- Értem csak egy utánzat vagyok! Nem kell semmit se mondanod. –közölte velem.

Haruki hátat fordított nekem s elindult. De a keze után akartam nyúlni de hirtelen mindenhól csak feketeség volt amerre csak néztem. Már megint a pokolban vagyok, ekkor megjelent Haku. S beszélni kezdtünk, olyan dolog derült ki amit a legvadabb álmaimban sem képzeltem volna.

- Szylina itt az ideje, hogy megtud ki az igazi vérszerinti apád. –mondta Haruki

- Haku már megint?! Miért akarod az elérni, hogy megöljelek? –kérdeztem tőle.

- Te nem vagy képes bántani az apádat! –jelentette ki.

- De igen egy legyintéssel végzem veled. Mi mit mondtál? Ki vagy te? –kérdeztem meglepődten.

- Jól hallottad az apád vagyok. Szerinted miért volt szerencséd? Vagy miért szerelmes beléd minden férfi? –kérdezte tőlem.

- Te meg miről beszélsz? Hazudsz, te rohadék. Azért mert nem tudom ki az apám szerinted hiszek neked? –mondtam neki.

- Jobban tennéd ha hinnél mivel Raye is tudta, hogy én vagyok az apád. Emlékez csak szépen vissza! –mondta nekem.

- Mi de..de..de ez.....

Raye egyszer elkezdet arról kérdezgetni, hogy mit csinálnék ha valaki tudná ki az apám. Össze rogytam s sírni kezdtem!

- Miért Haku miért? Nem értem ez, hogy lehetséges? Miért csak most mondod el? –kérdeztem sírva.

- Azért mivel eddig Raye miatt nem tudtam, s legalább nem kellet veszekednem vele. Látom megismerkedtél Haruki Heroval. –mondta.

- Mi te honnan ismered Harukit? –kérdeztem.KÉRDEZTEM.

- Te nem tudod, Raye s Haruki iker testvérek! –jelentette ki.

Ezen leblokkoltam! Mindenre gondoltam de erre nem! Egyszer csak megtudtam volna, vagy nem? De a sötétség hirtelen megszűnt s Haku elindult Haruki után! Nem akartam, hogy beszéljen vele de a végén még kiderült, hogy ismerik egymást s jobban is vannak.

- Haruki héj Haruki?! –elkezdet Haku kiabálni.

- Mi van már? –kiabálta vissza Haruki.

- Mi az, hogy mi van már? Azért ennél szebb köszönést várna egy régi barát! –mondta neki.

- Haku, hogy kerülsz ide? Régen találkoztunk már! –mondta Haruki.

- Milyen régen volt már mikor így hívtak engem! Hát egy kis ügyem van Szylinával. Azt jöttem vele megbeszélni. –mondta neki.

Ekkor odaléptem Haruki elé s Hakut állon ütöttem. Ő pedig a földre zuhant!

- Hagyd békén Harukit különben tényleg megöllek. Ne merj a közelébe menni világos? –mondtam neki.

- Szylina mit csinálsz? Nem tudom milyen kapcsolat van köztetek de én már nagyon régóta jóban vagyok Haruval. –mondta nekem Haruki.

- Elmondjam milyen kapcsolat van köztünk? –kérdezte Haku.

- Igen Haku szeretném tudni. –válaszolta Haruki.

- Tudod meséltem, hogy van egy lányom csak nem tudok a közelébe jutni mivel Raye védte, meg minden hatalom. –mondta Haku Harukinak.

- Igen, de ugye nem azt akarod mondani, hogy Szylina a te?! –kérdezte Haruki.

- Igen ő a lányom! De ő ezt nem hajlandó elfogadni. –közölte.

- Így van. Nem hiszek neked! –jelentettem ki.

- De miért nem hiszel neki? Várjunk ha te voltál az a gyerek aki kicsinek imádta Rayet, akkor a te mamád segítet nekem, hogy ne legyek gonosz! –mondta nekem.

- Mi? De Rayenek kellet segíteni, nekem ő azt mondta s egy szóval sem említette, hogy van egy ikertestvére. Meg a kép ami a mamámmal volt, nem igaz csak hazudott volna?! –értetlenkedtem.

- A mamád soha nem kedvelte Rayet. Engem a mamád nevelt saját fiaként tekintett rám, én pedig rá úgy mint az anyámra. Raye úgy ismert meg téged, hogy a mamádhoz küldték tanulni. –mondta nekem Haruki.

- Mi de hisz nekem mást mondott. Hazudott volna? De hisz meg is mentett mikor Haku elrabolt. –mondtam össze zavarodva.

- Mi te meg miről beszélsz? Mikor is raboltalak el téged? –kérdezte Haku.

- Hát mikor kicsi voltam elrabolt egyszer s akkor egy isten mentett meg vagyis Raye. –mondtam magabiztosan.

- Ja az nem elrablás volt! Haha vicces story igaz Haku? –kérdezte Haruki, Hakutol.

- Ja nagyon vicces szerinted! Nekem nem igazán volt vicces. – mondta Haku.

- Mi van, ez sem igaz? –kérdeztem.

- Hát nem teljesen, mivel nem elrabolt, hanem utánamentél, mivel azt mondtad, hogy apuval akarok lenni. S utána mentél, Raye úgy állította be, hogy elrabolt téged Haku s ő meg majd megment. Ennyi történt.

- Ez nekem teljesen új. Egy nagy hazugság volt minden, amit nekem mondott s én vakon hittem neki!

- Kislányom ez nem a te hibád! Hisz az emlékeid vertek át. Ez mind Raye hibája.

- Kérlek ne nevez a lányodnak. nekem ez így túl sok egyszerre! Haruki én nagyon sajnálom, de én tényleg szeretlek téged, s nem azért mert Rayre hasonlítasz!

- Szylina én ezt tudom, remélem őszintén beszélsz, különben nagyon megharagszom! Na gyere ide és adj egy nagy ölelést!

- Rendben. –Válaszoltam

Odamentem s megöleltem Harukit, de ebben a pillanatban egy nagy robbanás történt! Haruki magához ölelt és a következő pillanatban két lány bukkant fel. Elkezdtek felénk rohanni, de Haku megállította őket, elnyelte a föld őket.

- Haku, Haruki mi folyik itt? Mi a fene volt ez?

- Haru, vidd Szylinát biztonságos helyre, kiderítem mi történik itt.

- Mi?! Nem! Nem hagyom, hogy egyedül menj, veled megyek.

- Szylina nem lehet! Neked élned kell! Én ha meghalok nem okoz senkinek sem fájdalmat, érted?!

- De Haku, ne mondj ilyet, rád is szükség van! Nem megyek sehová nélküled. Világos!

- Igen. Világos. De ígérd meg hogy nem csinálsz semmi hülyeséget. Maradj mindig Haruki mellett.

- Jó ígérem, mellette leszek és nem csinálok hülyeséget.

- Rendben, induljunk!

Mikor odaértek a házak s emberek eltűntek! Megjelent Yamata Hanami akivel egy ideje már nem találkoztam. Rám nézett és mosolyogni kezdett.

- Szyilina jó rég találkoztunk! Nem hittem volna hogy pont itt fogunk találkozni. –Mosolygott

- Ja persze, mit akarsz Hanami? –Kérdeztem

- Én semmit, a tanáccsal jöttem. Tetszik a művük? –Kérdezte gúnyosan.

- Mi? Te meg miről beszélsz? Mit akar ez jelenteni? –Elsápadtam

Nem mondott semmit csak arrébb ment. Öt nő jelent meg Hanami mellett.

- Hanami!

- Igen? –Felelt

- Az a lány kiválasztott, igaz? –kérdezte az egyik

Hanaminak gúnyos mosoly ült az arcára, s szeme felcsillant.

- igen. –Válaszolta elégedetten.

- Neki volt a nagyanyja Aimi.

- Tényleg nem csoda, hogy meg kellett ölni. Szegénykém túl sokat tudott és ki akart lépni a tanácsból. De már értem az indokot, hogy miért is. –mondta vigyorogva a másik nő.

- Mi maga meg miről beszél?! Mi az hogy meg kellett ölni? –kérdeztem remegő hangal.

- Jól hallottad Szylina, a mamád miattad halt meg. –mondta nevetve Hanami.