Mira szemszöge:

Egyensen a szemembe nézett, de a tekintete mégis üres volt. Nem tudtam mit mondjak, abban viszont biztos voltam ,hogy nem ártana megszólalni. De ő volt az akinek hamarabb elhangzott a szava.

-Az Első Rendet választottad. Miért?- vont kérdőre

Hogy miért? Nos, ez egy nagyon jó kérdés, amire még én magam sem tudok teljesen megfelelő válasszal előállni. Talán a kíváncsiság hajtott, vágy a titkok rejtelmeibe. Talán... de lehet, hogy mégsem. Őszintén nem tudom.

-Kíváncsi voltam, hogy milyen lehet itt élni.-feleltem bátortalanul

-Nem azért vagy itt ,hogy szórakozz. Ide elkötelezettség is kell.

Ne ne. Most tényleg? Nem is gondoltam volna. Kezdtem úgy érezni, hogy teljesen hülyének néz engem. Vajon mit gondol, miközben ezt kérdezte? Fogalmam sincs, de valószínűleg jobb is.

-A neved Mira. Igaz?-kérdezte kicsit kedvesebben, már ha erre lehet ezt mondani.

-Igen. Mira Black.-mondtam ő pedig komoran bólintott

-És tudod használni az Erőt?-vonta fel a szemöldökét kíváncsian

-Hát azért, én nem így mondanám.

-Akkor hogyan?-kérdezte unottan

-Egyszer sikerült. Egy meccsen. Persze mindenki azt hitte, hogy csak hatalmas szerencsém van, de én tudom hogy nem. Akkor éreztem valamit. Valamilyen energitá. És irányítani tudtam a labdát. De nem tudom, hogy ez újra menne-e...

-Valószínűleg sikerülne, de ahhoz gyakorlásra van szükség, és koncentációra.

-Lehet.-feleltem

-Nem. Biztos. -mondta, és éreztem a hangjén, hogy teljesen biztos a dolgában, velem ellentétben

A nap hátralévő részében Ren körbevezetett a csillagrombolón. Elképeztő, hogy mekkora a fegyelem, és a tisztelet. A rohamosztagosok tiszában voltak a feladatukkal, és megkérdőjelezhetetlenül végezték is azt. A tisztek, egyforma egyenruhában igyekeztek a folyosók labirintusában. Látszott hogy félnek a mellettem lépdelő fekete ruhás embertől. Bár e téren megértettem őket. Ren megmutatta a szobámat, és még néhány fontosabb termet, hangárakat. Fontos információkkal látott el és, gondosan részletezte mit szabat és mit nem szabad csinálnom. Az utóbbi jóval meghaladta az első számát. Gondolhattam volna...

Később volt egy ütközet, amiben én nem igazán tudtam részt venni. Csak a panorámaablak mögül figyeltem az eseményeket. A Rend valamilyen módon tudomást szerzett az Ellenállás bázisának hollétéről.

A távolban TIE vadászok X-szárnyúka vegyültek el a vörös és zöld lézernyalábok elegyében. Viszont volt egy óvatlan pilóta, aki túl közel merészkedett a csillagrombolóhoz, és belekerült a vonósugárba. Innen már nem volt menekvés számára. Reméltem, hogy a barátaim biztosnágban vannak, és épségben elmenekültek, a harc helyszínéről. Hiányoztak, bármennyire is próbáltam eltetelni a figyelmem, mindig eszembe jutottak. Ugyan csak néhány napja ismerem őket, de már úgy érzem mintha több idő telt volna el. Közel kerültek hozzám.

Mikor az ütközet véget ért, én visszavonultam a számomra kijelölt szobába, és a gondolatimba merültem, amíg egy tiszt nem kezdte el eszeveszett módon ütni az ajtót. Hát ez se normális.-könyveltem el magamban. Idegbeteg állat. Erre nincs más szó. Meg se várja még reagálok. Amikor kiléptem , elhadarta hogy Kylo Ren keres engem, és hogy valamit akar. De nem tudtam kivenni a tiszt szavaiból annyira sebesen beszélt.

Gyorsan megtaláltam Rent, aki egy cellához vezetett, mondván, hogy azt szeretné , hogy megismerjem a fogjot, és az Első Rend vallatási módszereit. Már előre féltem, hogy milyen kegyetlenségbe is fog belekezdeni. Kezdtem megárteni, hogy ez a hely nem okyan mint amilyennek én elképzeltem. Kegyetlen...

Az ajtó kitárult, és legnagyobb döbbenetemre Nate volt a zárkában, és egy macska ült az ölében. Nem nem nem. Ez nem lehet. Miért pont ő?

Kétsébeesetten tekintettem a harcosra, de hiába. Látszott rajta, hogy ő már tudja, hogyan fog cselekedni.

Written by: Reshkrill