Daisy szemszoge:

Ma néztem meg ezredjére a Star Wars 8-at. Nagyon szeretem.

Los Angelesben élek, és nagyon szeretem a várost, bár sokan nem. Kifejezetten szeretek kirándulni.

A szüleim halottak-vagyis csak szerintem-, testvérem nincs. Igazából nem sokat tudok a szüleimről. Kiskoromban meghaltak. Vagyis csak szerintem haltak meg. Jobb kifejezés, hogy eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el őket. Apropó Föld! Védd a fákat! Ne szennyezd a környezetet! Jó, abbahagyom. Növényvédő vagyok, de ez szerintem látszik.

A mai nap felfedeztem magamban valami különlegeset. (Igazából nem csak én láttam de ez nem lényeges.) Felfedeztem magamban az Erőt. Azt az Erőt, ami a Star Wars-ban van. Tudjátok, amit a Jedik használnak. Eljött ez a pillanat is. Erőérzékeny lennék? Hát, nem tudom. Biztos.

Úgy fedeztem fel, hogy néztem a filmet, és csak csináltam amit Luke mondott Rey-nek. Az lett belőle, hogy lebegett az összes pop-corn. Mindenki engem nézett, még újságírókat is hívtak, csak addigra kimenekültem a teremből. Azóta folyamatosan hivogatnak meg kopognak, de nem nyitottam ajtót. Elmentem meditálni, amivel kiürítettem a fejem. Csak egy gondolatom maradt: meg kell keresnem George Lucast. Muszály lesz. Beszélnem kell vele erről az ügyről, vagy baj lesz belőle. Mi ez az egész? Hogyhogy ilyen létezik? Egyáltalán létezik ilyen? Van más is, aki tud ilyet? Akkor a Star Wars nem is kitalált? Ki vagyok én?... Ezernyi kérdés kavargott bennem. Nem tudtam mit tenni. Vettem egy repülőjegyet, gyorsan kirohantam a paparazzitól hemzsegő kertből, el a kocsimig, és viszonylag nyugodtabban jutottam el a reptérig, ahol teljesen átlagos emberként felültem egy gépre, és elindultam arrafele, amerre ez a Lucas nevű ember lakik. Amikor odaértem, tátva maradt a szám: nagyon jó hely volt ott. Gyorsan bementem, és ott kezdődtek el a problémák...

Writed: AnnaBellaBokai