Nate szemszöge:

Nagyon szörnyű volt úgy Daisyre bukkani, hogy Kylo Ren fénykardja állt ki a testéből. Már az emléktől is elfog a borzongás. Még szerencse, hogy idejében megtaláltuk és nem lett baja.

Azonban én tudtam, hogy készül valamire. Látni lehetett az arcán, hogy újra el fog menni a csillagrombolóra. De én is vele fogok tartani, nehogy valami baja essen. Ehez azonban segítség kell.

- Finn! - szóltam a bátyám barátja után.
- Nate! De jó téged is látni. Nem tudod merre van Poe?
- Azt sajnos nem. De kérnék egy szívességet.
- Na, mi nyomja pici szíved? - kérdezte, mire elröhögtem magam.
- Mi ezen az olyan nagyon vicces? - tettetett felháborodást.
- Ez a mondat olyan furi volt. - nevettem még egy utolsót, majd a lényegre tértem. - Nincs még meg véletlen neked a volt rohamosztagos ruhád?
- Mit forgatsz a fejedben? - vitte lejjebb a hangját.
- Dais vissza akar menni Ren csillagrombolójára. De nem engedem el egyedül. Muszáj nekem is ott lennem.
- És mire kell neked az az egyenruha? - kérdezte.
Sóhajtottam: - Arra kell, hogy elbújjak benne a hajóján, majd ha ő kilopózott a hajóról, én is lemenjek, de ne keltsek feltűnést. Kérlek Finn, segíts. Te vagy az egyetlen reményem.
- Rendben. - adta be a derekát. - Gyere utánam.

Egy rejtett raktárhoz értünk, majd a kód beütése után kitárult az ajtó. Egy csomó birodalmi felszerelés volt ott, ruhától kezdve a pisztolyokig. Finn a kezembe nyomott egy sugárvetőt, meg egy rohamosztagos viseletet, majd intett, hogy tűnjünk el innen.
- Nagyon szépen köszönöm Finn. - mondtam.
- Nincs mit Nate. De nem tetszik ez nekem.
- Kérlek ne szólj erről Poenak! Csak idegeskedne és teljesen eszét venné az aggódás.
- Rendben, Nate. Poe érdekében megteszem. De légy óvatos. - intett Finn.
- Mindig az vagyok. - kacsintottam, majd visszaindultam a többiekhez.

- Muszáj menned? - kérdezte Mira.
- Igen, muszáj. Daisy még nem elég erős ahoz, hogy szembeszáljon Kyloval. Szüksège lesz segítségre. - mondtam.
- Akkor vigyél el engem is. - kérlelt.
- Nem. Nem teszlek ki veszélynek. És egyébként is. Ha mindhárman elmegyünk innen, szerinted nem fog feltűnni Leianak? Vagy bárki másnak? És most épp ez az amire a legkevésbé vágyunk. - érveltem.
- Megértem, hogy miért teszed, bár nem értek egyet a döntéseddel. De menj. Segíts Daisynek. És vigyázz magadra.
- Visszajövök. Ígérem. - majd megcsókoltam a lányt, és elindultam a hangár felé.

A hangárban csönd fogadott, így gyorsan besurrantam és elbújtam, még mielőtt Dais ideérhetett volna. Viszont elszámítottam magam. Daisy meglátott. Tudta, hogy jönni fogok. De vajon honnan? Oh, Finn...
- Nate, ne is erőltesd magad. Nem fog sikerülni.
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem.
- Tudom, hogy azért vagy itt, hogy lebeszélj az akciómról.
- Hogy mi? Nem! Épp az, hogy segíteni akarok neked.
- Komolyan? Nem akarsz megállítani? - kérdezte döbbenten.
- Abból csak én jönnék ki rosszul szóval inkább meg sem próbálom. De akkor nem megyünk? Mert ha még sokáig itt dekkolunk, akkor valakinek fel fog tűnni. - mondtam.
- Menjünk. - szólt, majd odalépett hozzám és szó nélkül megölelt. - Köszönöm, hogy segítesz nekem.
- Alap. - mosolyodtam el, majd felléptünk a hajóra és elindultunk a csillagromboló felé.

Written by: izzylightwood17000