- Csak egy barátom volt és – és mindegy. Köszönöm a segítséget viszlát.

Elindultam haza,de nagyon rosszul éreztem magam. Se szó se beszéd lelépet,két óra kellet mire haza értem mivel nem bírtam futni. Beléptem a házba,Dai ott ült a széken anyámmal szemben s beszélgettek. Mind a ketten idegesnek tűntek,becsuktam az ajtót s bementem a szobámba. Lefeküdtem magamra húztam a takarót s úgy tettem mintha aludnák,pár perccel később bejött Dai a szobámba. Elkezdet magyagyarázni.

- Szylina figyelj. El kell mondanom valamit,elköltözünk Londonba. Sajnálom,hogy csak most mondtam el s van még valami. Nekem több mint egy éve feleségem van! Sajnálom,de beléd szerettem s nem tudtam neked elmondani.

- Mi van? Mi az,hogy feleséged van hisz még csak 15 éves vagy?! Vagy a korodról is hazudtál?(sírtam) Válaszolj!(kiabáltam)

- Igen. 18 éves vagyok,de megvolt az oka amiért nem mondtam el s ez hát-ömm...

Mikor ezeket kimondta bedühödtem s kirúgtam az ajtóval együtt. Olyan düh tombolt bennem azért amiért átvert,hogy,hogy lehettem ekkora idióta. De most megkapja a magáét,neki estem a szó szórós értelmében. Anyám szedet le nagy nehezen róla,nem értem miért hisz átvert s hazudott. Dai felállt s elment,én pedig utána rohantam csak már eltűnt. Mivel dühös voltam,berohantam az óriási úgy emlegetett "Dark Angles" erdőbe. Azért mondják mert itt elvileg „sötét angyalok laknak". Bevetettem magam a közepére s leültem egy fa tövébe,sírni kezdtem! Két óra múlva arra eszméltem,hogy a túloldalról valaki vagy valami engem figyel. Olyan volt mintha már este lett volna,a fák lombjai között nem jött át a napfény. Az a valami ami engem figyelt mindig egyre közelebb s közelebb jött hozzám. Észrevettem ez egy kisgyerek akit üldöz valaki vagy nem is tudom,odarohant hozzám. Megkért,hogy védjem meg. Meglepődtem nem értem mit kereshet egy kisgyerek ebben az erdőben,aztán sikerült beleolvasnom a kislány fejébe. Amit ott láttam az beleégett az agyamba,ezt a lányt a saját anyja hozta ide mert nem akart vele foglalkozni,ez borzalmas. Ki lehet szegénynek az anyja,miken mehetett szegény kislány keresztül el sem tudom képzelni. Valami kiugrott a bokrok közül s ránk akarta vetni magát,de hála istennek a gyors reflexeimmel sikerült kikerülni a támadást. Ez egy ember! Rémülten álltam a lány előtt,de ez lehetetlen ilyen pózban támadni s ilyen erővel ez ki van zárva. Ennek beadhattak valamit. Erre gondoltam. Hátra fordultam a kislány fele s észre vettem,hogy az Irisz fája tövében megjelent egy gyönyörű férfi. Aki pedig ránk támadott oda rohant,a gyönyörű férfihez s úgy viselkedet mint egy kiskutya. A kislány mikor meglátta a férfit nagyon megrémült,halkan azt súgta védjem meg a férfitól. Elindult felénk majd azt ösztöneim azt súgta fogjam a lányt s fussak. Felkaptam a lányt s elkezdtem vele rohanni. Egyszer hátrapillantottam észrevettem,hogy a férfi utánunk eredt. Elértünk egy hatalmas szakadékhoz,megálltam majd hátrálni kezdtem. Hátrapillantottam s láttam ahogy a férfi egyre közelebb s közelebb került hozzánk. Mosolygót,tétováztam majd rávettem magam a lányt áthajítottam a szakadékon. Nem bírok átugrani vele, de így el tud menekülni! Rákiáltottam mivel egyhelyben állt s engem nézet.

- Gyerünk! Fuss egyenesen gyerünk rajta,mire vársz még?

- A nevem Akera Hino s nélküled nem megyek sehova!

Azt mondta,hogy Akera..........akárcsak Dai. De az lehetetlen hisz láttam már Dainak az anyját,de lehet az is csak egy álca volt. Ha ők testvérek akkor. El sem akartam hinni,áthajítottam egy követ s hozzá tetem.

- (Dühösen kiabálok) Takarodj amíg még szépen mondom, mert különben nem állok jót magamért. S ha találkozol Daisukeval akkor mond meg neki,hogy gyűlölőm azért amit velem tett.

Erre a kislány vagyis Hino sírva elrohant s vissza se nézet,de ez volt a szándékom. Most pedig le kell kötnöm ezt a fickót egy időre,de leginkább azaz emberszerű állat zavar. Kirázott tőle a hideg! Fejben már felkészültem arra,hogy harcoljak velük. Lelkileg nem álltam készen s már majdnem utolért szinte előttem állt, hátrálni akartam. Nem bírtam,a lábaimat meg sem bírtam mozdítani. Lenéztem s láttam indák fonták körül őket! Az első reakcióm: Kiabálás! Második: Úgy tettem mint aki sír,utána már nem próbálkoztam semmivel. Úgysem érek el velük semmit sem,hiába törném magam. A férfi ott állt mellettem s a lány után akart menni,de nem hagyom. Előbb engem kell legyőznie,elkezdtem neki magyarázni,hogy lefoglaljam.

- Állj meg! Az én nevem Amori Szylina! Téged,hogy hívnak?

A férfi rám nézett s egy hülye pofát vágott,az indák a lábamon egyre szorosabbak lettek. De ugyan az történt mint mikor azzal a hazug féreggel harcoltam egy lökés,gyors szívverés. Az indák a lábamon először meglazultak majd le estek a lábamról,a férfi felvonta a szemöldökét s egy nagyot nevetett. Hátrálni kezdet a szakadéktól, magyarázni kezdett.

- (vigyorog) Az én nevem Raye Fujikoto, örvendek a szerencsédnek! Mit keres egy ilyen lány ebben a veszélyes erdőben, ha szabad tudni!?

- Oké! Egál! De ezt én is kérdezhetném tőled,hogy egy ilyen fiú mit keres itt.(vigyorgom) Mivel nem hiszem el,hogy neked való ez az erdő.

- Mi az,hogy fiú? A másik pedig én itt nőttem fel s idősebb vagyok nálad,szóval ad meg a tiszteletet.

- incselkedem) Még,hogy te idősebb?! Tiszteletet követelsz tőlem mikor meg sem érdemled,amúgy is max egy-két évvel lehetsz nálam idősebb.(mosolygok)

- Hát tévedsz. Húszon egy éves vagyok hozzád képest felnőtt s te nem félsz itt lenni? Hisz egy lánynak mégsem kéne egyedül mászkálnia.

- Igazad van. A magadfajta emberek miatt nem szabad egyedül mászkálni. Remélem nincs harag,ami a szívemen az a számon is.(mosolygom)

Nem mondott semmit csak felszaladt a szája sarka s odajött hozzám, áttette az egyik kezét a vállamon s csak ott álltunk némán csendben. Egy kicsit megijedtem,de utána olyan megnyugtatóvá vált majd ismerős hangra lettem figyelmes a szakadék túloldaláról Dai kiabált. Mikor megálltam sírni tudtam volna,de mikor ő meglátott dühösnek tűnt s egy hírtelen mozdulattal átugrott. Rayenek támadott pár percig csak lestem majd nem értem miért Raye elé ugrottam,hogy megvédjem! Elképesztő Dai még engem is megütött,de utána tudta,futnia kell mert különben neki annyi. Mikor támadni akartam a testem mintha nem akart volna engedelmeskedni,hírtelen térdre zuhantam s a testem nem engedelmeskedett. Egy lökést éreztem s láttam saját magam kívülről,nem úgy mintha tükörbe néznék hanem olyan volt mintha valami megszállta volna a testem. Engem pedig kitaszított volna! Erre elkezdett mosolyogni s olyan volt a szeme mint egy démonnak s a körmeim olyan hegyesek lettek,hogy az csak na. Mintha nem is én lettem volna. Pedig én voltam,pár perc alatt Dai mögé került s rá akart támadni. Reflexből elé ugrottam,saját magamnak s keresztbe raktam a kezem így a támadást sikerült kivédenem. Dai meglepődőt azon,hogy hiába támadok rá vagyis inkább csak a testem támadta meg. Igaz én is ezt csinálnám,de az én vagyok ez pedig nem s ez ijesztő!! Elkezdet nevetni s kérdezgetett.

- Mi a baj talán nem ezt akarod te is?? Megbosszulni azért amit tett veled,velünk?

Válaszolni nem tudtam,mivel egy hang sem jött ki a torkomon. Persze ez nem is baj,hisz mit válaszoltam volna?! Igen én is ezt akarom. Csak én akarom megtenni mert ez az én ügyem vagy mi?! Ezután egy fiatal nő jelent meg a semmiből s egy hatalmas kardot hozott,vagyis hát utána hozott 30 izmos férfi. S majdnem elejtették! A nő elkezdett beszélni,magyarázni.

- Melyik ötök Amori Szylina? Ezt a kardot kell átadnom neki mivel arról értesültünk,hogy ő a kiválasztott. Így csakis ő veheti át a kardot! Szóval most azonnal jöjjön elő s vegye át.

A testem elindult s mosolygót. Elkezdett beszélni a nőnek!

- Én vagyok a kiválasztott,de az én nevem nem Amori Szylina hanem Haname Karin. Itt van a jel a kezemen ha nem akarnád elhinni.

A nő nagy szemekkel nézet s nem tudta mit mondjon,elkezdett dadogni.

-De – de - de ez lehetetlen hisz a mediátorok sosem tévednek. S úgy tudtam,hogy a lány nagyon kedves,becsületes.

Ekkor Karin odament megakarta fogni a kardot. De nem engedte, hogy hozzá érjen. Nem tudom miért de valami azt súgta menjek oda s próbáljam meg,nem gondolkoztam tovább odamentem s mintha csak egy tollpihét emelnék a magasba. Olyan kőnyű volt s hirtelen mindenki látott engem,eddig csak Karin látott. A nőnek kikerekedet a szeme s elmosolyodott,majd pedig beszélni kezdett s be is mutatkozott.

- (mosolyog) Most már értem,ő az egyik benned rejtőző isten vagyis isten ereje. Hiába a te tested a kard tudja,hogy kihez tartozik. Most szellem vagy,de a te erőd így is nagyobb mint Kariné. Most jövök rá azért volt nekem olyan ismerős ez a név, hát nem gondoltam volna. Pont egy ilyen erős lányba rakod vagy adod nem tudom,hogy,hogy nevezitek adod az erőd. Hisz ez a lány az istenek ereje nélkül is erős,sőt az isteneknél is erősebb. A tőlük kapott erő nélkül is. Jaj tényleg,de udvariatlan vagyok az én nevem Yamata Hanami.

Olyan ismerős volt a neve,de nem tudom miér va- vagyis de tudom. Még mikor kisebb voltam a mamám mesélt egy nőről aki se a rossz se a jó oldalon nem állt,de mind kettőnek segített. Úgy nevezték őt,hogy az angyalok s démonok segédje a másik neve pedig Yamata Hanami. Elmosolyodtam,olyan gyönyörű ez a nő pedig amilyen öreg lehet vagy kétezer éves ha nem több. Ez elképesztő.

- Tehát én... de ez lehetetlen hisz én egy majdnem hétköznapi ember vagyok,ez biztos valami félre értés.