*Dream*

Mikor idézőjelesen felkeltem ugye az álmomban, még egyenlőre semmi furcsa nem volt míg egyszer csak ki akartam nyitni az ajtót de nem bírtam át folyt rajta a kezem, nem értettem de mivel át folyt rajta a kezem ezért át is mentem az ajtón, a folyosó ugyan úgy nézett ki. Még az a szerencse hogy a padlón nem folyok át, lemezek a lépcsőn George-ot láttam egy fehér ember alakkal együtt elég közel álltak egymáshoz és mintha beszélgettek volna, oda is mentem de amint hozzá akartam nyúlni hát mint eddig mindenen ezen is át folytam. Most mégis mi történik?

*George*

Mikor felkeltem az álmomban és lementem a nappaliba ott láttam Zoét láttam ott ülni a kanapén, nem tudom hogy ő mégis mit keres itt. De olyan kicsit halvány volt ilyen átlátszó gondolom ő nem teljesen az álom része. El is kezdtem vele beszélgetni, jó teljesen mindenről nem tudtunk mint eddig mert nem volt teljesen az álom része. Viszont amit furcsálok hogy hol van Dream, eddig mindig itt volt most miért nincs, gyors körbe is néztem mindenhol de nem találtam sehol, ekkor hirtelen Zoé elkezdett felém közeledni, olyan mintha meg akarna csókolni, jó szép még minden meg kedves de akkoris én erre nem állok még készen, meg lehet hogy neki csak egy álom, de nekem nem teljesen. Kicsit el is kezdtem hátrálni, reméltem higy észre veszi de nem, ezért mégjobban elkezdtem távolodni.

*Dream*

Láttam hogy George keres valamit, vagy inkább valakit, de láttam hogy mozog a szája de én meg azt se hallottam, ezért csak követtem. Viszont egy kicsit szép lassan kezdett kirajzolodni a fehér ember alak kezdett egy lányra hasonlítani, olyan hát középig érő haj, elég alacsony hozzám képest George-hoz képest annyira már nem de azért kisebb volt nála is. Egyszer csak elkezdett közeledni a "lány" George felé, de mintha George távolodna nem láttam teljesen jól, de utána már én is láttam hogy távolodik mert már gyorsabban lépett hátrébb. Mikor el nem érte a falat, de miért nem állítja meg, vagy nem meri vagy most mi van, valahogy közbe kell lépnem.

*George*

Már a falhoz értem tovább már nem tudok hátrébb menni, ekkor Dreamre gondoltam hogy itt legyen és segítsen nekem, nem tudom miért de nem tudtam mit csinálni teljesen le voltam blokkolva. Egyszer csak megjelent Dream és megfogta Zoé vállát és elhúzta.

*Dream*

Mikor pont oda értem volna megtudtam fogni a lánynak a vállát el elhúztam George-tól. Ekkor rám nézett és nem értette gondolom hogy én mégis mit keresek ott, ekkor már kicsit egyre jobban kezdett látszódni az arca de nem teljesen, mert még így se láttam tisztán.

-Hé te mégis ki vagy? - jött egy undok kérdés.

-Miért is kéne neked ezt tudnod? - válaszoltam vissza ugyan olyan undokan.

-Mert tudni akarom, és amúgyis mégis mit keresel az én álmomban ahol csak George volt? - szinte már ideges volt és hangosan beszélt.

-Ezt inkább én kérdezhetném, ez nem a te álmod...

-Mi az hogy nem az enyém? - már szinte ordított egy kicsit.

-Öhmm... - itt nem tudtam pontosan mit mondjak nem akartam semmit se, ekkor George közbe vágott.

-Nyugodj le Zoé! - ordította. - Nem tetszik ahogy így ordibálsz, fejezd be!

Zoé? Ohh akkor ő az a lány akivel talán randizott vagy mi?.

-Bocsánat George, nem akartam. - sajnálkozott George-nak.

-És ami az előbb történt arról ne is beszéljünk! - egy kicsit lejjebb vitte a hang színét.

-De miért? És amúgyis miért távolodtál? Hisz ma tök jól elvoltunk, én ezt nem értem.

-Hát képzeld el attól még hogy valakivel tök jól el vagy nem azt jelenti hogy szereted is, és főleg így.

Még soha nem hallottam George-ot így beszélni, de tetszik hogy így felbátorodott.

-De... Ezt majd még megbeszéljük!!

-Nem beszélünk mi meg semmit, főleg nem majd reggel, vagy bármikor majd talán.

Én szép csendben hallgattam a történteket, jó nem teljesen értettem de ki vettem belőle ami fontos és kell. Ekkor Zoé rám nézett és mintha azt tervezné hogy megakar ölni, mintha tervezne valamit.

-Ez mind a te hibád!! - nézett rám, és már emelte a kezét, mintha meg akarna pofozni, de megállitotam a kezét, meg is lepődőtt.

-Ez nem az én hibám, jó?! - vágtam rá vissza, el is engedtem a kezét, amit le is tett maga mellé.

George karba tett kézzel nézett Zoéra, mintha haragudna rá. De mivel neki ez egy álom lesz semmi nem fog nála változni csak nekünk, és ő úgy tudja hogy álom ezért próbál most mindent megtenni mert ez való életbe neki nem történik, szóval ő reggel tiszta lappal indul majd, de mi nem mi tudni fogjuk mi történt, és valószínűleg ez történne akkoris ha élőben lettünk volna, vagy hát nem tudom.

*George*

Nem hittem volna hogy ilyet mer tenni és mondani, borzasztóan haragudtam rá, nem is akarnék most vele beszélni egy jó darabig, de ő sajnos azt hiszi hogy ez álom, ezt teljesen jól tudom és ezért mindent meg tesz. De majd kíváncsi leszek élőben hogy mi lesz, szóval hétfőn kiderül mert hogy én vasárnap nem fogok vele ezt szót se beszélni az is biztos. El is fordultam tőle nem akartam rá nézni se, majd egy olyan két perc múlva vissza fordultam már nem volt ott.

-Dream, hova tűnt? - kérdeztem.

-Hát pont az előbb tűnt el csak úgy.

-Ohh.. Nem is baj, itt se legyen.!

-Ohh.. Ennyire megbántott? - kérdezte kicsit aggódva.

-Hát nem örülök ennek szóval, egy kicsit igen. - hadartam el.

-Akkor szerintem örülnél egy kis egyedül létnek szóval hagylak is. - indult volna fel az emeletre, de megfogtam a kezét és vissza húztam és megöleltem.

-Nem szeretnék most egyedül lenni... Maradj itt velem...

*Dream*

Nagyon meglepődtem mikor George megfogta a kezem és vissza húzott magához és megölelt, egy kicsit vártam de utána vissza is öleltem.

-Nem foglak hidd el... Csak hát nem tudom meddig tudok itt maradni, mert szerintem nemsokára reggel lesz, és akkor egyedül leszel.. - válaszoltam egy kicsit halkabban.

-Igen, ez a baj, és még fel se tudlak hívni hogy akkor beszéljünk, mert nem tudom a számod.

-Ohh, meg adhatom ha gondolod.

Ekkor el is távolodott tőlem de láttam egy kis mosolyt hogy tud majd velem beszélni.

-Akkor majd reggel felhivlak.. - láttam hogy sokkal boldogabb mint volt.

-Jó, a számom az....

Hát igen nem tudtam befejezni mert hát felkeltem, szuper. Mindig így tudunk mi is időzíteni, de inkább én mondhattam volna hamarabb is.

*George*

Örültem hogy beszélhetek Dream-el, legalább nem csak álomban tudunk beszélni, de mikor mondta volna hogy mi a száma felkeltem. Gondoltam magamban huuu de fasza, miért pont most kellett felkelnem, miért?! Bele is fúrtam a fejem a párnámba..

*Bocsi hogy későn jött új rész, de nem volt motivációm de most volt, szóval itt az új rész márcsak a többi könyvemhez kellene egy kis ötlet mert nem tudom hogy folytassam de megprobálok írni részeket a többi könyvemhez is, nah puszi.*