*Dream*

Miközben sétáltam zenét hallgattam, nagyon jól esett a szívemnek meg a fejemnek is ez az egész, mikor már kezdett sötétedni akkoris még sétáltam, nem éreztem azt hogy haza kéne menjek, egyszerűen csak nagyon jó érzés volt kint lenni és ki szellőztetni a fejemet. Az időt nem is néztem hogy mennyi lehet, de nem is érdekelt igazából, a hangot is levettem a telefonomról, meg a net se volt bekapcsolva hogy véletlen se tudjanak zavarni most. Csak én voltam és a természet kell ennél több?

*George*

Mikor este lefeküdtem aludni, ami amúgy egyből sikerült is hiszen azért egy kicsit fáradt is voltam, de volt valami fura álmom, amit nem igazán tudok leirni hogy mi is volt pontosan mert nem nagyon emlékszek rá.

*Az álom ahogy volt pontosan*

Sétáltam az úton ahol csak a fák vették körbe, nyugodtnak éreztem magam, amikor hirtelen csak valaki megfogta a kezem és húzott maga után miközben futott. Nem értettem mivan mikor egyszer csak meg szólalt.

-George, nem kaphatnak el minket, gyereeee! - mondta kicsit lihegve és hangosan.

-Kik? - mondtam lihegve mert már kezdtem elfáradni.

-Erre most nem érünk rá, csak fuss utánam. - ekkor hirtelen lekanyarodott jobbra a fák közé futottunk.

Nem szóltam semmit, majd akkor hogyha megállunk és beszélhetek végre, ami nem most jöhetett el mert elég sokáig futottunk. Meg nem is tudom ki lehet ez, de a hangja nagyon ismerős volt, de nem tudom hogy honnan, de hamar el is engedtem a dolgot mert majd megkérdezem ha elmondja persze. Elég sokáig futottunk de egyszer csak meg állt én meg neki mentem, egyből el is estem, eléggé be vertem a fejem, mikor felnéztem csak annyit láttam hogy azon a valakin van egy fehér maszk amin van egy mosolygós fej és nyújtsa felém a kezét hogy fel segítsen, én csak néztem egy jó ideig mikor kinyújtottam a kezem és megfogtam az ővét, és felhúzott a földről. Rá néztem és meg akartam szólalni de ő meg előzőt.

-Ne kérdezz semmit se. - csak ennyit mondott.

-De.. - ennyit tudtam kimondani mert már ment is tovább egyenesen de már csak lassan sétált.

De én utána mentem és még fogtam a kezét és magam felé fordítottam.

-Én ezt nem értem...-neztem rá komoly tekintettel.

De ő csak nézett, nem tudtam mit gondol, vagy hogy milyen arckifejezése lehet, mert nem láttam a maszktól oda is nyúltam hogy le akarom venni róla de nem sikerült mert elhúzodott hirtelen és hátrébb is lépett egy pár lépéssel. Értetlenül néztem rá, mikor megszólalt.

-Kérlek ne... - hallottam a hangján hogy nincs a legjobban.

-Miért ne? - mondtam egy kicsit szomorúbb hangnembe.

-Mert nem szeretném hogy láss... - hajtotta le egy kicsit a fejét.

-De miért nem? - én is hajtottam le a fejemet.

-Mert nem lehet... Vagyis én nem akarom.. - nézett újra rám.

Én csak néztem rá, mikor éreztem hogy valamiért nagyon szeretném látni hogy hogy érzek iránta valamit vagy nem is tudom leirni pontosan ezt az érzést olyan fura.. De ekkor megindult felém és hátra nyúlt a tarkójához és kikötötte hátul a maszkját és már csak tartotta az arca előtt..

-Biztos szeretnéd? - kérdeztem meg végül tőle.

-Hát... Lehet.. - nyelt egy nagyot.

Ekkor leemelte és láttam az arcát, olyan gyönyörű volt és mesés... Olyan nem is tudnám leirni egyből bele is szerettem pedig tudtam hogy nem is ismerem de egyszerűen megfogott.. Egyszer csak olyan késztetést kaptam hogy közelítsek az arca felé, amit ő csak nézett, szerintem lehet tudta mit akarok de nem biztos mikor már majdnem össze ért elsötétedet minden és felkeltem.

*George*
*Amire ebből emlékszik*

Futottunk valakivel nem értem miért utána valamiről beszélgettünk és láttam az arcát de már nem tudom hogy nézett ki, és közeledtek felé???.... Hogy miii?... Vagy csak rosszul emlékszek... Hát mindegy hagyjuk.. Egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom, Karl volt az egyből fel is vettem.

-Szia Karl. - köszöntem.

-Szia George!!

-Mit szeretnél? - kérdeztem meg egyből.

-Gondolkodtam rajta mi lenne ha eljönnél majd hozzám, jó buli lenne szerintem el lennénk, meg ha nem baj persze elhivnám pár barátomat is. - olyan nagy örömmel mondta.

-Hát nem is tudom, eléggé messze is vagy... De még gondolkodok rajta.. - gondoltam át az egészet és nyeltem egy nagyot közben.

-Ohh... Figyelj ha nem akarod nem muszáj.. - csuklott el egy kicsit a hangja.

-Tudod mit legyen, veszek már is repülő jegyet, jó? - egyszer élünk szóval miért is ne akkor már, nem? De nah akkor meg... Xd

-Biztos? - kérdezett vissza kicsit szomorúan kicsit boldogan.

-Persze, biztos! - válaszoltam egyből vissza.

-Akkor jó, majd akkor jövő héten tali, okés? - hallottam a hangján hogy mennyire boldog lett ettől.

-Persze, majd elém jössz a reptérre?

-Persze hogy ki megyek, nem akarom hogy eltévedj, szóval ott leszek csak majd szólj mikorra érnél ide, és akkor úgy megyek ki.

-Rendben, mindenképp.

-Rendben akkor szia. - köszönt el.

-Szia. - köszöntem el én is és le tettem a telefont.

*Karl*

Úristen el se hiszem hogy George el fogg ide jönni hozzám, ezt el kell mesélnem Sapnap-nek ezt muszáj lesz, egyből fel is hívtam pár kicsöngés után fel is vette a telefont.

-Szia, mit szeretnél? - szólalt bele rekedt hangon, gondolom most kelt fel.

-Ohh szia, felkeltettelek? - kérdeztem meg tőle egyből pedig pontosan jól tudom, nem is értem.

-Már mindegy igazából úgyis ideje lett volna hogy felkeljek. - nevetett egy kicsit. - Nah mit szeretnél?

-Képzeld el George a jövő héten jön hozzám!! - mondtam izgatottan.

-Micsoda?! Tényleg? El se hiszem könnyen bele ment? - hallottam a hangján hogy úgy fél ébredt mint még soha.

-Először el gondolkodott rajta hogy mi legyen, de végül bele ment szóval ennek nagyon örülök, majd akkor ti is jöttök ugye?

-Igen menni fogunk, hát ezt muszáj lesz össze hozni, remélem sikerülni is fog.

-Hát igen, én is remélem.

-Nah de nekem most mennem kell, majd még beszélünk, sziaa.

-Rendben, sziaa.

Le is tettük a telefont és mentem össze írni a dolgokat hogy hogyan is tervezem ezt az egészet...

*Bocsánat hogy eltűntem, nem volt most valami jó időszakom de mindegy is, remélem örültök hogy van végre új rész sok idő után, és tényleg bocsánat, legyen szép napotok ❤️*