Sikítottam egyet, majd a számra csaptam. Egyre jobban hátráltam, de végül az íróasztalomba ütköztem. Akkor láttam meg őt és egészen biztos, hogy meg akar ölni...
"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""'

Nem látok semmit. Egy sötét helyen vagyok. A pokolban?!
Nem,nem. Érzem alattam a kemény fém-,,talajt". El vagyok szédülve.
A fejemben visszajátszódtak a képek,amik velem történtek.
Ott volt a szobámban. Nekem rontott. Akkor és ott ténylegesen azt hittem, hogy végleg megpecsételődött a sorsom...de nem ölt meg. Még...
Olyan gyorsan történt. Alig emlékszem valamire. Tudom, hogy belémkarmolt, és sebeket ejtett rajtam. Valóság volt? Csak álom? Nem tudhatom.
Megpróbáltam felállni a helyemről a falnak dőlve, ami nagy nehezen sikerült is.
Hol vagyok?
Útnak indultam volna a sötétben, mire a jobb kezemen égető fájdalmat éreztem. Bal kezemmel hozzáértem a fájó ponthoz, majd tenyeremen éreztem valami hideg, folyékonyat. A szememet nagyra nyitogattam, de semmit nem láttam, nem tudtam mi az a kezemen.
Feltűnt,hogy borzasztó vérszag volt. Nagy lélegzetekkel próbáltam kideríteni honnan jön, majd amikor megláttam újra a fájó kezemet, tudtam. Az vérzik.
Újra hozzáértem, de gyorsan el is vettem onnan a kezemet, nagyon fájt.
-Hol vagyok?-Kérdeztem válaszban reménykedő hangon.
Senki nem szólt semmit. Gondoltam...
Tovább sétáltam a sötét épületben. Ki hozott ide és mért? Lehet az csak álom volt, és alvajártam? Nem szoktam.
Lehet nem is álom volt... A kezem csupa vér.
A zsebembe nyúltam a telefonomért, majd meglepődtem kicsúsztattam onnan. Bárki is hozott ide, a telómat nem vette el. Ez egyre bizarabb.
Feloldottam a képernyőt, majd a kezemet világítottam.
Össze tört bennem a világ. Vagy örültem? Igazából féltem. Remegtem és rettegtem. Remegve-rettegtem!
Az egész karomon végigfolyt a vér, még friss volt. Gondolkozni kezdtem. Amikor ,,találkoztam Kalival" (mert még mindig nem akartam elhinni) az utolsó emlékem egy égető érzés volt ugyanezen a karomon, ugyanitt.
Meghar... Nem. Nem, nem, biztos nem!
Kifújtam a levegőt, majd körbevilágítottam a helyiségben. Mivel a mobilom fénye kevés volt, hogy bármit is lássak, feltettem maxra a fényerőt.
Ismét körbevilágítottam. Hunyurított szemmel néztem végig a helyet kijárat után kutatva.
Azt nem találtam de más valamit igen. Más valakit...
Újra Kalival találtam szemben magamat, és vörösen izzó szemével.
Nagyot nyeltem, majd hátrálni kezdtem. Rámmorgott.
-Mért csinálod ezt velem?-Kérdeztem halkan, remegve.
A szeme visszaváltozott barna színűre, ami egy kicsit megnyugtatott. Egy nagyon aprónyit, de tényleg.
Nagyra nyitott szemekkel haladtam még mindig Kalival ellentétes irányba, de vele szemben.
-Túl sokat tudsz.-Mondta ismerős hangjával.
Akkor meg akar ölni. Azt hiszem. Lett volna már lehetősége rá, de nem tette.
Egyébként is, túl sokat tudok? Mire gondolhatott?
A sorozatból tudom,hogy mi vár az alphákra és Scottékra, de ha tényleg itt vagyok, akkor talán máshogyan is alakulhatnak a dolgok...
A lélegzeteket egyre nehezebben vettem. Életemben nem féltem ennyire. Ja de, amikor először láttam őt. Most nem vicsorít stb. szóval most kevésbé néz ki gyilkosnak. Most is rettegek.
-Mit akarsz tőlem?
Vártam a válaszára, de pár másodperc múlva egyre több vörös szemét láttam a sötétben. Nyílódott egy ajtó, és megdermedve néztem végig, ahogy Deucalion és a többi aplha bevonul a helyiségbe...