- Szylina mit akar az jelenteni, hogy idegen lányra támad? Talán találkoztál már vele? Vagy egy régi ismerős?

- Tanárnő ez nem az ön dolga nem azért, hogy szemtelen vagy pimasz legyek. Ez tényleg nem az ön vagy más dolga, én tudom miért mondtam amit mondtam. Ez nem volt szép dolog és most egy kicsit rosszul is érzem magamat, de ezt majd mi megoldjuk. Ha megbocsát elmennék.

Kimentem láttam, hogy rajtam kívül már mindenki tesizik. Elmentem átöltözni, új ruhát kaptunk. Esküszöm ennél kivágottabb nem is lehetet volna, átvetem és elindultam ki. Az ajtó előtt ott állt Daisuke! Először nem szolt semmit csak végig nézet rajtam,de a szemei először a kezemen majd a hasamon ragadt meg. Beljebb lépet egyet én pedig hátrébb egyet. Figyelmetlen voltam, átestem a kis szemetes kukán. felnevetett!

- Sajnálom a tegnapi esetet, csak hát én izé vagyis mindegy. Szeretnék veled jóba lenni, remélem lehet róla szó? Add a kezed had segítsek.

Odaadtam a kezem, felrántott! Véletlen közelebb rántott magához mint kellet volna. A szám a szájától talán fél centire volt, elkaptam a fejem és megfordultam. Talán egy kicsit el is vörösödtem,megijed-tem. Megnyugtattam magam és válaszoltam a kérdéseire.

- Rendben megbocsátok. Velem jóba lehetsz csak úgy állj hozzá. A kezemet már odaadtam szóval most,hogy válaszoltam minden kérdésedre bemehetnénk tesire.

Bementünkmikor a tanár meglátott minket elmosolyodott,odahívott minket hát sajnálatos módonharcolnunk kellett egymással. Daisukéval nem volt egy könnyű menet,mert elképesztőenjól harcolt.  Úgy voltam vele,hogy feladom de végül sikerült nagy nehezen legyőznöm.

      - Ez lenyűgöző! Mind a ketten olyan jól harcoltok,hogy az hihetetlen Daisuke jól kífáraszttóttad Szylinát,de végül erőt vet magán és legyőzött téged. Egy becsületes és tisztességes ember vagy!

- (hahaha) Na ez volt a nap vicce tanárnő,ezen még este is nevetni fogok. Már elnézést,de ez ugye csak vicc?

- Na! Én egy okos,becsületes,jóképű férfi vagyok.

- Ne legyél már annyira elszállva magadtól,én még mindig jobb vagyok.

- Na jó! Ezen nincs értelme vitatkozni,mert én vagyok a legjobb közületek. Szóval csít legyen.

Egymásra néztünk és egy nevettünk mind a ketten,majd leültünk a padra és néztük a többieket. Nem nagyon beszéltünk egymással, inkább csak csendben egymás mellett ültünk. Az első tesi utáni szünetben kimentünk az udvarra,szokás szerint a fiúk megkörnyékeztek,mondjuk jó haverok voltunk mindannyian. Néha új embereket is behoztak a haveri körbe. Beszélgetni szoktam az újakkal, meg hát a régiekkel is. Néha viszont le tudnak teljesen fárasztani,de én így szeretem őket ahogy vannak. Furcsa mivel nagyon csöndben voltak,ha pedig beszéltek akkor suttogtak. Úgy tetem mint aki semmit sem vesz észre az egészből,azért szarul eset. Egyikük sem szolt hozzám! Becsöngettek vissza mentünk tesire, Daisukéval néztük tovább a küzdelmeket. Hamar elfogytak az emberek,újra rám és Daisukéra került a sor. A 8.b osztály is csatlakozott,ellenük kelet először harcolunk. A legerősebbet választottam,méghozzá Bala Nonellott. Daisuke pedig a testvérét Bala Dabidott hívta ki,először Daisukéék harcoltak. Nem tartott Dainak sokáig,hogy legyőzze már ki is találtam a becenevét"Dai". Olyan jól hangzik! Én következtem,valamiért nem támadtam csak simán kivédtem az ütéseit. Kezdtem unni ezt az egészet,úgyhogy egy gyors mozdulattal a padlóra küldtem így én nyertem. Gratulált majd lement a küzdőtérről,újra Daival találtam szemben magam. Nem tudom miért de valamiért lecövekeltek. A lábam meg sem bírtam mozdulni, szóval olyan volt mintha ő nem engedné. A tanárom kijelentette,hogy minden technika megengedet. Mire észbe kaptam,megbírtam mozdulni már a levegőben "repültem" hátrafelé. Furcsa módon talpra érkeztem,mint a macskák! Elindultam visszafelé,de valahogy megállítót. Majd valahogy bele tudtam olvasni a gondolataiba,valami mámék kok technika miközben ezt olvastam elnevettem magam. Valami lökést jött ki a testemből,a szívem pedig gyorsabban kezdet verni. Ha jól éreztem,az erőm is sokkal nagyobb lett. A fogás hírtelen megszakadt és láttam Dain,hogy ő sem érti miért vagy hogyan történ hetet. Hát most vannak csodák,gondoltam. Olyan erővel,gyorsan támadtam rá nem is volt ideje védekezni. Kiütöttem,padlóra került. Ahogy láttam meg amit sikerült kiolvasnom a fejéből,ez a só volt "eltörte". Utána láttam meg az orrát,sajna nevetve mentem oda hozzá. Ez igaz gonosz volt,de véletlen felindulás miatt és nem tudtam irányittani az erőmet.

- Sajnálom!(kuncogtam) De tényleg csak annyira vicces vagy nem is tudom,hogy mondjam ne haragudj.

- Nem haragszom csak fáj az orrom,meg a fenekem úgyhogy hagyd abba a nevetést,inkább segíts nekem felállni.

Felsegítetem,elkísértem az öltőzőbe. Leült az orrára rakta a kezét,hogy a vére ne folyón össze-vissza míg nem találok valami zsebkendőt vagy vécépapírt. Egy csomag zsebkendőt találtam, odaadtam neki ő pedig az orrához szorította és elkezdet nevetni. Leültem elé a padra és elmosolyodtam azon,hogy saját magát kiröhögi. elhallgatott,oda jött mellém és mélyen a szemembe nézett.

- Szylina!

     - Igen?

- Kérdezhetek valamit??

- Őőőőm hát persze nyugodtan.

- Hogy tudtad megtörni a technikámat?

- Én nem tudom. Egy lökés jött a testemből a szívem is gyorsabban kezdet verni. Utána tört meg,mert olvastam a gondolataidban.

- Mi a...? Te bele tudsz olvasni a gondolataimba? Na de ez nem lényeg mond neked volt.....mestered?

- Figyelj hát én ......várjunk csak te azt kérdezted,hogy volt-e mesterem?

- Igen! Mert mire gondoltál mit fogok kérdezni?

- (halkan nevetek) semmire de egyébként nem volt még mesterem. Miért?

- Mert gondolom már rájöttél nem vagy egy átlagos lány,én szeretnék a mestered lenni mert több van a testedben.

- Mi a bajod? Mi van az én testemben?

- Bocsánat rosszul fogalmaztam,a kezeden a jel+a hasadon a jel. Te vagy a kiválasztott,ez azt jelenti nem egy elemet vagy technikát tudsz használni. Hanem a létező őszeset,én szeretnélek ezek használatára megtanítani.

- Na én ebből annyit értettem,hogy bla-bla-bla meg,hogy tanítani akarsz. Figyelj legyen,úgyis jövök neked ennyivel.

Beleegyeztem,hogy tanítson. Míg tanított gyorsan elteltek a hónapok, már év vége fele jártunk. Most azt mondhatom,hogy majdnem mindent tudok egy pici szó eltéréssel. Így sokkal erősebb vele a csapásom,nagyon sok időt töltöttem az elmúlt kilenc hónapban vele. Valamiért élveztem a társaságát,ahogy a gondollataíból is kiolvastam ő is szerette ha együtt edzettünk. Azt is szerette,hogy dirigálhatott nekem. Igaz mindjárt itt a ballagás és még a szövegemet se tanultam meg,de nem is érdekelt. Két nap múlva mérkőzésem lesz mivel Dai úgy találta már készen állok arra,hogy olyan emberek ellen küzdjek akiknek az ereje határtalan. De volt egy kis bibi keddre esik a mérkőzés ideje és hát rá három napra pénteken ott a ballagás meg az évzáró. Eddig egy próbán sem voltam ott,a szövegemet nem tudom mikor kell elmondanom. A tanárom is pikkel rám emiatt de meg érti mivel tudja,hogy nem ok nélkül hiányzok a próbáról vagy késnék el ha ott lettem volna bármelyiken is. Mindegy a meccsutáni napon szerdán biztos,hogy bemegyek ha törik,ha szakad nem tehetem tönkre a többiek nagy napját. Az osztályfőnökömtől kaptam egy üzenetet,kedden próba helyet eljön az egész osztály a versenyemre. Nagyon örültem neki mert tudtam,hogy örülnek a sikereimnek és nem csak azért mert kupákat nyertem az iskolának. Hanem mert örülnek,hogy végre megtaláltam azt a dolgot amit szeretek csinálni. Gyorsan eljött a keddi nap egy kicsit izgultam,de az osztálytársaim megnyugtattak. Ha eddig sikerült akkor ezután is fog és,hogy bíznak bennem. Örültem ezeknek a szavaknak,de valami hiányzott mintha valamit elfelejtettem volna majd eszembe jutott. Dainak a szavai, biztatása és az aroganciálya hiányzott. Nem tudom hol lehet,ma még nem is láttam. Elégé nyugtalanított,hisz soha nem hagyott ilyen helyzetben magamra,bepánikóltam.

- Hol van? Nem láttátok Dait?

- Nem! Miért keresed? Talán baj van?

- Igen. Vagyis hát nem de na mindegy az a lényeg nem tudjátok,hogy hol van szóval viszlát.

Elindultam megkeresni Dait nem is kellet messzire mennem,a büfé előtt egy idege férfival veszekedett. Észrevettem,megtörtént a baj a férfi lelőtte Dait. A büfés az asztal alá bujt,hogy mentse a bőrét. Annyi esze legalább volt,hogy hívja a mentőt és a rendőrséget. Odarohantam Daihoz és leszorítottam a sebét,de így is nagyon féltem mert a férfi itt állt mögöttem kezében a fegyverrel. Dai azt mondogatta,hogy ne sírjak mert nem lesz semmi baja. De én képtelen voltam abbahagyni a sírást,pedig már a vére sem folyt. Úgy éreztem mintha a szívemet akarták volna kitépni a helyéről,egy pár-perc múlva kiért a rendőrség. A mentők mire ideértek,már teljesen begyógyult a sebe. A mérkőzés már elkezdődött,de nekem volt időm hisz ha jól emlékszem én a legvégén versenyzem. Ez nem olyan fontos,a rendőrök letartoztatták a férfit. A mentősök oda rohantak hozzánk. Dainak,mire odajöttek semmi baja nem volt. Ott maradt a kezeim közt míg én sírtam,a mentősök meg nem nyugtattak arról,hogy jól van-e. A végén kiderült ki volt az a férfi,vagyis gyerek. Aki Daira támadott az nem más volt mint Nonell,elakadt először a lélegzetem. Nem értettem miért csinálta ezt,de még a helyszínen kihallgatták! Minden szavát tisztán és érthetően hallottam. Azért tette mert azt hitte,hogy egyűt vagyunk Daival. azt gondolta ha megszabadul Daitol abbahagyom a harcot,olyan leszek mint régen. Összejövök vele,de nem akartam elhinni azt amit mondott. Sajnálom de ezt az egészet,soha nem tudom neki majd megbocsájtani. Egy ártatlan embert meg akart ölni egy hülye beteg elképzelés miatt?! Elvitték Nonellt,a mentősök is elmentek. Én pedig egy hatalmas kokit adtam Dainak,azért amiért rám ijesztett. Meg azért is mert fontosabb volt neki a hasa mint az én versenyem. Ha nem gondol most a hasára ez mind nem történt volna meg,ezt remélem ő is tudja. Ez van akkor hogyha falánk,mohó az ember.

- Szylina! Ezt most miért kaptam? Nem csináltam semmit sem.

- Még,hogy nem csináltál semmit sem? Tudod,hogy megilyeztettél. Azt hittem itt fogsz a kezeim között meghalni,ezért kaptad azt a kokit.

- De ki mondta,hogy gyere és keres meg?

- Tudod mit,te egy idióta tökfej vagy. Az embernek csak a szíve fáj. Ja senki nem mondta,hogy keresselek meg csak hiányzott azaz idióta aroganciád. Ez már mindegy!

Elindultam vissza az arénába,de Dai megragadta a kezemet visszarántott átölelt olyan szorosan amennyire csak tudott. Azt súgta a fülembe,hogy LOVE YOU!

- Szylina én szeretlek téged, I love you, te amo, annyi nyelven elmondom amennyin csak akarod! Elmondjam neked ezt a szót!

Mire válaszolhattam volna közelebb hajolt és megcsókolt,valami miatt nem tudtam a csókért haragudni rá. Azért jól fejbe vágtam még egyszer,elmosolyodva vissza siettem az arénába. Dai pár lépéssel mögöttem jött,ép időben értem vissza mert pont én következtem. Olyan gyorsan kiütöttem,hogy még a közönség is állva tapsolt, ordított,kiabálta a nevemet. Nyertem,nagyon örültem neki. Minden barátom,rokonom,ismerősöm elindult felém. Dai gyorsabb volt elkapta a derekamat magához húzott,megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam olyan sok időt töltöttünk egymással,hogy mind a ketten beleszeretünk a másikba! Megláttak minket,mindenki nagyot nézet. Mind a kettőnknek gratuláltak,nekem azért mert megnyertem a versenyt. Meg,hogy végre találtam valakit. Dainak is gratuláltak mert ő is talált valakit és,hogy jól felkészített a mérkőzésre. Véget ért a gratuláció,az örvendezés. Elindultunk hazafelé Daival,de egy picit féltem mert valamit mondani akart.

- Szylina! figyelj elég sok időt töltöttem veled,szeretnék még többet. Itt az ideje,hogy megkérdezzem leszel-e a barátnőm?

- Dai! Tudod hát nem tudom,hogy miért,de én is több időt szeretnék veled tölteni. Ennél is jobban megismerni téged,csak félek ha együtt leszünk valami miatt elveszítelek téged.

- Figyelj ezzel ne foglalkoz,lesz ami lesz tudod élj a mának. Ami jön az úgy is jönni fog,de élvezzük az együtt töltött időt,a jelennel foglalkozzunk.

 - Rendben! De úgy tudod,hogy nagyon szeretlek téged Dai!

- Igen! Már becenevem is van,de én annál is jobban szeretlek. Mielőtt belefolynánk abba,hogy de én jobban szeretlek és így tovább,én mindig többel szeretlek punk tum!

Ezt miután kimondta megcsókolt! Utána elindultunk haza,útközben beszélgettünk,hülyéskedtünk nagyon jól éreztük magunkat. Elértünk hozzám búcsúként átölelt,megcsókolt,jó éjszakát kívánt! Felmentem lefürödtem,megkajáltam majd felléptem a facebookra. A gépről, láttam,hogy 50db üzenetet küldőt nekem. Dai olyanokat írt,hogy nagyon szeret. Alig várja,hogy újra láthasson. Ezek a szavak nagyon jól estek mivel ha úgy vesszük én is így éreztem,vissza írtam neki vagyis egy szíves puszit küldő smilit küldtem. Erre ő felhívott telefonon.

- Nagyon hiányzol ugye tudod,hogy nagyon fontos vagy a számomra. Alig várom már a nyári szünetet,minden pillanatban veled lehessek! Na nem zavarlak tovább majd reggel találkozunk,puszi,jó éjt.

Lerakta mire válaszolhattam volna,de megírtam neki üzenetben a válaszom. Nagyon örült neki,gyorsan eltelt az este reggel öt órakor telefon csörgésre ébredtem. Felvettem a telefont,Dai volt az!

- Igen? Tessék!

- Gyerünk ébredj! Attól függetlenül,hogy próbára megyünk nem hadlyuk ki az edzést. Gyere mert itt vagyok az ablakod alatt,ha három percen belül nem jössz ki én megyek be érted!