-Mit akarsz tőlem?
Vártam a válaszára, de pár másodperc múlva egyre több vörös szemet láttam a sötétben. Nyílódott egy ajtó, és megdermedve néztem végig, ahogy Deucalion és a többi aplha bevonul a helyiségbe...
######################################################

Meg szerettem volna számolni az előttem levő szempárok számát, de felesleges volt. A kinyílódó vasajtó fénye megvilágította a régi szeszfőzde épületét.
Tényleg Kali volt közelebb hozzám, Ennis és Deucalion mögött pedig megláttam az ikreket.
Ahw.
Na jó, inkább próbálok a helyzetre koncentrálni, nem pedig a felsőtestükre...
Egy pillanat. Jött még valaki. A nap erős fényétől alig látom. Hunyorogva pillantottam meg egy vörös hajú lányt. Az arcát nem láttam, felkavart por volt az épületben. A napfény csak pár csíkban világított be, máshol árnyék volt.
Mit keres itt egy vörös hajú lány ? És én? Hogyan kerültem ide?
Ismét kezemre vetettem tekintetemet, hogy újra leellenőrizzem ujjaim számát. Azonban elterelte a figyelmemet a vérző karom.
Az Alpha Falka egyre jobban közelített hozzám. Alig kaptam levegőt az ámulattól és a félelemtől.
,,Csak" azt nem értem ki ez a vöri csaj...
Amikor a kijáratot kerestem, akkor a terem közepén lehettem, viszont most visszahúzódtam majdnem a sarkáig. Még mindig közelítettek, így még mindig hátráltam. Amikor megálltak én is. Ha hátraléptek-volna-nagy valószínűséggel én előre.
Ahh dehogy, nem vagyok ennyire bátor. Nem tudom mi ez az egész és félek tőlük. Nem értem hogy kerültem ide és mit akarnak tőlem.
-Mit akartok tőlem? -kérdeztem ismételten.
-Az az igazság,-kezdett bele Deucalion, én pedig tök csodálkoztam azon, hogy látom és hallom őt ,mindegyiküket-hogy sok mindenről tudsz. És ez akár... A hasznunkra is vállhatna.
Alig tudom elhinni, amiket hallottam. Tudják valahonnan, hogy tudok róluk. Ezt azt jelenti, hogy szükségük van rám. Nem fognak megölni. Nem halok meg. Talán. Remélem.
A már kevésbé fájó karomra tekintettem, kérdőn nézve, választ várva, de semmi.
Nem értik a célzásokat ahj. Pedig nem akarok túl sokat kérdezni. Úgy tűnne, mint ha nem tudnám mit tesz velem a harapás, pedig igen is jól tudom...
Át fogok változni-jesszusom-ha nem halok meg, de gyógyul. Tehát akkor... Sikerült.
De miért (haha fluimucil-szerk.) harapott meg Kali, ha egyátalán ő volt az. És ha igen, mért pont ő? Mért ő jött el hozzám?
Tekintetem szomorúva változott. A családom. Hol vannak ők? Mennyire lehetek messze tőlük? Látni fogom őket még valaha? A barátaimat?
Egy ideig még bámultam a földet, majd figyelmem újra az alphákra szegeződött. Na és a vörös hajú lányra, akinek arcvonásait egyre jobban tudom kivenni.
Hasonlít rám.
Nagyon hasonlít.
Mindannyian egy helyben álltunk, míg az alphák ki nem vonultak, kivéve a lányt.
Szemben álltunk egymással. Hunyorogva, lassan elindult felém, én pedig hátrálni kezdtem.
Nyugtatva mutatta tenyereit felém. Közben megállt, mikor felém jött, amitől kissé megnyugodtam.
Végül nem tudtam hátrébb menni, ezért egy méterre megállt tőlem. Nem jött közelebb, hogy kitapossa a belemet, ez elég jó jel.
Viszont amikor szemtől szembe kerültünk egymással, akkor láttuk meg, hogy teljesen egyformán nézünk ki, és ezt nem úgy értem , hogy összeöltöztünk. Nem. Úgy nézünk ki, mint két ikertestvér.
...Emlékszem, pár éve kiderítették, hogy lett volna egy ikertestvérem, csak amikor megszületett volna meghalt, vagy valami ilyesmi...
Sokszor eszembe jutott, mi történhetett vele, mi lett volna, ha él, és most itt áll előttem teljes életnagyságban... Mint az alphák... Nem tudom kije.
Talán egy küldött.
-Nem kell félned, rendben? -jött közelebb hozzám.
Bólintottam egyet. Tőle már nem félek, de majd megpróbálok a többiekkel szemben is bátrabbnak tűnni.
Erősen tartottam vele a szemkontaktust, aztán megszólaltam:
-Te... Teljesen ugyanúgy... -makogtam-Elvileg volt egy ikrem csak...
-Tudom. Igen, én vagyok az. -szakított félbe, majd váratlanul megölelt.
-De hogyan? -kezdtem bele kérdésembe könnyes szemmel.
Sóhajtott egyet, majd csak egy kis idő elteltével válaszolt:
-Nem tudom mennyit tudsz rólam, szóval kezdem az elején és elmondom a legfontosabbakat. Amikor megszülettem, haldokoltam. Anyáéknak pedig elmondták, hogy nem fogom túlélni. És... Deucalion szerint, mivel ő mondta el ezeket... A doktor egyszerűen csak... Kihajított. -elborzadva néztem rá, hogy lehet valaki képes erre? -Ők viszont megtaláltak, és... Túléltem-nézett fel rám a cipőorra helyett, szemei pedig vörösen ragyogtak. Mind két szeme. Teljesen vörös volt, egy pillanatra.
Na hát erre nem számítottam. Van egy ikertesóm, aki egy alpha egy alphafalkában. Deucalion falkájában.
Köpni-nyelni nem tudtam.
-Hogy tehetett ilyet az orvis? -kérdeztem idegesen-És hogyan lettél alpha? Én mit keresek itt?
-A nyomorék orvos most nem lényeg.-legyintett-Úgy lettem alpha, ahogyan a többiek. Te pedig valahonnan tudsz erről. Ezért kellesz Deucalionnak. Tudják, hogy valahonnan mindenről van infód.-fejezte be.