Az eső csak szakadatlanul ömlik a fodros, mélyszürke fellegekkel takart égből, egyenesen felhevült bőrömre. Lassan már nem kapok levegőt, a lábaim akár az ólmok. Rohanok, de nem kergetnek. Én vagyok az, aki el akar valamit érni... vagy inkább valakit. Egyszerűen, minél jobban próbálom, egyre csak távolodik.
Karom kinyújtva nyúlok felé, de alakja szertefoszlik. Térdre rogyok s egy nagyobb levegővétel után kiáltanék, de egy hang sem jön ki torkomon. Az esővel könnyeim már régóta keveredtek, de most szememből a patakok csak még jobban megerednek. Körmeim a hideg, sáros földbe fúrva nézem a talajt, már amennyit látok belőle.
Az esőcseppek feketévé válnak, mint a tinta, az egész lápkép elfolyik s mintha csak lefelé csurogna, festékszerűen lepi el körülöttem a mindenséget a sötétség.
Lassan kucorodom össze a földön ülésbe, térdeim felhúzom s egyik kezemmel szorosan magamhoz ölelem. Másik tenyerem nézegetem, könnyeim zivatara a sötét esővel egyszerre, a komor feketeség beálltával álltak el. Egész kezem, ahol a földet érintettem a sötétben szinte eltűnik, ugyanazon színt átitta.
Épp olyan lett ez a világ, mint én. Kiüresedett, magányos, szomorú és sötét. Utálom ezt a helyet épp emiatt. Ahogy a mostani, gyámoltalan és szánalomra méltó énemet is.
Megkeseredett az édes, a hibátlan gyümölcsbe férgek költöztek. Nincs tökéletes, de még csak jó sem. Sosem felelhet meg mindenkinek az ember, de legfőképp magának nem...
Mikor ezen gondolatok telepednek elmémre a tér mintha vibrálni kezdene, majd egy szempillantás múlva kezem vérben ázik. Ahogy tekintetem elkapom megpillantok egy vöröslő folyadéktól ázó kést.
Egy néma sikoly szakad fel belőlem ahogy fejemhez kapok. Nem tettem semmit! A némaság az egész világot uralja, csupán gondolataim ordítanak. Légzésem szapora, kezem meg-megremeg. Azt hiszem, tévedtem. Mégsem személyt kergettem volna, hanem a józan eszem? Hisz nincs a földön semmi. Nincs ott semmi! S valóban, mikor odanéztem, csak a feketeséget láttam, kezemnél pedig ugyanaz a helyzet.
Ám, ahogy tenyerem szugerálom egy alak körvonalai tűnnek fel előttem. Nem akarom elhinni, csak egy újabb a képzeletem szüleményeiből. Miért lenne az igaz, hogy nem hagy el, ha ez a világ is hamis? Megmondom, semmiért. Nem vagyok semmivel sem jobb az átlagnál, sőt, ezért semmi oka nincs senkinek, hogy mellettem maradjon.
Pedig visszajött hozzám, még ha csak egy elmém beli alakképp is. Valamiként, amit még nem ragadott el tőlem a sötétségem. Még. Megáll előttem s némán néz le rám, ahogy arcomról letörlöm a rászáradt könnyeket. Arca kifejezéstelen, szinte már gépiesen üres tekintetlel párosul. Hosszú ideig csak nézünk egymás szemeibe, majd szomorkásabb mosollyal görnyed le hozzám egy kissé s jobbját felém nyújtja. Csak pár pillanatot habozok, majd elfogadom kezét s talpra húz, majd karjait szorosan körém fonja. Viszonzom az ölelést s fejem a vállára döntöm.
Hosszú percek telnek el, mire fülemhez hajolva két szót suttog belé, melyre pupilláim kitágulnak, ám csak lehunyt szemekkel biccentek s szorosabban ölelem.
Testem fájdalom járja át, mikor szívemnél egy pengét érzek húsomba fúródni. Lábaim megremegnek, pillanatok alatt száll el belőlem minden erőm. Kezeim tehetetlenül hullnak le törzsem mellé, majd mikor elereszt zuhanni kezdek. Esek a mélybe, a végeláthatatlan sötétség felé. Nyúlnék utána, de nem tudok. Tekintetemmel arcát kutatom, ám elfordul tőlem. Szemhéjaim ólom nehézségűvé válnak, átadom magam a súlytalanság érzetének vesztemet várva.

Mikor földet érnék felébredek. Zihálva ülök fel ágyamban, homlokom verejtékcseppek csillognak. Az alvóalkalmatosságra pillantva meglátom magam mellett őt, ahogy békésen szundikál. Jéghideg arcán végigsimítok, elmosolyodok. Csak egy álom volt. De... mégsem teljesen. Mikor azt súgta bülembe, hogy ,,Ég veled.", az valóban megtörtént.
-Kár, hogy meg kellett öljelek, másképp sosem maradtál volna velem. -ezzel visszadőlök az élettelen szerelmem mellé, fél karrak átölelem s visszaalszom. Kár, hogy mióta csak a teste van velem, se a lelke elhagyott, ugyanezt az álmot élem át minden egyes alkalommal, mikor lehunyom a szemem...

*****************************************
Nah, ki számított ilyen végkifejletre? XD