Daisy szemszöge:

Csipogásra keltem. A szemeimet nehezen tudtam kinyitni, túlzottan nehezek voltak. Ám hangokat hallottam.
-Meghalt?-kérdezte az egyik, melyet Nate-ének tudtam beazonosítani.
,,Nem!"-akartam válaszolni, ám szám nem mozdult, s egy hang sem jött ki a torkomon.-,,Igenis élek, tudok gondolkodni!"
-Nem halt meg, még ver a szíve.-mondta egy orvos.
-De már vagy két hete nem csinál semmit!-ez a hang tulajdonosa Mira volt.
,,Mi? Két hete? Egyáltalán hol vagyok?"-és megannyi hasonló kérdés fogalmazódott meg a fejemben.
-Kómában van.-hallottam meg egy hangot, mely alapján pontosan tudtam sokmindent. A hang Leia Organáé volt. ,,Tehát az Ellenállásnál vagyok. De hogy kerültem ide?"
-Szerencse, hogy rátaláltatok. Ha ti nem vagytok ott, az Első Rend bázisán halt volna meg.-hálálkodott Steve.

Nem maradhattam így. Annyi kérdésem lenne még, és egyiket sem tudom feltenni. Meg se tudok mozdulni, se beszélni, se látni... borzalmas.
Nagy erőfeszítésembe került, mire végre megmozdítottam az egyik ujjamat. Ám szerencsére észrevették, s az egyik orvos azonnal rohant is a többiekért.
Nemsokára már a kezemet is mozgattam, s mire a többiek megérkeztek, eljutottam odáig, hogy kinyitottam a szemem, s felültem az ágyamban. Azonnal letámadtak kérdéseikkel, de én csak egyet akartam tudni.
-Mi történt?-krákogtam. Nate és Mira összenéztek.
-Mi történt?-kérdeztem újra.
-Egy fénykard volt a testében.-azzal a kezembe nyomott egyet. Kylo Ren kardját.
-Az enyém hol van?
-Valószínűleg nála.-ez a mondat után a szemem alatt a könnycsatorna megtelt a sós folyadékkal. Az a fénykard volt a mindenem, nem veszíthetem el! Olyan, mintha egy anya vesztené el a gyermekét.
-Vissza kell szereznem.
-Ha meggyógyultál.-a parancs tisztán érthető volt. Kár, hogy nem fogom betartani.
Kell nekem az a fénykard, és ezzel szerintem Kylo is így van. A legegyszerűbb mód erre a csere.

Nemsokára a többiek kimentek, és hagytak aludni. Igaz, két hétig kómában voltam, de csak most tűnt fel, milyen fáradt vagyok is igazából.

Written by: AnnaBellaBokai