Nem válaszolt semmit csak a sötétség kezdet fel szakadozni s hallani kezdtem Rayenek a hangját. Utána láttam ő magát is a kezében tartott s szólongatott.

- Szylina hallasz? Szylina?

- Raye én.én-én(a szavamba vágott)

- Cscs! Ne mondj semmit.

- De igen. Raye én szeretlek!

Először szerintem nem akart hinni a fülének,de utána átölelt majd megcsókolt.

- Én is nagyon szeretlek Szylina.

Ekkor nem tudom miért de úgy éreztem a lelkemben vagy nem is tudom,hogy hol de a sötétség,gyűlölet ami bennem lappangott hirtelen eltűnt. Valami kapu bezárult,de bevallom egy kicsit félek mivel ha elkezdődik az iskola,mi lesz? Mit fognak ehez az egészhez szólni? Nem mondok erről inkább semmit sem.

- Szylina mi a baj?? Talán rosszat mondtam elégé elpirultál.

- Ne nincs semmi és nem mondtál semmi rosszat,csak gondolkoztam félek,hogy talán ...(a szavamba vágott)

- Erre ne is gondolj többet,soha nem lennék képes megbántani téged. Gyerek korod óta várom ezt a pillanatot akár a világ végére is képes vagyok elmenni érted,ezt jegyezd meg.

- Rendben.

Mikor kimondtam felkapott s bevitt a házba,egy szóbába. Tele volt azokkal a holmikkal amiket én csináltam,rajzoltam,adtam neki plusz még képeket is kapott tőlem. Nagyon jól eset,hogy ezeket így elrakta igaz nem nagyon emlékszem ezekre a dolgokra de jól eset. Az egyik képen mama is rajta van.

- Te jóba voltál a mamámmal?

- Mikor kicsi voltam ő segített,hogy az erőmet jóra s ne rosszra használjam. Majd megismertelek téged és hát ugye nem emlékszel semmire igaz a gyerekkorodból?

- Egy emlékem van mikor Haku levisz az alvilágba s valaki megment,már tudom azt is,hogy ki volt az a valaki.

- (mosolyog) Na és ki volt az??

- Hát nem más mint te,ezért nagyon hálás vagyok szóval köszönöm szépen. ha te nem vagy akkor lehet,hogy most nem itt lennék hanem valahol a pokol legmélyén.

Miután elmondtam megöleltem,egy puszit akartam neki adni az arcára de észrevette s elkapta a fejét. Mosolyogva megcsókolt! Nem tudom,hogy miért de mikor Raye megcsókol elpirulok pedig már ha úgy vesszük együtt vagyunk. Nem úgy együtt hanem úgy-úgy együtt.

- Ennyire ciki mikor megcsókollak,vagy ennyire helyes vagyok?

- Mi? Én nem félek s nem pirulok el tölled! Ch, én egy „érett" nő vagyok aki egy fiú miatt nem pirulok el. Habár lehet azért van mert egy vén csont vagy (incselkedem vele).

- Igen? Vén csont vagyok?! Nem pirulsz el egyetlen fiú miatt ezt majd meglátjuk.

- Igen. Várj mi mit látok meg??

Mikor már kimondtam késő volt sajnos,úgy kapott fel mint egy „krumplis zsákot„ nagyon meglepődtem de nem szóltam semmit. Kivitt egy szakadékhoz s azt mondtam.

- Ha nem pirulsz el akkor ugorj le.

- Mi ez most komoly??

- Igen komoly.

Nem válaszoltam lehajtottam a fejem,a szakadékba bámultam. Nem bírtam leugrani majd hallottam,hogy Raye elindul reflex szerűen elkaptam a kezét. Nem engedtem el ő átkarolt s felém hajolt.

- Mond ki!

- Nem.

- Jó akkor engedj el.

- Nem. Én-én-én (halkan) Elpirulok ha megcsokolsz!!

- Mi? Nem hallottam tisztán. Mond hangosabban.

- Nem. Hallottad csak jácod a süketet.

- Mondom,hogy nem hallottam. Néz rám létszíves.

Felnéztem és szerintem mivel Raye mosolygott,általában akkor mosolyog így mikor el vagyok pirulva. Meg akart csókolni de elszaladtam, ő pedig utánam szaladt elakartam bújni egy fa mögé de meglátott. Meg akart fogni de mosolyogva tovább szaladtam,utána megálltam mivel Haku megint megjelent,Raye közénk állt.

- Hát te vagy tényleg az oka,hogy Szylina így kötődik a földhöz.

- Hát igen. Talán akarsz valamit vagy nem tetszik valami???

- Raye hagyd,gyere menjünk kérlek.

- Gyerünk Raye szaladj halgas a kis lány.....(Raye a szavába vágott)

- Halgas. Tűnj innen addig amig még szépen mondom,ez az én erdőm ne akard kihívni a haragomat!

- Ó értem,de egyszer úgyis meg fogja tudni s ez ellen nem tehetsz semmit sem.

Ezeket kimondta,pár perc múlva eltűnt. Raye elég furcsa fejet vágott de inkább nem szólok olyat neki.

- Raye gyere menjünk.

Rám nézett,elkezdett velem kiabálni.

- Nem megyek sehova,hogy az isten baszná már meg. Ha annyira menni akarsz takarodj el innen.

Ezek a szavak fájtak. Bekönnyeztem Raye észrevette,az arckifejezése megváltozott.

- Én sajnálom kiborultam.....(közbevágtam).

- Hagy békén te egy-egy-egy ki se mondom,hogy mi vagy.

Meg akartam fordulni,az arcom elfordítottam s elszaladtam. Egy fa tövében leguggoltam,sírni kezdtem pedig nem akartam. Az járt a fejemben,hogy ez mind Raye miatt van. Ezeket kimondtam a fejemben,megjelent Raye s mosolyogott. Leguggolt elém és megfogta az arcomat.

- Sajnálom nem akartam ez,hát. Ne haragudj rám.(megbánót)

- De ez így nem megoldás egyszer ilyen vagy egyszer meg olyan,ha ezt fogod csinálni abba bele fogok örülni.

- Nem lesz több ilyen ígérem,néz csak fel hol vagyunk! Itt találkoztunk újra gyerekkorod óta.

- Igen emlékszem hisz szegény lány majd nem frászt kapott tőled(mosolygom)

- Azért ne túlóz,nem vagyok annyira ijesztő!

- Nem túlzom ez az igazság,érted?

Mikor ezt kimondtam felkapott,letörölte a könnyeimet az arcomról majd megcsókolt. Vissza vitt a házba! Bementem a szobámba,pár perc múlva behozta a vacsorámat vagyis két személynek hozta a vacsorát. Ki fog velem vacsorázni? Nem értem,értetlenkedtem. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben,hát hamar kiderült ki fog velem vacsorázni nem más mint Raye. Nem tudom miért de velem akar vacsorázni.

- Szylina figyelj mi lenne ha valaki tudná vagyis hát tegyük fel ismernék az apádat?

- Miért kérdezed,hát nem tudom semmi mi lenne vele?

- Hát úgy értem,hogy nem mondják el neked,hogy ki az apád. Te megtudod,hogy tudta,mit tennél?

- Figyelj ez olyan dolog,hogy nem ismerősnek meg barátnak kell elmondania. Ez az anyám dolga lenne,hogy elmondja ki az én vérszerinti apám. Az anyámnak vagy annak az embernek lenne a dolga oda állni elém aki az apám,azt mondania Szylina én vagyok a te idióta apád. De miért kérded,talán te vagy az?(incselkedni kezdtem)

- Mi én nem dehogy,csak kíváncsi vagyok. Ha jobban bele gondolsz még én is gyerek voltam mikor megismertelek. De mi van akkor ha jobb lenne,nem ismernéd az apád mert mondjuk nem jó férfi? Akkor megharagudnál arra a személyre aki ismeri s meg akar tőle védeni?

- Mondjuk van benne valami igazság abban amit mondasz,de csak egy pici. Mi,miért kérdezel ilyeneket? De mondjuk hát nem is tudom,jobban belegondolva nem hiszem mert ilyenért nem tudnék haragudni. Így legalább tudom,hogy fontos vagyok neki s nem szeretné ha az apám miatt csalódnék. Mondjuk mivel az apám meg kell ismernem,ha jó ha nem jó ember érted? De miért kérdezel ilyeneket?

- Csak úgy,miért??

- Azért mivel minden kérdés mögött van valami ami miatt megkérdezzük,érted valami indok vagy ilyesmi.

- Majdnem egy igazi költő veszet el benned. De még nem az igazi dolgoz rajta még egy kicsit.(mosolyog)