SZIASZTOK EZ LENNE A BEFEJEZÉSE HA IDÁIG ELJUTOTTÁL AKKOR ÍRD MEG VÉLEMÉNYED.

TOVÁBBI JÓ OLVASÁST. 

    - Mi ezt honnan veszed? – kérdeztem miközben a szemem forgattam.

- Az arcodra van írva. S mikor hazudsz forgatod a szemedet. – mondta.

- Ez...ez nem is igaz. – próbáltam tagadni.

- Most is hazudsz, nem tudsz átverni. – mondta.

- De ez, nem hazudok csak nem mondom el a teljes igazságot. A kettő nem ugyan az. – á ez egy rossz álom.

- De ugyan az a kettő. De van egy vers amit szeretek de csak egy vers szakára emlékszem, ezt a mamád írta.

Mindenki elkövet néha hibákat,

De nincs ki meghallgassa imádat.

A te bűnöd nagy, nagyobb másokénál.

Ez az amit mindig mondott mikor rosszat csináltunk. Tudod ő bízott bennem, te miért nem tudsz? – olyan szómórúan nézet rám.

- Bízom benned vagy nem is tudom. Nem szeretek hazudni, s félek a suliban sok lány fog majd rád szemet vetni. – uram atyám félek attól, hogy elveszik tőlem.

- figyelj van egy jó ötletem. De te is kellesz majd hozzá. – mondta azzal a gyönyörű mosolyával.

Asszem újra s újra képes meghódítani ez a pokoli férfi. Erre van egy vers is.

Szerelemtől forr a vérem

Szerelembe esni kéne.

Szerelmesen csókolódzni

S a forró testeddel összebújni.

Ez az első versem amit írtam még annak idején s teljesen igaz is most már tudom.

- Figyelek. – ennyit bírtam kimondani.

- Rendben. Ne az érdekeljen, hogy mi lesz a jövőben hanem először is a jelen legyen a fontos. Most élvezzünk minden percet egymással s legyünk boldogok. A többi jön úgyis majd magától. Rendben? – csak úgy ragyogtak a szemei.

Nem tudom mit mondjak, az agyam egyre hangosabban üvölt egyetlen egy szót. A szívem viszont ugyanúgy csak az ellenkezőét, nem tudom melyik a helyes út. Míg végül a szám elárulta nekem is a helyes útat.

- Rendben. De vigyáznod kell a szívemre s a törékeny bizalmamra. – végre kimondtam.

- Ne aggódj. Mindig melletted leszek, vigyázni fogok rád. Ígérem neked. – mondta mosolyogva.

- S akkor most hogyan tovább? – kérdőn néztem rá.

- Hát itt ér véget ennek a bonyolult storynak a vége. – mondta komoly arcal.

- Ezt te csak hiszed, hisz a mi storynk még csak most fog elkezdődni. – elképesztő, hogy kimondtam.

- Tudom, csak a szádból akartam hallani. – mosolyog.

- Te kis szemét, gonosz vagy. – mint régen.

- S felvagy készülve a sulira? – kérdi.

Hát ez egy jó kérdés de a válasz teljesen nyilvánvaló számomra. Ha ennyi szenvedést kibírtam s a nehéz próbákat kiálltam ez is biztos, hogy menni fog.

- Tudod sok mindenen mentem keresztül vagyis mentünk már keresztül. S én felkészültem minden eshetőségre s készén állok a kihívásokra amit tartogat nekem az élet. – magyarázom.

- Akkor jó. Na gyerünk nézünk szembe együtt a jövővel. – annyira imádom ilyenkor Harukit.

Nem mondtam erre semmit, megfogtam a kezét s elindultunk a jövőnk felé. Ja de azért még a magyarázásom neki nem volt öszinte mivel nem az a kérdés, hogy én készen állok-e a sulira hanem az, hogy a suli készen áll-e rám? Mosolyom erősebb mint valaha. S ez a story még csak most fog elkezdődni de már biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni.