Daisy szemszöge:

Nyílt az ajtó. Csak rimánkodni tudtam, hogy aki mögötte áll, egy legyen közülünk. De engem nem üldöz a szerencse. Pontosítok: lehet hogy üldöz, de sose ér el. Valószínűleg az egyik fogvatartónk lehetett. Az Erő segítségével kiütöttem, és intettem Miranak, hogy rohanjunk.
Szerencsére sikeresen kiértünk a házból, és...
És azt se tudtuk, hol lehetünk. Valószínűleg nem messze a farmtól, legalábbis érzéseim ezt súgták.
Egy szép, viszonylag rendezett városkában voltunk. Az utcán járókelőkkel. Gondoltam egyet, odamentem találomra az egyikhez, és megkérdeztem, melyik városban is vagyunk. Jól tudtam, tényleg nem voltunk messze a farmtól. A zsebembe nyúltam a telefonomért, hogy írjak egy SMSt Adamnak, de nem volt meg. Mit is gondoltam? Mirára néztem, aki hasonló helyzetben volt, mint én. Nála sem volt telefon. A következő embertől megkérdeztem, merre található egy internetkávézó. Elmutatott egy irányba. Nagyjából fél óra keresgélés után (na jó, igazából vagy húszszor elmentünk mellette de ez van ha béna vagyok) bementünk az üzletbe. Nem körítek, dobtam egy emailt Adamnak, hogy hol vagyunk, és jöjjön értünk. Nemsokára megérkezett s hazavitt minket. Fáradtan dőltem be az ágyba, és azonnal elnyomott az álom.

Written by: AnnaBellaBokai