Mikor ezt kimondta olyan gyorsan kezdtem el öltözni,amilyen gyorsan csak tudtam. Nem volt rajtam pizsoma,mert nagyon fáradt voltam. Fehérneműt vettem fel alváshoz, két perc alatt felöltöztem. Kiugrottam az ablakon,elindultunk. Miután már kiedzettük magunkat a suli fele hülyéskedtünk,még a hátára is felvet. Olyan jó érzés volt "szamaragolhattam",de ezt csak magamban mondtam ki. Rájöttem nekem ő megtestesít mindent,odaértünk a sulihoz! Mindenki mosolyogva fogadott minket,még az igazgató úr,asszony is ott volt. Egy hatalmas csokor virágot,egy köteg csokit kaptam. Nem értettem miért majd Dai elmosolyodót,rájöttem,hogy a sulit feljuttattam az országos rangadóra. Nagyon örülök,de egy valamit nem értek ki fogja ezentúl az iskolát képviselni?! De nem kelet meg se kérdeznem,mert az igazgató rögtön elkezdett papolni.

    - Mi lenne ha a húgod Amori Liza itt tanulna nálunk? Semmiért se kellene fizetnie,csak az iskolát kell képviselni.

- (Elröhögtem magam) Maga ezt most komolyan gondolta? A húgom nem egy tárgy,ha ide akar jönni jövőre tanulni akkor jöjjön. Én nem fogom rákényszeríteni ha nem akarja. Szóval majd kérdezze meg őt,ha kíváncsi rá!

Ezzel lezártam ezt a beszélgetést,bementem a terembe,lepakoltam s ép,hogy leültem. Liki Vivi a nyakamba vetette magát!

- Szylina hallom a húgod itt fog tanulni,már annyira válom. Megismerhessem,azt mondhassam Amori Szylinának a testvérével osztály társak lehetünk.

Mire válaszolhattam volna kiszaladt a teremből,de azért elmondtam magamnak.

- Ne várd,mert ő teljesen más. Mint ami ennek engem ismertek. Ő az én igazi énem!

Még jó,hogy mindenki bolondnak tart. Mindig jó kedvem van,bejöttek,tökéletesen elő sikerült adnunk. Így utána rögtön mehettünk is haza,de én nem haza hanem Daival mentem edzeni. Gyorsan ránk esteledet,Dai szokás szerint hazakísért. Most nem akart beengedni a házba,olyan erősen átölelt amennyire csak tudott. Megcsókolt,megkért,hogy még ne menjek be. Belementem kimentünk a jácora,elkezdtünk beszélgetni most nem olyan volt mint máskor mikor beszélgettünk. Úgy éreztem mintha valamit eltitkolna de nem tudom,hogy mit. Egy óra múlva aztán.

- Szylina gyere induljunk,mert egy-két nap és itt a ballagás pihend ki magad!

- Rendben,de haza kísérsz?

- Igen,persze ez természetes.

Hazakísért,elment,bementem,ettem,fürödtem. Bementem volna lefeküdni,de a húgom ott aludt az ágyamban! Meglepődtem hisz csak akkor jött hozzám ha valami kellet neki,felvettem,átvittem az ő szobájába. Vissza mentem a sajátomba,bekapcsoltam a tv,filmnézés közben hamar el is aludtam. Furcsa reggel saját magam ébredtem azt hitem,hogy még csak olyan hét-nyolc óra körül járhat hát nagyot tévedtem. Négy óra is elmúlt nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem lenémítottam a telefont vagy ilyenek,de nem mert egy db nem fogadott hívásom még csak üzenetem sem volt. Szóval hagytak aludni még Dai sem keltet fel az edzés miatt,ez szokatlan. De még mindig nagyon fáradt voltam,úgyhogy inkább vissza feküdtem aludni. Hisz úgyse tudok már semmit sem csinálni. Lefeküdtem a fejemre húztam a takarót,a fal fele fordultam,rögtön el is aludtam. Reggel arra ébredtem,hogy a húgom beront kiabálva.

- Ma van a ballagásod,mehetünk végre bulizni. Éljen!

- Liza nyugi! Ne legyél ideges az árt a szépségednek. (mosolygok)

Hála istennek lenyugodott,kiment a szobámból. De tudtam még ott állt az ajtóm előtt azt várta mikor megyek utána örvendezve,de már kinőttem belőle. Olyan hangosan tudja venni a levegőt ha izgatott, már nem olyan vagyok mint régen. Megváltoztam,gyorsan eltelt az idő mire észbe kaptam már úton voltunk a suliba,a családtagokkal,barátokkal,ismerősökkel. Furcsa egy órával ezelőtt eset,de itt semmi. Mintha sivatagban lettem volna,olyan szárazság volt. Az is furcsa volt,hogy nem láttam az osztálytársaimat az udvaron pedig a szülök kint voltak. A gyerekek sehol,mintha elnyelte volna őket a föld. Az is eszembe jutott talán később jöttünk ,nem értem semelyik osztály nem volt kint az udvaron. Az alsósoknak már itt kelet volna lenniük. Észrevettem mindenki mosolyog,de nem értettem miért,közben engem nézett.

- Látod itt állsz egymagad. S egy lépés választ el a célodtól, figyeld meg hiába vagy te az újlány köztük. Rád mindenki emlékezni fog!

- Nem tudom,félek elindulni azon az úton amit kitűztem magam elé. Bármi történhet! De remélem nem csak a hülyeségem miatt emlékeznek majd rám.

Ja egyébként Kaname az édesanyám,teljes neve Amori Kaname. Elkezdtem besétálni s hírtelen nagyon sokan lettünk,mindenki szép elegánsan. Sápadtan néhányan,de mindenki érezte ez a nap más mint a többi. Elkezdődőt a ballagás s mindenki nagyon jól teljesítet,igaz nekem a legvégén muszáj volt beraknom egy poént különben mindenki bőgött volna.

- Ez a nap más mint általában. Emlékszem alsó osztályban megkérdezték tőlem mi az én életcélom. Először fel jöttek azok a megszokott válaszok: Popsztár,balerina,modell meg ilyenek. Ma már tudom mi az igazi életcélom. Az,hogy-e földi létben ember legyek... Mindig minden körülményben. S most felmerül mindenkiben mi más lehetnék,ha nem ember? De ez felesleges,mindenki saját maga dönti el minek érzi magát állatnak vagy embernek. Ez poén volt! Nekem nincsenek nagy céljaim,még csak vágyaim sem nagyon vannak. Csak egy dolog,az életemet csakis én irányíthatom s senki más. Nekem ez az egyetlen vágyam na meg az,hogy ne bukjak meg évvégén. (mosolyogtam)

Ezzel le is zártam a ballagást,felvonultunk az iskolában majd rohantunk néhányan átöltözni. Mivel az évzáron is szerepeltünk, megcsináltuk azt is majd pedig jött az ajándék osztás. A diákoknak először majd pedig néhány szülőnek. Én is kaptam a tanulmányi eredményeimért,közösségi munkámért. Anyukám ugyan úgy a közösségi munkájáért kapott. Miután mindenki megkapta az ajándékát egy hatalmas dobozt hoztak ki,azt mondták ez az utolsó. Miközben ezeket a szavakat mondták mindenki rám nézet, bekönnyezet végül kimondták a nevemet. Kimentem átvenni s ki is nyitottam,olyan képek voltak benne amiken a sulisokkal vagyok. Jó kívánságok voltak benne,képeslapok de legjobban az osztályom ajándéka tetszet. Egy CD kaptam. Kihoztak egy vetítőt s lejátszották nekem, valahogy megszerezték az egyik dalomat s összevágták. Alá egy kisebb videót s a legvégén mindenki egyszer mondta ki,azt a szót ami hallatán nem bírtam tovább tartani magam. Ez a szó"SZERETÜNK SZYLINA" olyan volt mintha egy versenyt nyertem volna meg. Ezután bementünk,kiosztották a bizonyítványokat s én végeztem el a legjobban. Utána elindult mindenki haza,nekem voltak ott a legtöbben. Ez nem baj szerintem. Haza értünk s mindenki átjött hozzánk bulizni,jól éreztük mindannyian magunkat. A buli első felében még mindenki jól volt,de a végére kiütötte mindenki magát velem az élen. Reggel mikor felébredtem nagyon fájt a fejem, kimentem a szobámból s senki sem találtam a házban. Majd észrevettem szép rend volt mindenhol,odamentem anyámhoz.

- Hova lettek a többiek?

- Már mindenki hazament.

- DE mikor, hisz még csak nyolc óra van?!

- Már három napja!

- Micsoda?! De én nem aludhattam annyit.

- De igen,mivel pénteken totál kiütötted magad!

El sem akartam hinni hisz három napot nem aludhat az ember,de én képes voltam rá. Ez hihetetlen,megnéztem a telefonom. Nem hívott senki nem is írtak,bevallom inkább Dai hiányzott. Gyorsan felöltöztem és bementem a városba Daihoz. De mintha senki nem lakott volna ebben a házban már nagyon régóta,ekkor kilépet egy munkás a házból. Megkérdeztem tőle egy dolgot.

- Nem tudja véletlen lakot-e itt valaki?

- De igen tudom,egy fiatal úr lakott itt a családjával. Azt hiszem a vezetékneve.........

- Akera volt igaz?!

- Igen ez az. Három nappal ezelőtt költöztek el innen.

- Nem tudja esetleg,hogy hová költöztek ?

- De igen csak,egy kicsit rossz a memóriám!

- Pénzt akar érte? Na jó tessék,most pedig daloljon!

- Londonba költöztek,de miért érdekli egyébként?!