- majd ennél a pontnál nem bírta tovább, és sírva fakadt.
- Css! Mira! Nézz rám. - mivel még le volt hajtva a feje, ezért az ujjaimmal az álla alá nyúltam és megemeltem azt. - Nem lesz semmi baj. Mert én nem engedem. Már most sokat jelentetek nekem, ezért mindent megteszek, hogy mindenki épségben maradjon.
Erre a kijelentésemre Mira hirtelen átölelt. Egy ideig meglepődtem, de aztán én is átfontam a hátán a karjaimmal.
- Köszi Nate! Ezzel most sokat segítettél.- suttogta a pólómba.
- Bármikor. - mondtam, majd mikor mira elengedett, így szóltam: Ideje kajálni. Jöhet egy pizza, és közben pedig sorozatnézés?
- Benne vagyok.- elmosolyodott.

A délután hátralevő részét Miraval töltöttem. Miután megrendeltük a kaját, leültünk Brooklyn Nine-Nine-t nézni, mert tudtam, hogy ezzel nevetésre bírom az elszontyolodott lányt. És igazam lett. Rengeteget nevettünk, majd mikor későre járt, elbúcsúzott:
- Köszönöm mégegyszer Nate! Ha te nem vagy itt, nem tudom mi lett volna velem.
- Igazán nincs mit. De mostmár ideje aludni, holnap nehéz napunk lesz. Jó éjt Mira!
- Neked is jó éjszakát! - mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra és elindult a szobája fele. Boldogan csuktam be az ajtót, és átjárt a boldogság. Tudtam, hogy innentől kezdve egy új időszámítás kezdődik az életemben.

Reggel kipihenten ébredtem. Miután elvégeztem a reggeli rutinom, rápillantottam az órámra: 9.30. Tejóég! Ennyit aludtam volna? Mostmár mindegy. Gyorsan bekaptam valamit, majd magamra kaptam egy fekete pólót és egy szürke melegítőgatyát a kedvenc Vansemmel és elindultam a moziterem felé. Mire odaértem Steve és Dais már ott beszélgettek. Amint megláttak, barátságosan köszöntek mindketten, majd tovább diskuráltak. Mivel nem akartam őket megzavarni, inkább leültem a szoba másik felébe és zenét hallgattam. Épp az aktuális kedvencem, a Want you back ment a 5SOS-tól, amikor valaki megkocogtatta a térdem, igy kinyitottam a szemem és Mirát pillantottam meg.
- Hey! Hogy vagy ma?- kérdeztem.
- Hali! Már sokkal jobban. Nagyon sokat segített az a beszélgetés tegnap.
- Na ennek örülök. - elmosolyodtam.
- Kérdezhetnék valamit?
- Persze. - mondtam.
- Ugye te is látod, hogy Steve és Daisy mennyire összenőttek? Szerintem van valami köztük. - majd egy sokat sejtető mosolyt villantott.
- Jól érzed. Nekem is hasonló benyomásom van.
Azonban itt be kellett fejeznünk a beszélgetést, mert megérkezett Lucas egy csomó másik emberrel. Mikor megnéztem őket, szíven ütött a felismerés. Hiszen ők az új SW trilógia szereplői! Ott volt Daisy Ridley, John Boyega, Oscar Isaac, Adam Driver, Mark Hamill és még sokan mások. De nem csak én voltam meglepődve. Mindenki más ilyen #shook fejet vágott, nem értettünk semmit. Majd Lucas megszólalt:
- Srácok! Azt hiszem ezeket az embereket nem kell bemutatnom nektek. Ők is pont ugyanazért vannak itt, mint ti. És segíteni fognak nektek. De most hagylak is titeket ismerkedni.- s ezzel kiséltált a szobából. Először senki nem mozdult, azonban pár pillanat múlva Oscar Isaac és John Boyega elindult felém, Daisy Ridley és Adam Driver pedig Steve és Dais felé. Mikor már csak pár lépésnyire voltak tőlünk, megálltak majd Oscar kinyújtotta a kezét és így szólt:
- Oscar Isaac, alias Po Dameron! Örülök, hogy megismerhetlek Nate! Biztosíthatlak róla, hogy remek tesók leszünk. A mellettem álló személyt pedig azt hiszem nem kell bemutatnom nektek.
- Öhm... én is...örülök Oscar vagyis Poe vagy nemtudom...- annyira össze voltam zavarodva, nem tudtam mit mondani.
- Oké Nate. Nyugi. Értem én, hogy most találkozunk először és ezért nagy rajtad a  nyomás meg ideges vagy, de mostantól nem kell annak lenned lil' bro.- ennél a résznél el kellett magam nevetnem. Nem hittem el, ami történt. Itt állok a példakepeimmel, és arra készülünk, hogy átlépjünk egy másik univerzumba. Ez olyan fura.
- És egyebként hogyhogy itt vagytok srácok? - Mira hangja zökkentett ki a gondolataimból.
- Oh. Mi azèrt vagyunk itt, hogy segítsünk nektek. Mármint támagatunk titeket.
- Menő!
Ekkor azonban betoppant George, mire mindenki elcsendesedett.
- Készen álltok? - kérdezte.
- Igen! Naná! Persze! - hallatszott mindenfelől.
- Akkor vágjunk bele!
- Nate! Én félek. - Mira hangja halványan szólalt meg mellettem.
- Ne félj. Minden rendben lesz.- John bízatóan rámosolygott.
Lucas ment előre, mindenki más utána. A teremből kilépve egy sötét folyosóra lèptünk, majd elfordultunk jobbra, aztán balra, aztán megint balra majd a jobb oldalon Lucas kinyitott egy ajtót. Mind beléptünk egy szobába, ahol egyetlen ablak sem volt, így minden sötét volt. Egyszer lámpakapcsoló kattanása hallatszott és fénybe borult a helység. Egy nagy ajtó állt a legvégében a szobának. Fekete, vas ajtó volt ez, elején egy nagy lakattal. Lucas odaléppett a lakathoz, majd elővett egy kulcsot, amivel kinyitotta azt. Mikor megláttam az örvénylő kékséget, ami az ajtó mögött fogadott minket, tátva maradt a szám. Nem hittem el, hogy egy portálon keresztül fogunk átmenni.
- Ez egy portál. Nagyon óvatosan kell vele bánni, mivel ez az egy van belőle. A lényeg az, hogy el kell gondolnod azt a helyet, ahova el szeretnél jutni, erősen kell rá koncentrálni, majd ha belépsz, a portál elvisz oda. Ha nem koncentrálsz eléggé, bennragadsz, örökké elveszve.
Szerintem először menjenek a főbb szereplők, majd az újoncok. Értve? - mindenki bólogatni kezdett.
- Viszlát srácok a túloldalon! - köszönt el Oscar és John, majd a többiek kiséretében beléptek a portálba.
- Akkor most ti jöttök.- mondta Lucas. - Mira, mivel te az Első Rendnél akarsz dolgozni, neked másmerre kell menned.
Mira úgylátszik, hogy ebbe nem is gondolt bele, mert hirtelen falfehér lett az arca, de utána összeszedte magát és megszólalt:
- Rendben. Akkor majd találkozunk skacok! - ezzel ő is áment a portálon.
- Akkor gyerünk emberek! Irány az Ellenállás! - Steve biztató szavaira mind megindultunk.
Először Steve és Dais lépett át, majd Madeline és Amidala, én pedig a végére maradtam. Elkezdtem a portál felé sétálni, közben pedig nagyon erősen koncentráltam arra, hogy a megfelelő kép lebegjen a szemem előtt. Mikor beléptem, először a vízhez hasonló anyag vett körül, majd hirtelen földet éreztem a lábam alatt. Kinyitottam a szemem, és a látványtól tátva maradt a szám.

Written by: izzylightwood17000