Nate szemszöge:

A vacsora után kicsit nehezebben aludtam el, mint gondoltam volna. A fogságban töltött idő nagyon megviselt.
Kylo Ren olyan modszerekkel kínozott, hogy azt hittem ott halok meg. De szerencsémre legyen mondva, Lucas még időben kihozott mindenkit onnan, mondván, majd holnap hosszabb időre megyünk.

Az egyetlen dolog, amit viszont sajnáltam, hogy Oliver nem jöhetett velem. Nagyon a szívemhez nőtt már, és most nagyon nagy szükségem lett volna rá. Emiatt egy kicsit szomorúbb voltam, mint kellett volna. Még a többiek sem tudtak felvidítani, pedig nagyon próbálkoztak.

Az ágyamban fekve épp azon gondolkoztam, hogy mit fogok én kezdeni magammal, amikor halk kopogást hallottam az ajtó felől. Elmormoltam egy 'Igen'-t majd pár pillanat múlva Mira lépett be a szobámba. Felültem az ágyom, majd arrébb mentem, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy leülhessen. Mira letelepedett mellém, majd egy kis idő után megszólalt:
- Nagyon sajnálom azt, amit veled tettek.
- Semmi gond. Először nagyon fájt, de utána már nem érdekelt, hiszen a jó célért tették ezt velem. Mondjuk mielőtt Lucas kihozott minket, akkor azt hittem, hogy nem bírom tovább.
- Ez mind az én hibám. - erre a kijelentésre a szemöldököm a homlokom közepéig szaladt.
- Miért lenne az? - erre viszont csak megrázta a fejét.
- Mert én az Első Rendben akartam dolgozni. Ha én is az Ellenálláshoz mentem volna, akkor ezeket nem kellett volna elszenvedned.
- És ezért hibáztatod magad? Akkor már sokkal inkább az én hibám ez az egész. Én repültem közel a hajóhoz. Ha itt lehetne bárkit is hibáztatni, akkor az én vagyok. De tudod mit? Inkább felejtsük el, hogy mi történt odaát. Mostmár itt vagyunk.
- Rendben, Nate. - majd átölelt - De azért én még sajnálom.
- Semmi gond Mira. - sutottagtam a hajába. - De mostmár későre jár. Viszont ha téged ez megnyugtat, akkor maradhatsz. - még magam sem tudtam mit mondok, de ezeket már nem szívhattam vissza. Nem vagyok biztos abban amit érzek, de azt tudom, hogy Mirában van valami, ami senki másban. És ez megfogott.
- Köszönöm Nate. Hát, akkor jó éjszakát. - majd átfordult a másik oldalára.

Nemsokára már csak halk és egyenletes szuszogás hallatszódott Mira felől, úgyhogy én is megpróbálkoztam az alvással. Nagyon kimérített a mai nap, de az alvás így is nehezen ment. Amikor azonban végre elaludtam, megkezdődött életem legrosszabb rémálma.

Arra ébredtem, hogy ki vagyok kötözve egy fémszékben. A homlokomon izzadság tükröződik, mindenem tiszta víz. A szoba sötét. Egyszer az egyik sarokból előlép egy alak. Kylo Ren az. Majd közelebb jön és negkérdezi:
- Hol van az Ellenállás bázisa?
- Nem tudom még mindig. - feleltem elhaló hangon.
- Mondd meg, különben fájni fog. - már megint ezzel a fájdalommal jött. Hát nem fogja fel, hogy hiába kínoz, nem fogom tudni megmondani?
- Nem tudom. Még mindig. - feleltem flegmán.
Ekkor Kylo közelebb lèpett és felemelte a kezét. Hirtelen az Erő sötét oldala vett körül, és elöntött a fájdalom. Annyira fájt, hogy csak ordítani tudtam. Aztán egyszercsak sötétség vett körül.

- Nate! Nate! Ébredj! Hahó! - Mira szólongatott, mire kipattantak a szemeim és hirtelen felültem az ágyban.
- Mi történt? - kérdeztem, ám észrevettem, hogy tiszta víz vagyok, és zihálva veszem a levegőt.
- Rémálmod volt. Nagyon megviselt téged az, amit Kylo tett veled. Szerintem nem kellene visszamenned.
- Jajj, csak ilyet ne mondj! Szükségem van erre. Ha itt maradnék, beleőrülnék az unalomba. Kérlek! Ne tedd ezt! - annyira kétségbeesett lehettem, hogy Mira arca hirtelen ijedtre változott és annyit mondott:
- Oké, oké! Nem teszek semmit. Csak nyugodj meg és aludj vissza. Kell az erőd holnapra.
- Rendben. - dőltem vissza a párnára, de hirtelen eszembe jutott valami - Ja és Mira?
- Igen?
- Köszönöm. Hogy megnyugtattál.
- Bármikor. - rámmosolygott, majd elfordult és elaludt.
Én is így tettem, majd pár perc múlva mély, álomtalan alvás lett rajtam úrrá.

A hajnali napfény első sugaraira kipattantak a szemeim. Kipihentnek éreztem magam, habár egy kicsit megviseltek az előző napi események. Magam mellé néztem, és láttam, hogy Mira még alszik, ezért halkan magamhoz vettem pár ruhát és letusoltam. Mire végeztem, a lány eltűnt, de hagyott egy cetlit.

9kor találkozunk a moziteremben. Lucas üzeni. Ne késs.

Mivel kilencig még rengeteg időm volt, megreggeliztem szép lassan, majd a moziteremhez sétáltam.
Én érkeztem majdnem a legutolsónak, de ez nem zavart. Csak leültem a tegnapi helyemre, és vártam George utasításait.
Hamarosan meg is jött az öreg és ellátott minket pár hasznos tanáccsal.
- A dolgok ott fognak folytatódni, ahol tegnap abbahagytuk. Vagyis Nate fogságban lesz, a többiek pedig az eredeti helyükön. De ne feledjétek! Az Erőt nyugodtan használhatjátok, semmi aggályotok ne legyen. Mindenki kész?
- Igen.- hangzott egyszerre.
- Akkor nyomás!
Megint végigmentünk a folyosón az eldugott teremhez. Most viszont én léptem be elsőnek a portálba. Magam elé képzeltem a cellámat és beléptem.

Mikor magamhoz tértem, ott találtam magam ahol lennem kellett. Pár perc múlva megjelent Kylo Mira kíséretében. Nem tudtam ezt mire vélni, de ez nem is számított. A cél az volt, hogy túléljem. Ren már megint megpróbált infókat kiszedni belőlem, de most nem hagytam. Muszáj volt visszajutnom a többiekhez.

És ekkor eszembe jutottak Lucas szavai az Erő használatáról. Így hát megtettem, amit tennem kellett. Felemeltem egy nehéz tárgyat a szobában, majd Kylo felé irányítottam és rádobtam, aminek hatására összeesett. Mira ekkor odalépett mellém, és kioldotta a zárat.
- El kell menned! - mondta.
- Te is gyere velem!
- Nem tehetem. Itt kell maradnom. De te csak menj. Tudom, hogy sikerülni fog. - hadarta, majd mikor elindultam, hozzátette - Az Erő legyen veled.
Bólintottam, majd gyorsan kimenekültem a cellablokkból. Útközben kiütöttem egy rohamosztagost, majd a páncéljába bújtam, és a TIE-vadászok felé vettem az irányt. Gyorsan beszálltam egybe, majd miután engedélyt adtak, felszálltam és az Ellenállás bázisa felé vettem az irányt.
Azonban azzal nem számoltam, hogy nem fognak felismerni, így nagyon meglepődtem mikor elkezdtek rám tüzelni. Cselekednem kellett, ha nem akartam meghalni. Hirtelen beereszkedtem a géppel az erdőbe, majd olyan közel repültem a hangárhoz, ahogy tudtam. A gépezet nagyon meghibásodott, de pont annyira, hogy el tudjon vinni a bejáratig.
Mikor odaértem, nagyon sok fegyveres vett körül, ám amikor kimàsztam a gépből, mindenki lesokkolódott. Először Poe eszmélt fel a bambulásból, így odafutott hozzám, majd szorosan átölelt.
- Isten hozott itthon öcsi!
- Köszönöm bátyus! - ezek után a többiek is sorra jöttek oda hozzám köszönni.
Dais nagyon sokáig ölelt át engem, majd mikor elengedett, ezt mondta:
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, én magam öllek meg. Nem halhatsz meg itt érted? Túl fontosak lettetek nekem ès ezért nem engedélyezem senkinek hogy kipurcanjon amíg nem kap rá parancsot.
Ezen mind jót nevettünk, majd mindenki elhallgatott. Egy nagy robaj hasított a levegőbe, és hirtelen megjelent egy Halálcsillaghoz hasonló gépezet. Szakasztott úgy nézett ki, mint Darth Vaderé, csak egy baj volt vele. Sokkal nagyobb és veszélyesebb volt.

És ekkor megszólalt a támadást jelző sziréna, ami mindenkit észhez térített.

Az Első Rend újabb támadásra készült.

Written by: izzylightwood17000