Még rengeteg dolog kavargott a fejemben, azonban ahogy kinyílódott a lift ajtaja megrezzent és nyugtatgatni kezdtem magamat.
-Talán nincs itt senki, ha meg van akkor szívás, csak próbáljak magabiztosnak tűnni...
######################################################

Őrülten vert a szívem, amit talán egy kicsit le tudtam csillapítani. Félek tőlük. Bevallottam. Magamnak. Ez van.
A lift egy folyosóra nyílott, aminek falain ajtók sorakoztak. Az egyik közvetlen előttünk volt, de nem oda mentünk be, hanem a folyosó vége felé vettük az irányt balra. Félúton nyeltem egy nagyot, majd azon vettem észre magam, hogy Ashley a táskájában kotorászott. Egy kis keresgélés után kezében egy fémes dolgot hallottam (nagyon hangosan, megfájdult a fülem) zörögni, mint kiderült egy kulcs volt. Megforgatta a zárban kopogás után és a lakásba benézve csak sötétséget láttam. Nem volt villany felkapcsolva, nem hallottam semmit, senkit.
Óriási kő esett le a szívemről.
-Itt lennénk. -kapcsolta fel a villanyt ikertestvérem.
Válaszul hangosan kifújtam a levegőt és bólintottam egyet. Körbenéztem.
Sok ajtót láttam, de nem mentem be sohova. A nappaliban maradtam, ami egyébként teljesen normális volt. Azt hittem nagyjából olyan helyen lakhatnak, mint Derek. Elhagyatott, üres, sötét. De nem. Úgy volt berendezve, mint egy átlagos lakás. Ez egy kissé megnyugtatott. Pláne az, hogy rajtunk kívül senki sincs itt.
Egy pillanat. Most akkor én itt lakok?! He?!
Gyors gondolat, gyorsan el is hanyagoltam.
-A mi szobánk arra van.-bökött Ashley egy mellettem lévő ajtóra.
A mi szobánk. Ez már ennyire el van rendezve? Ashley elindult a szobánkhoz, én pedig követtem. Benyitott, felkapcsolta a villanyt itt is és akkor láttam meg a szobánkat.
Két egyszemélyes ágy volt szélül, köztük egy nagy ablak. Bal és jobb oldalt is volt egy-egy szekrény, az ablakkal szemben pedig egy íróasztal. A szoba fala fehér színű volt, az ágyak és a berendezések nagy részei feketék.
Nekem tetszett, rámosolyogtam Ashleyre. Nem mintha annyira fontos dolog lenne a szobánk kinézete, de azért örültem neki.
Az viszont igazán meglepett, hogy már ennyire ki volt tervelve az én helyem is. Úgy tűnik lett külön nekem ágy és szekrény.
-Gyere! -vezetett a bal oldali szekrényhez, majd kihúzta mind a négy fiókját.
Csak álltam és néztem magam elé. Ezek az én ruháim.
-Ezek hogy a fenébe kerültek ide? Egyátalán én hogy kerültem ide?
-Idehoztunk. A holmijaiddal együtt. Nehogy már ne legyen semmid. -mondta.
Nem értem.
-Repülőn elvittetek tök messzire vagy mi? Ki voltam ütve?
-Nem mindannyian voltunk nálad, csak Kali és Aiden. -jelentette ki.
A szívem kiugrott a helyéről. Aiden. Ő is. Ott volt.
-Aident nem is láttam.-mondtam furcsálva a dolgot.
Kicsit meglepte, hogy tisztában vagyok a névvel, majd ügyet sem vetve rá, válaszolt.
-Gondolom sötét volt. Ja és Kali elterelte a figyelmed, így nem vetted észre, hogy mikor harapott meg . Legalábbis nekem ezt mondta. Aiden pedig nem igazán tudom mért ment el hozzád Kalival. Bár szinte sosem vagyunk egyedül. Pláne ennyire messzire. Szóval elkísérte.
-Értem.-ráncoltam össze a szemöldököm.
Még mindig egymás előtt álltunk a szoba közepén, ezt a témát, mármint az idekerülésemet, nem fogom csak úgy annyiban hagyni.
Most is hihetetlen az egész. Léteznek. Nem színészként, hanem vérfarkasként a sorozatbeli nevükkel és jellemeikkel. Kali meg az alphám lett. Ez azért durva. Aiden és a többiek miatt, hogy léteznek bizseregni kezdett a hasam.
Fangörcsöm lett. Ennek a folyamatossága kezd idegesíteni.
Aztán ez nem elég, hogy itt vagyok a természetfeletti Beacon Hillsben, itt vagyok az alphák felén. A szobánkban az egy ideig nem élőnek bizonyult ikertesómmal.
-És hogyan, vagyis mivel hoztak a városba? -kíváncsi voltam, lehet kicsit idegesítő is de nem baj.
-Repülő.
Azonnal képtelen voltam választ adni.
-Az igen...
Hogyan? Simán fel lehet vinni egy kiütött embert a repülőre? Vagy titokban egy bőröndben voltam?
Többet inkább nem kérdeztem. Összegeztem magamban a dolgokat.
Kitervelték hogyan vigyenek el pont engem-gondolom mert tesója vagyok Ashleynek-. Kali és Aiden képes volt emiatt odautazni hozzám, majd Kali megharapott, kiütöttek, összeszedték a holmijaim és valahogyan repülővel idejuttattak engem.
Cseppet sem aggasztó...