Nate szemszöge:

Az Ellenállás bázisának láttán nagyon elámultam. Minden annyira tökéletes volt. A legjobban mégis az X - szárnyúak keltették fel a figyelmemet. Mindegyik egyedi és gyönyörű volt. Hirtelen nem is tudtam mit csinálok, csak odamentem az egyik géphez, és megsímítottam a fényezését. Hirtelen csipogásra kaptam fel a fejem és láttam, ahogy BB-8 és Poe felém tartanak. Ekkor jutott eszembe, hogy végignézzek magamon is: egy pilótafelszerelést viseltem, a kezeimen kesztyű, lábaimon bakancs és egy jelzés a szívem felett, amely azt hirdette "pilóta". Nagyon büszke voltam magamra, azonban ez az érzés hamar elszállt, amikor egy éles fájdalmat éreztem a bal lábamban. Lenéztem és észrevettem, hogy BB-8 volt az elkövető.
- Hey pajti! Óvatosabban az öcsémmel. - ez a mondat annyira megmelengette a szívem, hogy habozás nélkül átöleltem Poe-t.
- Hát emlékszel? - meglepődve kérdeztem.
- Nem minden részletre, de erre igen. Na meg a nevedre. A többi az kiesik. Ez amúgy tök furcsa. Mindegyikőtök nevére és státuszára meg ilyen rokonsági cuccára emlékszek, de arra, hogy miről beszélgettünk, meg mi történt, arról semmi. Te is így vagy vele?
- Pontosan. Egyébként miért is támadt rám a droidod? - kèrdeztem úgy mellékesen.
- Oh persze! Mert ez a mi gépünk. És azt hitte, hogy bántani akarod. De mostmár ártalmatlan. Amúgy is, szerintem a te géped pont az enyémtől jobbra van.

Ahogy kimondt, észre is vettem. Az oldalát a ruhám színével megegyező csíkok díszítették. Egyszerűen elképesztő volt. Közelebb mentem hozzá, és bepillantottam a pilótafülkébe, amikoris egy fekete macska bukkant fel, majd a kezembe ugrott. Először ez furán vette ki magát, de aztán inkább elkezdtem a macskával foglalkozni.
- Mostantól Oliver lesz a neved. - suttogtam neki, mire egy elismerő nyávogás volt a válasz.
- Na mivan öcsi? Összeszedtél egy macskát is? - Poe hangja kizökkentett a cicus által okozott transzból.
- Yupp bro. Nézd milyen aranyos.- ekkor azonban észrevettem egy ismerős arcot, így elengedtem a macsekot, majd Dais felé siettem.
- Csáo Dais! Milyen másodparancsnoknak lenni?
- Nate! De jó, hogy látlak. Már egy ideje itt bolyongok, úgyhogy nagyon örülök neked. - átölelt. - Nem láttad a többieket?
- De! Ami azt illeti, Steve ott áll az ajtóban, és most észre is vett, a másik lányokat meg még nem. De majd megtalálnak minket.
- Oksi. Na, most megyek Stevehez! Majd még később beszélünk. - ezzel otthagyott.

Daisy távozásával tudatosult bennem, hogy mennyire hiányolom Mira társaságát. Ahogy ezek a gondolatok a fejembe ötlöttek, megjelent a színen Amidala és Madie Rey, Finn és Rose társaságában. Jó volt őket viszont látni. Mivel egyenlőre semmi dolgunk nem volt, nyugodtan beszélgettünk, amikor megszólalt a riasztó.

- Ez biztosan az Első Rend! Minden pilóta a gépébe! - Poe világos utasításokat adott, mire mindenki megmozdult és elrohant a gépe irányába. Én is gyorsan odafutottam a sajátomhoz, majd beleülve az ösztöneimre bíztam magam, és úgy vezettem a gépet.
Amint felemelkedtünk a levegőbe annyira izgatott lettem, hogy nagy nehezen tudtam csak urrá lenni a fangörcsömön. Még mindig nem hiszem el, hogy a Star Wars világában vagyok. Annyira felfoghatatlan ez az egész. De most a feladatomra kell koncentrálnom.
Ekkor azonban megszólalt Poe hangja a  sisakomban:
- Vörös Osztag! Itt a kapitány, Poe Dameron. Nem tudjuk, hogy az Első Rend hogyan találta meg a bázisunkat, de ez most nem is számít. A lényeg, meg kell őket akadályoznunk. Mindenki értette a parancsot?
- Igen. Igen. - hallatszottak különböző hangok.
- Nate? - Poe nekem szólt.- Értetted?
- Igen, kapitány! - mosolyodtam el, majd munkához láttam. Mivel még soha nem vezettem hajót, és nem tudtam semmit sem, az Erőre hagyatkoztam. És bevált! Annyi TIE - vadászt szedtem le, hogy a többieknek alig maradt valamennyi.
- Szép volt öcsi! Csak így tovább! - nagyot dobbant a szívem, hiszen nem mindennapi az, hogy a példaképed megdícsér. Azonban egy pillanatra nem figyeltem, és elkövettem egy végzetes hibát.

Figyelmetlenségem miatt túl közel repültem Kylo Ren csillagrombolójához, ezért belekerültem annak a vonósugarába. Innen már csak azt vártam, hogy mi lesz. Minden kapcsolatom megszakadt az Ellenállással, csak Oliver maradt nekem.

Amint megérkezett a hajóm a leszállópályára, kinyitottam a tetőt, majd felemelt kezekkel kimásztam belőle. A rohamosztagosok azonnal körbevettek, majd egy cellába kísértek. Azt viszont nem tudták, hogy még ott sem leszek egyedül. Amint rámzártàk az ajtót, elkezdtem a macskámmal játszani, viszont annyira fáradt voltam, hogy egyhamar elnyomott az álom.

Pár óra múlva felébredtem és azt éreztem, mintha figyelnének. Gyorsan körbenéztem és ekkor megláttam: Kylo Ren állt a cellámban. De nem egyedül. Egy lány is volt vele. Olyan ismerősnek tűnt, de nem ugrott be, azonban megjelent egy emlékkép, és utána már tudtam.

A lány nem más volt, mint Mira.

Written by: izzylightwood17000