- Hát igen mit vártál egy olyan lánytól aki regényeket,verseket ír?? Mi várjunk csak te kis pimasz,nem mintha idősebb lennék nálad de az vagy!

- Ó el ne szállj magadtól. Látom le eset,hogy mit mondtam olyat koppant,hogy ezt még én is hallottam. Igen pimasz vagyok te meg nagy szájú,így kvittek vagyunk.

- Jól van na,de ez most jól eset.

Rám nézet,belegondoltam mire gondolt ezzel. Rájöttem mivel megcsókolt,annyira szeretem Rayet mivel a legrosszabb pillanatban is képes megvilágítani. Olyan idiótán elfogad ahogy vagyok ezt nagyon szeretem benne,igaz néha megharagszom rá de utána semmi sincsen remélem soha nem ér véget a nyár. Egy órát beszélgettünk majd elmentem aludni az ég gyönyörű volt s tele volt csillagokkal. Reggel gyönyörűen sütött a nap s Raye végre elkezdet tanítani. Júniusi hónap hamar eltelt az edzésekkel,a szórakozással. Már az erdőt is nagyjából ismerem,az alakot amivé változni tudok irányítani is tudom. Rayel nagyon szoros kötelék lett köztünk szinte elválaszthatatlanok lettünk,Raye mindig virágot hoz nekem s mindig minden este egy órán keresztül a szobámban beszélgettünk. Az idő sajnos nagyon gyorsan telik az egyik pillanatban még reggel van a másikban pedig már este. Szomorú vagyok már két hete azért mivel mindjárt vége Juliusnak s mennem kellene haza. Szeptemberben kezdődik az iskola,már csak 17nap van de én ezt nem akarom lehet elkellene játszanom a halálom s akkor itt maradhatnék Rayel. Nem értem miért de nagyon gyorsan telik az idő,minden egyes nap szomorúbb-szomorúbb leszek. Ma például elvit Raye egy tóhoz s megmutatta nekem milyen is egy igazi állat világ,vagyis ahol az állatok együtt élnek békében. A tónál mindent meg lehetett találni s egészen eszméletlen volt ez az egész. Ilyet még a tévében sem lehet látni olyan nyugodtak voltak,ez megnyugtató volt. Miért azt nem tudom. Raye aztán elmesélt nekem mindent amit csak tudott az állatokról,meglepődtem mivel nem akartam elhinni,hogy ennyi mindent tud róluk. Na de ez nem olyan meglepő az annál inkább meglepett mikor Raye azt mondta nekem,hogy itt maradunk. Bekötöttek a szememet,pár perc múlva levette a kötést és amit csinált az gyönyörű volt.

- Remélem szeretsz piknikezni mert most azt fogjuk csinálni.

Először nem mondtam semmit sem csak néztem,mosolyogtam mert imádok piknikezni.

- Enyhe megfogalmazás nekem az,hogy szeretek-e piknikezni! Mert én imádok piknikezni gyerek korom óta.

- Na akkor jól emlékeztem rá. Látod emlékszem én a dolgokra már gyerekkorodban is imádtál a szabadban lenni,ja igen és örülök,hogy semmit sem változtál.(mosolyog)

Ránéztem és annyira megdöbbentő volt. Raye nem hazudik,bár lehet vannak titkai de nekem is vannak.

- Raye Ugye tudod,hogy én nagyon de nagyon szeretlek!? Ő Raye figyel ő hát én izé vagyis hát mindegy nem lényeg hagyjuk.

- Nem. Nem lényegtelen mondjad csak,mert én is kérdezni szeretnék tőled valamit.

- Tudod mit kérdez előbb te aztán pedig majd én,rendben?

Mikor megkérdezte elállt a lélegzetem azt hittem,hogy meg fog állni a szívem.

- Azt szeretném ha soha nem mennél el,vagyis hát úgy értem,hogy izé vagyis hát ez vicces nem gondoltam,hogy ez ilyen nehéz lesz de...(közbevágtam)

- Állj! Maradj csöndben csak egy kicsit. Ezt akartam kérdezni,hogy nem-e maradhatnék itt veled.

Mire válaszolhatott volna kivételesen most csókoltam meg én először öt. Nagyon meglepődőt de mint mindig most is el vörösödtem! Mosolygott de ez a mosolya más,még nem láttam őt így mosolyogni! Feltűnt sötétedik,megnéztem menyi az idő. Pontosan 18:18 volt lehunytam a szemem,kívántam egyet. Azt kívántam soha ne érjen véget! Mivel naiv vagyok elhittem,reménykedtem de tévedtem mint minden ember. Össze pakoltunk vissza indultunk mikor az állatok megriadtak valami miatt. Megjelent Haku. Rayehez kezdet beszélni!

- Raye gyerünk fogd Szylinát s menjetek minél messzebb. Véd meg az életed árán is Szylinát!

- Ugye nem? Csak azt ne mond,hogy eljöttek érte?!

- Miről beszéltek? Mi a baj Raye mondj valamit.

- Kapaszkodj erősen. Bármi történjék ne néz hátra. Érted?

- Jó. Mi a fene folyik itt?

Kaname hangját hallottam,de ez lehetetlen. Elvesztettem a fejemet, fel sem fogtam azt amit mondott.

- Ha kell égessétek fel az egész erdőt,öljetek meg mindenkit s mindent. A lányomat akarom! Ja Rayet pedig holtan akarom látni nincs jó hatással a lányomra.

-MKK: Igen asszonyom.

Azt hittem,hogy Hakunak sikerül feltartani őket de tévedtem. Pár perc múlva már ott voltak a nyomunkban nem bírtam ki,hátra néztem! Amit akkor láttam az leírhatatlan még most is kísérteni szokott ha elalszom. Raye megállt,lerakott.

- Fuss,fuss minél gyorsabban.

Futni kezdtem,addig futottam is míg meg nem halottam a fegyver lövéseket. Vissza fordultam s egy fa mögött rejtőztem el,Raye a földön feküt. Már nagyon nehezen lélegzett, még háromszor mellkason lőtték. A száján,orrán csak úgy folyta a vér. Már hatalmas vértócsa volt körülötte. Nem segítettem rajta csak bambán álltam,már nem lőtt többet mert nem mozgott már. Odament belerúgott egyet mintha egy pótolható kutya lett volna,a második rúgás kor oda ugrottam. Nem Rayet hanem engem rúgott meg,sírni kezdett vagy valami hasonló lehettet. Nem tudott semmit sem mondani,pedig nem halhatott volna még meg. Hiszen most kaptam vissza,teljesen magamba zuhantam. Ez nem történhetett volna meg mégis megtörtént.

- Térj magadhoz nem hagyhatsz itt,érted? Gyerünk már kérlek, nem veszíthetlek el pont most hisz annyi mindent kellene még mondanom neked! (Sírva kiabálok a holttest felett)

- Kislányom hála istennek nem eset semmi bajod. Most már biztonságban vagy,kiszabadítottalak senki sem árthat neked többet. Gyere menjünk haza.(közölte velem önelégülten)

Két férfi Leszedet Rayeröl majd pedig a testét lehajították a szakadékba. Mikor megtették sírva ordibálni kezdtem és a szívem két percre megállt! Hirtelen fekete lett minden s zuhanni kezdtem,majd kinyitottam a szememet. Már több mint négy hete mindig ugyan azt a tragédiát álmodom ezek az emlékek soha nem fognak elmenni. Nem sok idő volt a nyári szünetből itt az ideje kimozdulnom a szobából. Felöltöztem majd Kaname,Liza rontottak be.

- Kicsim úgy döntöttem,hogy elmész valahova nyaralni a megmaradt időre. Ja mielőtt el nem felejtem kollégista leszel a Szekeres Edgár Fő ipari Szak iskolába és Szakközép iskolában tetszeni fog.(mosolyog)

- Rendben hova megyek most nyaralni?

- Az meglepetés,élvezni fogod az már egyszer biztos. (Végre elfelejted majd azt az idióta Rayet örökre)(halkan)

- Nem értettem a végét túl halkan beszélsz néha,tán titkolsz előlem valamit?

- Mi? Nem. Pakolj össze és induljunk mert lekésed a buszotokat,elvisz oda ahol nyaralni fogsz!(vigyorog)

Nem értem mi a szándéka ezzel. Talán be akar vágódni azután,hogy megölette Rayet de ez nem fog megtörténni. Olyan rossz érzés már csak 19 nap volt a suli kezdésig. Összecsomagoltam,kimentem a kocsihoz betettem volna de zárva volt. Az erdő annyira hívogatott, hogy elindultam felé,hamar meg is álltam mivel két kiló méterenként álltak az MKK-sok. Hihetetlen ez valami védett övezet vagy mi? Kijött Kaname,azt hittem a dühtöl fel fog robbanni.

- Szylina mit csinálsz? Azonnal indulj meg ehez a stupid carriage. Na mozdulj,el fogunk késni úgyhogy igyekezz,egy két-egy két. úgy bánik velem mint egy fogyatékossal,kezdi kihúzni a gyufát.

Nem értem miért akarja,hogy kirándulni menjek. Ezzel nem tudok már semmit sem tenni szóval élvezem inkább ezt az egészet vagyis megpróbálom. Ekkor átugrott Raye kutyája,valami után szimatolni kezdett. Megláttam,hogy azok az emberek meg akarják ölni, kiugrottam. A düh ami bennem tombolt mindet kiengedtem,olyan voltam mit egy tömeg gyilkos. A kutya beszélni kezdet,azt hittem megörültem de nem.

- Az én nevem Akihiro azért jöttem mert Raye azt nondta,hogy ezt adjam át neked vagyis akkor mondta még mielőtt meghalt. Viszlát Szylina remélem rá fogsz jönni a titokra, megfejted.

- Várj kérlek Akihiro,Raye tényleg meghalt?

- Ch. Gondolj végig mindent amit Raye mondott neked alaposan a halál s az élet,a lényeg most pedig meny. Vigyáz magadra.

Amilyen hamar,váratlanul bukkant fel ugyan olyan gyorsan el is tűnt. Egy levelet még mindig a kezemben tartok szóval nem álmodtam, nem is képzelődtem. A levéllel a kezemben visszamentem a kocsihoz,beszálltam Kaname nem mondott semmit csak rátaposott a gázra. Megérkeztünk,majdnem azt csináltam mint mikor Akihiro is megjelent,csak kaname nem engedte.

- Te most ugye csak szívatsz ezt te sem gondolod komolyan,ezek közép iskolások csak két lány van rajtam kívül.

- De komolyan gondolom most pedig indulj. Nem fogok el nemleges választ vagy ellenkezést.

- Ch. Istenem te egy nagyon erőszakos ember vagy. Tudod Kaname?