*George*

A munkára kell koncentrálnom, most az a fontosabb mint egy hülye álom aminek semmi értelme nincsen. Be is értem a munkahelyemre és időben szóval örültem neki. Bementem az irodámba és leültem az asztalomhoz, egy kicsit csak néztem előre az üres monitorra, mikor be lépett Karl a munkatársam.

-Hát szia George, újabb csodás nap, ugye?

-Hát igen, főleg hogy szakad az eső.

-Hát sajnos igen megint esik, de hátha el áll mire megyünk majd haza, tényleg van kedved ma egy kicsit kikapcsolódni?

-Hát nem is tudom, sok a munka meg mire haza érek fáradt leszek és késő is lesz.

-Nah gyere nem halsz bele, úgyis rád férne már egy kis szórakozás.

-Nem, nem hinném szerintem inkább csak haza megyek és alszok egy jó nagyot, most jól is esne egy kis alvás.

-Hát jó, de ha meg gondolod magad akkor csak szólj.

-Jó, de nem hiszem hogy lesz ilyen.

Újra egyedül a még mindig üres képernyővel, ajhhh úgy érzem ideje munkának látni, mert soha nem végzek vele, és akkor maradhatok bent tovább.

Nah végeztem is végre el se hiszem, azt hittem örökké fog tartani, ideje haza menni, már este 7 van. Kikapcsoltam a gépet és lecsuktam a villanyt, be csuktam az ajtót és mentem is a lifthez, ki az épületből és végre irány haza.

Otthon édes otthon, ahh el se hiszem végre itthon vagyok, gyors lezuhanyzok is irány az ágy. Meg is voltam a zuhanyzással, be is feküdtem az ágyba. És persze el is aludtam egy hamar.

Megint felkeltem mintha csak pislogtam volna egyet, megint abban az ágyban voltam mint múltkor, megint ki keltem az ágyból és elindultam oda ahol voltam előző este vagy reggel itt már nem tudom mi van. De most nem láttam sehol se Dreamet, lehet hogy csak egyszeri alkalom volt hogy láttam. De akkor miért vagyok ebben a házban ismét. De ekkor nyílt a bejárati ajtó, és be lépett rajta Dream.

-Ohh, szia. Megint itt?

-Hát amint látod igen, de neked ez nem fura?

-Hát de egy kicsit, azt hittem hogy csak egyszeri alkalom volt hogy ezt álmodtam de nem, de ahogy látom neked is nem?

-De igen, de olyan érzés mintha nem aludnék és nem lennék fáradt, pedig mikor haza értem nagyon fáradt voltam és alig vártam hogy végre ágyba bújjak.

-Szerinted ez valami varázslat lehet? *hihi boszorkányság😂*

-Remélem nem az, de sajnos van benne valami.. Hmm.. De ez az álom meddig tarthat, és hogy mehet itt az idő, mint a valóságban vagy nem?

-Ez egy nagyon jó kérdés, te mikor kerültél ki innen, vagy úgymond keltel fel teljesen?

-Hát mikor fel akartam állni a kanapéról akkor hirtelen felkeltem, mert szólt az ébresztőm.

-Ez fura, én annyira emlékszek hogy mikor álltál volna fel eltűntél de utána egyből én is, tehát akkor keltem fel.

-De vajon feltudunk hamarabb is kelni vagy csak akkor mikor az egyikőnk fel kell? Tehát ha mondjuk kte felkelsz valamiért akkor én is felfogok?

-Ezek szerint igen.

-És ez fordítva is így van mikor lefekszek akkor ide kerülsz te is vagy ez hogy van?

-Pontosan nem tudom, de mikor én ide bekerülök, akkor melletted kelek, fel egyedül tegnap nem volt így, tehát hogy most te akkor fekszel le, vagy pedig még csak készülőben vagy ide.

-Miért ilyen bonyolult ez az egész?

-Nem tudom, de rá kell jönnünk valahogy.

-Igen, de egy valamit még mindig nem értek miért nem mondhatjuk el hogy hol lakunk?

-Jó kérdés, de várjunk csak mikor ma lejöttem ide volt egy cetli az asztalon, várj ide hozom. - gyors léptekkel be is ment a konyhába és már jött is vissza egy cetlivel.

-Nah, itt van.

"Hogyha elmondjátok egymásnak hol laktok, amit egyébként sem tudnátok, de ha igen akkor mindent el fogtok felejteni...."

-Micsoda?! Én ezt nem értem, ki csinálja ezt velünk?

-Nem tudom, de olyan mintha darabokban kapnánk meg a megfejtéseket.

-Tehát akkor egyszer megtudjuk hogy miért vagyunk itt meg ilyenek?

-Jah valami olyasmi szerintem, de utána kell járnunk, csak annyi a baj hogy csak itt tudunk találkozni és élőben csak este, tehát erre nincs sok időnk. Hogy kéne ezt megoldani?

-Hát egyenlőre szerintem elég itt agyalnuk ezen, meg még annyi a baj hogyha én felkelek akkor te is, és nem tudjuk hogy most hogy is telik az idő.

-Hát igen, ez így még szűkösebb lesz.

-Igen, sajnos. Meg még azt se tudjuk hogy hol is vagyunk pontosan szóval ez is egy rejtély.

-Igen, igen. De azt még egyenlőre úgyse tudjuk kideriteni hisz egy írást se láttam sehol hogy rá tudjak jönni.

-Hmm.. Ez viszont így baj lesz.

-De szerintem először lehet megkéne egymást ismerni jobban, hátha így kitudjuk deríteni a másikat, nem?

-Igen egy próbát megérhet.

-Akkor mesélj magad-....

Hát persze megint az ébresztő, ez így nehéz lesz, viszont nem tűnt olyan sok időnek amíg ott voltam szóval hamar eltelik az idő, legközelebb úgy kell kalkulálnunk. Várjunk csak miért gondolkodok én ezen, hisz ez megint csak egy álom volt, nem? Vagy ez tényleg megtörtént, én már nem tudom hogy miben higyjek és miben nem. De rá érek ezen gondolkodni munka után, munka közben nem hinném hogy tudnék erre koncentrálni, szóval jobb ha el készülök és el indulok végre.

Be is értem a munkahelyemre, be mentem szokásosan az irodámba és el kezdtem dolgozni, kicsit nehezen ment mert nem tudtam ki verni a fejemből amit álmodtam vagy nem álmodtam, már tényleg nem tudom, de ekkor Karl újra be jött hozzám.

-Uuu, George nem kérsz egy kávét, szörnyen festesz?

-Őőő.. Micsoda? Nem nem kérek, jól vagyok teljes mértékben.

-Biztos nem nézel ki annak.

-Tényleg nem kell, viszont ha nem baj én dolgoznék tovább.

-Jah nem dehogy, nyugodtan. De azért szólj ha bármi van.

-Jó, persze, mindenképp.

Mikor kiment vissza is tértem a munkához és csak dolgoztam, de persze nem tudtam kiverni a fejemből az idézőjeles álmomat...