Nem mondott semmit csak nevettet egyet én pedig kihasználtam, odamentem a buszhoz. Mindenki engem nézet,mintha még soha nem láttak volna fehér embert. A buszra felszálltam olyan szag volt mintha egy borz család lakna itt,a cuccaimat bepakolták a csomagtartóba. A kistáskámba benne volt minden ami csak kellet,leghátul volt már csak hely a fiuk között. Odamentem de az a szag fú,leültem a busz pedig elindult,akik utoljára szálltak fel.

- Két óra lesz az út vagy több.

- Ugye most csak vicceltek? Hova az istenbe megyünk,hogy ilyen messze van?

- Te ki is vagy? A neved nem halottam. Engem Bakunak hívnak.

- Baku mi? Amori Szylina vagyok. A szüleid szeretnek téged? A neved Baku ez hasonlít a batyura.(mosolygok)

- Mit képzelsz te kis csitri!? Majd most megtanulod hogyan viselkedik egy nő,tálán még édesebb leszel.

- Piszkosul nagy a szád. De ha bajban vagy a haverok szoknyája mögé bújsz.

- Ch...

- Látom erre már nem tudsz válaszolni. Nem is baj. Olyan a hangod mint egy bagzani készülő macskáé.

Nem mondott semmit de akik a buszon voltak nevetni kezdtek. Baku felkapta a vizet,beleállt két lányba. Név szerint kezdte őket szidni.

- Kamiko,Lakuro most azonnal fogjátok be mert különben...(a szavába vágtam)

- Mert különben mi lesz? Na gyerünk mondjad,hallgatlak. Ne azzal kötekedj akivel nem volt konfliktusod,itt vagyok én.(mosolygom)

Nem válaszolt csak leült. A lányok odajöttek hozzám.

- Köszönjük,hogy megvédtél minket. Te nem tudod ugye,hogy Baku kinek a testvére igaz?!

- Nem. De nem is érdekel,hogy őszinte legyek. Amúgy miért?

- Ő Akera Daisuke kis öccse,a középső gyerek. Rajta kívül van még..(a szavába vágtam)

- Rajta kívül van egy lány testvére akit Akera Hinonak hívnak.

- Igen. Honnan tudod?

- Csak egy szellem a múltamból.

- Egyébként tudtátok,hogy az egész Akera család ott lesz?!

Mikor ezt meghallottam düh támadt bennem s a testem lángolni kezdet belülről. Felpattantam előre mentem a sofőrhöz,nagy meg lepetésemre Ken volt a sofőr.

- Azonnal állj meg. Különben..(Baku a szavamba vágott)

- Különben mi lesz? Szylinácska mit fogsz csinálni?

- Megmutatom jó?

Ebben a pillanatban lefékezett a busz, kinyílt az ajtót. Leszálltam, odamentem a fához! Tövestül kitéptem. Bakunak kerekedni kezdet a szeme,vissza mentem a buszra, de Ken elkapta a kezem.

- Szylina nehogy Bakun töltsd le a haragot amit Daisuke iránt érzel.

- Nem fogom. Ígérem. Csak ne jöjjön a közelembe.

Ken nem mondott semmit,elengedte a kezem. Becsukta az ajtót, elindult. Majd az egyik fiú az szem Hannak hívják. Beszélni kezdet hozzám.

- Nem tudom,hogy hogyan csináltad de eszméletlen volt.

- Kösz asszem.

Ennyit beszéltünk majd elaludt. Egy órát kellet várni mire a busz bemehetett a helyre ahol nyaralni fogunk. Mikor megálltunk én szálltam le elsőnek a buszról,nem kellet volna mert ott állt lent Dai.

- Szylina annyira hiányoztál. Kerestelek de Kaname azt mondta, hogy még mindig fogságban tart egy démon.

Elindult felém,hogy át öleljen. Reflex szerűen olyat behúztam neki,hogy még nekem is fájt.

- Csak egyetlen egy újjal érj hozzám kitépem a kezedet,megetetem veled majd pedig a lábadat a kezed helyére rakom!

Nem mondott semmit. Hátat fordított nekem. Azt hittem,hogy megértette,de nem. Elkezdtem kiszedni a cuccaimat a busz csomag tartójából,mikor valaki megrántotta a vállamat. Megfordultam,Dai volt. Ki más lett volna? Elkapta a derekamat,a kezeimet pedig összefogta egykézel. A busznak nyomott,megcsókolt. Nem bírtam megmozdulni,mindenki minket nézett nem tudtam semmit sem tenni.

- Látod nem volt olyan rossz. Figyelj elváltam,szeretném veled ujjra kezdeni. Mi a válaszod? Ja nem fogadok el egyébként nem leges választ.

- Dai te teljesen megbolondultál? Azok után mit velem tettél?! Soha az életben amíg élek de még utána sem. Szóval engedj el létszíves.

- Nem! Kaname azt mondta úgy szerezlek vissza ahogy akarlak. Még papírt is írtunk szóval most velem jössz.

- Dai most azonnal engedj el. Ha nem engedsz el akkor megöllek. Mondjuk így is úgy is megöllek egyszer.

Nem engedett el, már használni akartam az erőmet, mikor Baku leszedte rólam Dait. Össze szedte a cuccaimat, megfogta a kezem s el kísért a szobámig.

- Ja tényleg mielőtt elfelejteném ma lesz egy bemutatkozós este s utána pedig egy buli. – mondta Baku.

- Rendben! Mikorra kell menni?

- Olyan 7-8 óra körül kezdődik! –jelentette ki Baku.

- Oké, kösz az infókat. Hát akkor szia.

- Szia. Ne kész! –mondta mosolyogva Baku.

Nem válaszoltam! Bementem s három lány volt még ott. Becsuktam az ajtót ők pedig rám néztek majd csinálták tovább a dolgukat. Felvették a fürdőruháikat s elindultak le a partra, az egyik vörös hajú lány vissza fordult s megkérdezte megyek-e velük. Mondjuk mind a hárman ugyan olyan fürdőruhát viseltek s a hajuk is ugyan olyan.

- Talán később lemegyek. De azért köszönöm a meghívást.

Bólintott s elindultak, elkezdtem kipakolni de fürdőruhát nem hoztam szóval el kell mennem venni! Ki jöttem, bezártam az ajtót s elindultam, 100 méterre volt a bolt. Nagyon szép cuccok voltak csak mind kicsi volt mell méretben! Majd az eladó, egyébként nagyon kedves volt, elővett egy olyan fürdő ruhát amit most fognak még csak megjelenni az üzletekben. Igaz drága volt de megérte! Így megvettem s még bent a boltban föl is vettem, lementem a partra. A lányok kint napoztak s mikor megláttak tátva maradt a szájuk pedig volt rajtam törölköző. De nem csak nekik bárki mellet mentem el, oda mentem a lányokhoz! Ők pedig rám parancsoltak, hogy vegyem le a törölközőt. Jó hát levettem s elképedtek az alakomon, a csillagot meg az írást nézték a kezemen s a hasamon.

- Natsu vagyok! Ők itt Nanami s Sango. Örülök, hogy szobatársak leszünk

- Én is nagyon örülök. Szylina vagyok.

- Ugye jössz ma a bemutatkozós estére, mert ha igen akkor én melléd akarok ülni.

- Miért? Mondjuk nekem nyolc.

Erre nem válaszoltak, még vártam egy pár percet majd bementem a vízbe. A víz olyan tiszta volt, hogy a legaljáig le lehetett látni. Láttam kagylókat, rákokat, korallokat tengeri csillagokat, különféle halakat. Amit láttam azt szavakban ki sem lehet fejezni. nem kellet sok idő s a part tele lett emberekkel, s voltak közük ismerős arcok is. Mikor megláttak beugrottak s „letámadtak", az egyik Baku a másik pedig Nanami. Egy-két órát hülyéskedtünk, majd kimentünk megszáradni! Miután megszáradtunk, néhányan elindultunk vissza a szóbájinkba. Készülődni kezdtünk az esti programokra, személy szerint nem vártam mivel én csak arra a bemutatkozó akármire akarok menni. Hamar eljött az este, mindenki izgatottan érkezett meg, én nem izgultam hisz csak eltudom mondani a nevem, hogy honnan jöttem, milyen idős vagyok meg hogy mi a hobbim s miket szeretek csinálni. Mindenki bemutatkozott s némelyik név nevetésre késztettet, de nem nevettem el magam csak vigyorogtam az orrom alatt! Én mutatkoztam be a legvégén.

- 16 éves vagyok! Mezőjéren lakom, nagyon sok mindent szeretek csinálni, Amori Szylinának hívnak!

Véget ért a bemutatkozós micsoda s kezdetét vette a buli! Elakartam iszkolni de Natsuék nem hagyták. A végén igaz jól éreztem magam, táncoltunk, énekeltünk, s selfiztünk mert ez ki nem maradhatott, de azért egy kicsit becsiccsentettünk. Reggel mikor felkeltem nem fájt a fejem. Mikor megnéztem a telefonomat azt hittem halucínállok egy teljes napot átaludtam, találtam egy lapot a földön nekem címezték! Szylina tegnap előtt elégé kiütötted magad de nem baj csak szólok, hogy ne ijedj meg 17 napig még ki kell bírnod velünk üdvözlettel Baku!

Mi de hisz ez egy vicc. Azt hittem, de nem a lányok elmondták.

- Szylina te olyan szinten leittad magad, hogy az csak na, mi már azt hitük meghaltál de mondta Baku, hogy ma már fel fogsz ébredni.