Két dolgot tudok az életemről. Az egyik nem vagyok egy átlagos lány. Második pedig, hogy szomorúak körülöttem az emberek! "- Kivételesen emlékszem az első osztályos éveimre, sajnos nagyon halványan. Feljönnek a képek amikor még balettoztam, azok is amikor már fociztam. Először nem voltam valami jó tanuló. Még akkor sem mikor rájöttem miben vagyok a legjobb! Hiszen tudom okosabb vagyok bármelyik osztály társamnál vagy diák társamnál, még a tanároknál is többet tudtam. Azért tegyük hozzá néhány tanáromnál még a hápogó kacsa is többet tudott volna tanítani. Most senki sem lehet tökéletes még én sem, néha elegem van a körülöttem élőkből! Eljutottam a hetedik osztályba, a tanul-mányaimat már nem Noréban a Viliszi általánosban folytattam. Mert a szüleimmel elköltöztünk Mezőjére egy kis településre nem volt nagy nyüzsgés. Az iskola neve ahol a hetedik-nyolcadik osztályt végeztem, nagy meglepetésemre nagyon hasonlított az előző sulim nevére. Az első betűje volt más. A suli neve Mirszi általános iskola. Nagyon hamar beilleszkedtem közéjük, már ha jól emlékszem. Sokan próbáltak velem haverkodni vagy a legviccesebb, ahogy ők mondták "felkapni". Ez a "felkapni" azt jelentette, hogy megszerezni, barát-nővé tenni meg ilyeneket! Először nem tudtam mit is jelentett ez a szó, csak mosolyogtam rajta. Jó volt mert én voltam az osztályban a legokosabb. A tanárok szerették mikor ott voltam az óráikon mivel mindig minden kérdésükre tudtam a választ. Hiába voltam okos mivel semmi sem ragadta meg a figyelmemet.

Ez vicces! Mert mindig mindent elkezdtem de soha semmit nem fejeztem be. Úgy éreztem ennél többre születtem. Rajz szak köre jártam, egy hét után abba hagytam. A dalírás, éneklés, tánc, a gyerek korom maradékát sem voltam hajlandó kihasználni, vagy folytatni, mindig másra és másra vágytam. A hetedik osztályt furcsa módon én végeztem el a legjobban.

 A tanáraim dicsértek az osztály társaim szüleinek.: - Bár csak az ön gyermeke is olyan okos, aranyos, kedves, szorgalmas lenne mint ő.

A nyár gyorsan, izgalom mentesen telt el. Megjelent a hasamon egy csillagszerű folt. Elkezdődött a suli úgy indult mint általában, unalmasan! A tesi órák megváltoztak, nem olyan volt mint azelőtt. Nem csak azért mert minden nap három óra volt belőle, hanem mivel harcolni tanítottak minket. Miután már majdnem mindenkit engedtek harcolni Szernersz Norka tanár nő, kitalálta mindenki küzdeni fog valakivel. A küzdelem fogja eldönteni átmegy-e vagy megbukik évégén. Először a fiúk majd pedig mi lányok harcoltunk. Ha tehettem inkább nem harcoltam. De valamit produkálnom kellet mivel nem akartam újrajárni a nyolcadik osztályt. Igaz nem itt jártam volna ki hanem egy másik suliban. Mivel alattam nem volt hetedik osztály és ez vicces. Mondjuk visszatérve a tesire inkább hamar a padlóra küldtem, leszorítottam, hogy minél előbb feladja. Egy idegtépő küzdelem helyett. A tanárom észrevette, nem jelentenek kihívást nekem a lányok. Így próbára tett. A legerősebb fiúval kellett harcolnom! Először egy kicsit féltem, majd rájöttem nekem nem kell félnem hisz csak akarat kérdése. A földre küldhetem vagy darabokra tőri a csontjaimat, feladom mikor veszélyben érzem magam! Mikor megláttam ki ellen kell harcolnom elsápadtam. Kétszer olyan magas volt mint én, kétszer olyan széles is olyan volt, mint egy élő emberi pajzs. Miután bemutatkozott így szolt hozzám a küzdelem előtt:

 - Idefigyelj nem tudom mit lát benned a tanár de én tudom mit látok benned, félelmet, gyávaságot! Ugyan olyan hisztis kislány vagy mint a többi. Talán még rosszabb is náluk, de majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni. Akkor nem fogsz a fiúkhoz be pofátlankodni. Tud hol a helyed!

Ja egyébként Taksugami Honellnek hívták! Válasz helyet csak egy hülye pofát vágtam. Beálltam oda ahová a tanár állított. A harc még nem kezdődőt el de olyan düh tombolt bennem, attól amit mondott. Hirtelen minden félelmem elszállt, a harag vette át az uralmat a testemen. A tanárom elindította a küzdelmet a végére tátva maradt a szája, mert kevesebb mint két perc alatt kiütöttem. Talán durvább voltam mint mikor a lányok ellen harcoltam. Ez természetes, itt és most direkt nem fogtam vissza magamat. Kiengedtem a bennem dúló indulatokat. S talán összeszarta magát tőlem. Mert elég büdös lett a torna teremben. Először nem tudtam eldönteni, hogy a tanárom nevet, vagy sír, de a végén kiderült nevetett Honellen.

    - Honellez nevetséges az elején még nagy volt a szád, most meg itt fekszel a földönkakis gatyában. Kislányom rád büszke vagyok. Remélem ilyen maradsz mindig? Sosefélj semmitől, senkitől. Most menyetek pihenjetek, ja és Honell te pedigmosakodj is meg!    

Elindultam átöltözni mikor odaértem az öltözőhöz egy idegen fiú lépet ki belőle. Nézet rám nem mondott semmit. A levegő ami bejött az ajtón meg emelte a pólómat, kilátszódót a hasamon lévő csillag. Mikor ezt meglátta elkapta a karomat és a falhoz nyomott. Alkalmazni akartam az önvédelmet amit tanultam az egyetlen szabadon lévő kezemmel. Olyan volt neki mintha azért lendült volna a kezem,hogy megsimogassam, megragadta a másik kezemet is és össze kötözte őket, sikítani akartam de egy hang se jött ki a torkomon. Azt se tudtam mihez kezdjek, de hála a tanárom vizelési problémáinak pont kijött. A fiú meglátta és elrohant. A tanár odarohant hozzám kiszabadította a kezem, kérdezgetni kezdett.

- Jól vagy? Bántott? Ismered ezt az embert? Mit akart tőled ?

Nem bírtam egyik kérdésére sem válaszolni. Mert még mindig a sok hatása alatt álltam csak bólintottam és elindultam átöltözni. Miközben öltöztem visszanéztem a fejemben az eseményeket, s nem értetem. Amíg meg nem lebbent a pólóm addig csak nézet de azután mintha kicserélték volna. Várjunk csak felemeltem a pólómat addig amíg a szellő is felemelte és észrevettem, hogy kilátszódót a csillag a hasamon. Ekkor kezdet el furcsán viselkedni, na de mindegy megtörtént. Nem eset semmi bajom inkább elfelejteném ezt az egészet. Kiléptem az öltözőből és két rendőr lépet oda hozzám elkezdtek kérdezgetni! Egyik névtábláján ez állt Talaba Tolki hadnagy a másikén pedig Talaba Derrio százados. Furcsa nevek biztos rokonok. Lehajtottam a fejem elindultam a kapu felé, hogy haza menjek. A rendőrök utánam jöttek, mögöttük az ofőm. Őt Norka tanár nő követte. Megállítottak! Rám parancsoltak, kezdjek el beszélni különben felhívják a szüleimet. Ennek hallatán sem voltam hajlandó beszélni. Így visszavittek a suliba, fölhívták a szüleimet. anyámmal beszélt a tanárnő elég furcsa arcot vágott. Letette!

- Itt van anyukád!

 Kimondta,s mér be is rontott.

 - Nemondj semmit! Megyünk haza. 

 Kicsitrémültnek tűnt, pedig az ofőm nem mondta el neki miért kellet volna bejönnie. Hazamentünknem mondott semmit. A délután ugyan úgy telt mint általában, unalmasan. Estemiután megfürödtem borzalmasan fájni kezdet mind két alkarom. Olyan volt minthaégetnék. Azt hittem nem fogom kibírni. Négy órája fáj de feltűnt, hogy valamifekete folt van mind a két kezemen. Egyre jobban kirajzolódik a kezemen a folt. Kiderült hogy egy Japánfelírat. Szerintem vicces, kimentem a szobámból és megmutattam anyámnak. Elsápadt, aztán azt mondta beszélnie kell velem! Meglepődtem mert nagy ritkán ha le ült velem beszélni,de inkább veszekedéseké váltak általánosságba véve. Most azt hittem viccelődik velem, azt mondta én egy "KIVÁLASZTOTT" vagyok, nevettem először. Rámutatott a kezemen lévő feliratra, már teljesen kirajzolódott. Több mint tízen hét nyelven beszélek, el tudtam olvasni.

    - Kiválasztott!

Először nem fogtam fel ezt az egészet, majd rájöttem valami komoly dolog lehet. Nem tudom mi de másnapra már nem fájt a kezem,csak a felírat volt rajta. Olyan mit a hasamon lévő csillag. Ez nem fájt mikor elő jött, szokás szerint iskolába mentem. Olyan volt mint általában, unalmas. Egy valamit nem értettem, év közepén nem szoktak diákokat felvenni a suliba. Főleg nem a mi osztályunkba, elvileg fiú lesz. Az osztályfőnök be is mutatta nekünk az "ÚJ FIÚT", először azt hittem elsírom magam. Az a fiú volt aki tegnap megtámadott! Nem akartam odanézni de nem bírtam levenni róla a szemem, lehet azért mert féltem vagy ilyesmi, bemutatkozott!

-A nevem Akera Daisuke, Dierinböl jöttem 15 éves vagyok szeretek sportolni,harcművészetet tanulok és ötös tanuló vagyok ennyi!

    Ki ez, milyenbeképzelt azt hiszi csak azért mert új úgy beszélhet ahogy csak kedve tartja?!Hát ez jó, mindannyian bemutatkoztunk hát én elég bunkó voltam lehet kicsittúlzásba estem.    

           -Amora Szylina vagyok! 15 éves, két éve tanulok itt szín ötös tanuló vagyok. Sportolok, rajzolok, táncolok, énekelek és helyre rakom az öntelt beképzelt embereket. Egy jó tanács ne meny a lányöltözőbe, mert véletlen valaki nem fogja tartani a száját. Plusz okosan bánj a lányokkal.

Végezetül egy hülye pofát vágtam, leültem. Most már tudja, hogy kivel szórakozik legközelebb. Ekkor a tanárom azt mondta, hogy foglaljon helyet mellettem. Úgysem szeretem a padtársam, én erre csak annyit mondtam.

 - What a fuck???

- Nem what a fuck. Hanem igen, rendben tanárnő.

- Mi van? Meg akarod nekem mondani, hogy, hogy beszéljek vagy viselkedjek?! Tudod te, hogy kivel beszélsz?

- Igen tudom kivel beszélek! Amori Szylinával aki egy öntelt kislány. Te egyébként tudod, hogy nekem kik a szüleim?

     - Igen. Az a két hülye aki egy ilyen nagypofájú fiút felnevelt. Ja a szüleid se lehetnek éppen valami jó emberek. Hisz ha a fiú rátámad egy lányra úgy, hogy nem is ismeri akkor annak a szülei sem lehetnek mások. Hoppácska kicsúszott, szóval okosan beszélj. Olyan hangnemben velem, hogy az nekem is tetsszen, világos??

- Tudod mit majd meglátjuk ki nevet a végén. Tudom, hogy mire vagy képes szóval te is vigyáz.

Leültem ő pedig mellém. Nagyon dühös voltam,de nem rá hanem magamra. Hagytam, hogy az indulataim irányit csanak. Óra után a tanárnő, egyébként Chino Elenanak hívják. Elindultam ki mikor utánam kiabált, inkább szólt.