- Hát... haha ez vicces lesz. Azt hittem itt nem is élnek nem,hogy internet kapcsolat van.

- De hisz a nevében is benne van"dark angel" erdő. Nem mondott semmit? Na mindegy nyugodtan csinálj valamit.

- Rendben.

Ezzel elmentem vissza a "szobámba" s az erőmnek hála elszórakoztattam magam,egy vízgömbbel. Eszembe jutott az a fiatal lány aki az ételt hózta nekem,lementem az előtérbe. De Raye nem mondta meg merre van a konyha. Azt se ha keresném őt,hol találom meg. Na mindegy kinyitottam az ajtót s egy gyönyörű udvar tárult a szemem elé,olyan szép s nagy volt. Medence is volt,de nem mertem belemenni. Az egyik oka az volt,hogy nem volt nálam másik ruha. A második oka pedig nem tudom megkérdezni,hogy bele mehetek-e? Mikor megfordultam Raye ott állt mögöttem s mosolygott.

- Mi a baj? Talán keresel valamit vagy valakit??

- Nem,csak körbenéztem(magyarázkodom) és ő semmi.

- Na gyerünk mondjad mert különben.........

- Az nem mondtad,hogy merre van a konyha.(hadarok)

- Azt nem is kell tudnod. Mást nem szerettél volna kérdezni?

- Nem. Miért szerinted nem kérdezném meg?!

- Hát belőled kinézem.na kezdj el szépen dalolni kismadár. Jó? Vagy különben baj lesz.

Nem mondtam semmit mert azt hittem,hogy viccel s mire észbe kaptam már a kezében tartott. Rohanni kezdett velem.

-Szylina: Állj meg Raye!! Kérlek....

Nem állt meg,elég ijesztő volt ez az egész. Vissza értünk az udvarra, lerakott s maga felé fordított. A derekamat szorosan átfonták a kezei s megcsókolt,szerintem nagyon vörös lehettem hisz nagyon helyes talán de az lehetetlen. Nem szerethettem bel, nem ez lehetetlen. Hisz ez soha nem jöhet össze,de ha mégis?! Atya isten én kedvelem Rayet, de ez más. Nem olyan mint amit Dai iránt éreztem,ez más ez-ez erősebb. Mikor belegondolok kiráz a hideg,nem fogom ki bírni ezt a két hónapot!!!! Hamar eljött az este s ennek nagyon örültem, bezárkóztam az úgy nevezett szobámba. Az ágyra feküdtem,gondolkozni kezdtem!! Mivel egy dolog nem hagyott nyugodni,miért pont ebben az erdőben van. Még az érzéseim,csak úgy kavarogtak. Elkezdtem magamba beszélni!

- Vajon miért érzek így Raye iránt? Miért nem tudok rendet tenni a gondolataim s az érzelmeim körül? Ki fog nekem segíteni ?

Ekkor kopogott valaki az ajtón,az a lány volt aki a reggelimet is hozta! Behozta a vacsorát s elindult kifele,én utána szóltam,hogy.

- Köszönöm szépen!

A lány nem felelt csak bólintott s kiment,kirohantam utána. Eltűnt mintha itt se lett volna,mikor megfordultam Raye ott ált mögöttem s mosolygott. Nem tudom miért! Megfogta a derekamat magához húzott s bekötötte a szememet,megijedtem. Elkezdtem a kezemmel kapálózni,lefogta őket s előre hajolt.

- Ne agodj nem bántalak. Mutatok valamit,remélem tetszeni fog. Szóval maradj egy kicsit csendben.

- Rendben hiszek neked!!

Kimondtam ezeket a szavakat,ő pedig elmosolyodott gondolom mivel felkapott s elkezdet velem sétálni. Két perc múlva lerakott a földre,leszedte a szememről a kötést. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem elájulok,olyan gyönyörű volt az udvar. A virágok világítottak a sötétben s egy út volt vele kijelölve.

- Kövesd az utat! Egy meglepetés vár a végén!!

Mikor felé akartam fordulni már nem volt mögöttem,bevallom egy kicsit félek hisz egyedül vagyok. Nem tudom mi vár rám a végén,de elkezdtem sétálni. Nem kellet sokat sétálnom míg a végéhez nem értem,Raye ott állt s nagyon elegánsan nézet ki. Elindult felém s mikor megfogta a kezem magához rántott,elég furcsa dolgokat kezdet nekem mondani.

- Régen láttalak. Jól megnőttél! De most már az enyém vagy se Aimi se Raye nem segít.

- Raye miről beszélsz? És miért beszélsz saját magadról?!(félni kezdtem)

- Ó ja az álcám én nem Raye vagyok hanem Haku az alvilág istene.

- (hátrálni kezdtem) Mi? De hisz én nem ismerlek és te honnan ismered a mamámat?

- Á értem kitörölték a memóriádat akkor most elmondom neked. Még mielőtt megszülettél Kaname azt mondta nekem ha békén hagyom Hikakut akkor a következő gyermeke az enyém lesz! Ő úgy tudta,hogy fia lesz így nekem akarta adni. Mondtam neki,hogy jó békén hagyom Hikakut egy feltétellel. Az első lány gyermeke az enyém lesz. Bele egyezett mivel azt hitte,hogy te fiú leszel és több gyereket nem akart volna. Ez nem így történt,lánya született. Nem akármien egyből éreztem,hogy te nem egy amolyan kis anyuci kedvence leszel! Majdnem olyan vagy mint én. Sokáig vártam,addig míg öt éves nem lettél. Nem kellet volna. Nem csak én figyeltelek hanem egy isten is! Ő majdnem minden nap ott volt melletted. Te már másfél évesen kijelented, hogy szereted Rayet! Mindenki csodálkozott rajta mivel az első szavad nem anya-apa,papa-mama volt. Hanem Raye!

Nem válaszoltam. Elfordultam és szaladni kezdtem! Eltévedtem,nem tudom merről jöttem. A virágok nem világítottak! Egy óra elteltével Raye hangjára lettem figyelmes.

- Szylina merre vagy? Szylina (Kiabált)

- Ide! (kiabálni kezdtem sírva) Raye erre sies.

Pár percen belül rám talált. Megijed hetet mivel egy fa tövében ülve talált rám és még sírtam is! Letérdelt mellém,felemelt és haza mentünk. Bevitt a szobába és leült velem az ágyra,ott ültem az ölében mint valami kis öt éves,sírtam! Egy puszit nyomot a homlokomra,valahogy jobb lett. Az öléből kiszálltam,ott hagyott a szobámban. Lefeküdtem az ágyra,rögtön el is aludtam. De nem tudtam sokat aludni mert azon járt az eszem amit Haku mondott nekem! Már néhány dologra emlékszem,mikor kiderült volna ki az apám felébredtem. Ezt el sem hiszem fojt rólam a víz,a puzusom pedig az egeket verte.

- (Szuszogva) Mi az isten? Nem hiszem el,hogy az anyám képes volt egyességet kötni Hakuval. Azt sem hiszem el,hogy képes volt eltitkolni előlem,hogy van egy testvérem. Mama bárcsak megtudnám neked köszönni azt amit értem tettél.

Egy-két óra múlva vissza is aludtam,reggel madár csiripelésre ébredtem. Vidám,elhatározott döntést hoztam. Elkezdtem keresni Rayet s az udvaron meg is találtam,mikor meglátott mosolyogni kezdet.

- Jó reggelt,jól aludtál??(mosolyog)

Egy picit haboztam a válasszal mivel nem tudtam,hogy az igazat mondjam neki vagy hazudjak. Mélyen a szemébe néztem s olyan gyönyörű volt a szeme,ragyogott,a nap kiemelte a sárgás-zöld szemeit.

-Jó reggelt, köszönöm jól aludtam.

- Annak örülök.(mosolygott) Biztos,hogy jól aludtál??

- Igen persze. Remélem nem okoztam gondot,nagyon sajnálom a tegnapi napot!

- Ne légy buta semmi baj nem történt,ilyenen ne is járjon az eszed.

- Rendben. Tényleg kezdhetjük az edzést?

- Szeretnéd? Ad meg a jelszót!

- Szeretném. Nem tudom mi a jelszó viszont.

- Rendben. Kapsz két órát,hogy gondolkodj rajta.

- De-de-de én,ó ez remek mint valami szellem. Talán kérhetnék segítséget Hakutól,miket beszélek.(motyogtam morcosan)

Mikor megfordultam Raye ott ált mögöttem s felhúzta a szemöldökét,lehet hallotta amit mondtam. Nem baj mikor fölnéztem volna nem tudtom,mert a belsőm a lelkem s a szívem azt ordította Szeretlek Raye. Kimondani nem tudtam. Raye az állam alá nyúlt s felemelte a fejem,mélyen a szemembe nézett.

- Szylina. Rájöttél már mi a jelszó igaz??

- Én.én-én nem hiszem....( a szavamba vágott)

- Ne hazudj! A fejedben már kimondta egyszer!

- Mi? De hisz én nem.

Majd eszembe jutott,hogy a fejemben két szót mondtam ki. Azt,hogy szeretlek Raye! Majd Raye megszólalt s olyat mondott.

- Kérlek még egyszer hallani szeretném.

Csöndben,csak néztem rá. Addig a percig míg át nem ölelt és a fülembe nem súgta.

- Kérlek szeretném hallani,hogyan hangzanak most már a szádból azok szavak.

Bekönnyeztem mert akkor tényleg ő volt az aki,ellopta a szívem. Kimondtam volna mikor megláttam Hakut,eltűnt minden fényes s színes csak feketeség akármerre csak néztem. Valaki felbukkant és sétálni kezdett felém,rám nézett. Valami kínozta látszott rajta,mikor belenéztem a szemébe s egyszer csak eltűnt olyan hirtelen mint amilyen hamar felbukkant. Valami vagy valaki csinált vele valamit, nem láttam mert túl sötét volt. Nem tudtam,hogy hol vagyok míg Haku meg nem jelent utána rájöttem ez az alvilág. Nem tudom miért mondják,hogy ez egy ijesztő hej pedig szerintem semmi rémisztő nincs benne. Haku beszélni kezdett nekem.

- Na mit szólsz hozzá? Ez lesz a te birodalmad!

Nem mondtam olyanokat amiket utána megbántam volna,mivel csak az alvilág istene. Azt mondtam amit akartam,csak szebben mondtam ki s nem úgy ahogy a fejemben. Szépítettem,de haboztam mielőtt válaszoltam volna.

- Te meg miről beszélsz? Soha nem leszek ennek a helynek a vezetője,érts meg én nem hasonlítok rád. Az istenért hagy már békén.

- Kérlek Szylina ne küzdj a sorsod ellen. te ide tartozol ezt értsd meg.

- Na jó még egyszer valaki azt mondja nekem,hogy ez a sorsod megölöm. Nekem senki ne mondja meg,hogy mi a sorsom azt majd én eldöntöm szóval vésd az eszedbe.

- Jaj de makacs vagy akárcsak az anyád. Nem hittem volna,hogy ennyire ragaszkodsz a földhöz.

- Én sem hittem volna de összejött,szóval hagy békén. Remélem világos voltam?!