Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Pt.14

*Dream*

-Jó, megígérem.

-Jó, na figyelj én mikor el alszok, szokott lenni egy álmom, ámítás nem mondanék teljesen álomnak...

-Ezt hogy érted? - húzta fel az egyik szemöldökét Sapnap.

-Hát úgy hogy ebben az álomban olyan mintha most is veled beszélgetnék ilyen valós álom, nem olyan hogy szinte bármit megtehetek.

-Ennyi? - vágott közbe.

-Nem, még van valami...

-Micsoda?

-Hát van benne egy személy..

-Ki?

-A neve az nem tudom miért de nem jut az eszembe, pedig tudom, de barna haja van, alacsony, és egy fiú.

-Hmm...miért nem tudod a nevét? Ismered egyáltalán?

-Nem teljesen, mert mikor megláttam nem tudtam hogy kicsoda, mert nem ismerem, de mostmár egyre jobban ismerem, ahhoz képest elég sok mindenről beszélgettünk.

-Ohh, és ezt tudja még valaki más?

-Elvileg ő is el mondta az egyik barátjának.

-Ahan.

-Jah hát meg vannak nevek amiket valamiért nem mondhatnunk ki, és árra kellett rájönnünk hogy azért mert hogy, mind a ketten ismerjük azt a személyt, mert azt terveztük hogy találkozni kéne a való életben.

-És nem tudjátok hogy hol lakik a másik?

-Nem, azt se mondhatjuk ki, annyit tudunk hogy én Amerikában ő meg Angliában.

-Ohh.. Szóval ilyen messze lakik?

-Sajnos igen, de mondta hogy majd szeretne Amerikába költözni, és nagyon örülnék neki ha össze futnánk.

-Szereted? - jött egy olyan kérdés amire azt se tudtam mit mondjak hirtelen.

-Mi? - nyögtem ki valamit.

-Jaj Dream, szereted? Ha már ennyire találkozni akarsz vele, olyan lelkesen meséltél róla, hogy ebből simán rá lehet jönni hogy szereted.

-Hát szeretem barátként. - amit már éreztem hogy nem teljesen igaz.

-Azért ennyire nem kell hazudni, látom rajtad, de mindegy ha nem akarod magadnak bevallani, akkor nem tehetek semmit se, majd rájössz.

-És segítesz majd rájönni hogy ki az?

-Igen, persze ezek után már muszáj lesz.

-Köszönöm. - öleltem meg.

-Ohh igazán nincs mit. - ölelt vissza.

*George*

Mikor reggel felkeltem, semmi lelki erőm nem volt hogy én menjek a munkába, esküszöm mindjárt felmondok, de nem ma kéne, majd pénteken, vagy holnap kéne, ahh majd lesz az valahogy, inkább össze szedem magam, rá érek utána gondolkozni ezen. Meg is voltam, el is indultam dolgozni, hát mit ne mondjak annyira volt kedvem hozzá hogy semennyire, de ha muszáj akkor muszáj.

*Sapnap*

-Örülök hogy ezt megbeszéltük és hogy hiszel nekem.

-Hát hiszek neked, hisz ha én mondtam volna ezt hittél volna nekem te is, ismerlek már.

-Természetesen igen.

-De ha most nem baj akkor most megyek streamelni Karlal, mert mára beszéltük, egy olyan 1 óra múlva és még semmit nem készítettem elő.

-Jah persze, már itt se vagyok, jó szórakozást.

-Köszi, meg lesz.

És már ment is ki az ajtón és csukta be maga után. Gyors oda is ültem az íróasztalomhoz és fel csuktam a gépem, mikor fel kapcsolt gyors mindent beállítottam és írtam Karlnak. Nem tudom miért de úgy éreztem hogy ez elmondom Karlnak úgyis megbízol benne, és nem mondja el senkinek se, de félek hogy azért ezt Dream nem akarná, hisz nekem se egyből mondta el hanem azért telt el idő, szóval inkább majd megkérdezem mielőtt még elmondanám neki.

*Karl*

Nagyban játszottam a gépemen, vártam hogy Sapnap mikor ír majd hogy akkor kezdjük el vagy majd később, de egy valamin nagyon gondolkodtam, az pedig nem más mint amit George mondott nekem az álmáról, egy jó ideje már nem tudom kiverni a fejemből, gondolkoztam azon hogy be avatom, de nem akarom azt se hogy George emiatt dühös legyen hogy elmondtam valakinek, és nem kérdeztem meg tőle, meg hát hogy így bízhat bennem hogy elmondtam, szóval inkább majd megkérdezem előtte, nem szeretném ha ebből baj lenne. De olyan rossz hogy ezt majd csak hétvégén kérdezhetem meg tőle mert csak akkor fog rá érni, mert dolgozik, bár azt mondta hogy majd fel fog mondani és majd streamer lesz, meg hogy majd ide költözik valamikor, amit egyébként nagyon várok, végre találkozhatnék vele, meg akkor már egy úttal elmehetnénk Sapnapékhez, biztos örülni fognak nekünk, jó Dream még nem ismeri George-ot de majd be kell mutatnunk neki, biztos jól kijönnek majd egymással. De hétvégéig még van időnk szóval ez még nem most lesz. Egyszer csak Sapnap írt hogy akkor el kezdjük-e, egyből vissza is írtam neki hogy igen kezdhetjük.

*Dream*

Nem tudtam hogy mit csináljak ma, elmenni sehova se volt kedvem, szóval már csak itthoni programot kellene találnom magamnak. Nagy unalmamban el is kezdtem kicsit pakolászni, takarítani és persze közben zenét is hallgattam. Miután megcsináltam azért elég sok mindent fel mentem a szobámba és indítottam én így egy streamet, ekkor rám írt Sapnap hogy van-e kedvem akkor velük játszani, vissza is írtam hogy van, be is léptem hozzájuk a Discord hívásba és így telt múlt az idő, mikor már elég késő volt, ezzel telt el az egész napom, de legalább eltelt és nem unatkoztam.

*George*

Már alig vártam hogy végre otthon legyek, már nem is volt sok idő hátra mikor a főnököm jelent meg hirtelen előttem.

-George, rá ér?

-Őő.. Persze, mert miért kéne?

-Majd megtudja, jöjjön utánam.

Fel is álltam a székről és mentem utána fogalmam sem volt hogy mit akarhat, de nem hangzott túl jól. Oda is értünk az irodájához.

-Ülj le.

-Rendben.

-Na arról lenne szó hogy mostanában eléggé nem figyel oda a munkájára, nem halad úgy ahogy kellene szóval nincs más mint hogy ki van rúgva.

-Tessék?

-Jól hallotta szóval pakolhat össze és ne jöjjön ide többet vissza.

-De..

-Nincs de, ennyi volt, menjen. - mutatott az ajtóra.

Fel is álltam és mentem ki az ajtón, nem hittem el amit mondott, nem rúghat ki, nem teheti meg. De sajnos meg teheti, én hülye annyira nem foglalkoztam mostanában a munkámmal hogy ez lett a vége kirúgtak. Szuper így viszont nagyon bele kell majd jönnöm a streamerkedésbe mert így nem fogok tudni megélni és így hogy fogok majd el költözni Amerikába, ahhjj szuper ezt is összehoztam magamnak. De sajnos nincs mit tenni, amint össze pakoltam mindenkitől elköszöntem, kivéve Zoé-tól nem is akarom látni többet. Ki is mentem az épületből és szálltam fel a buszra ami egy 20 perc múlva jött csak. Mikor haza értem ledobtam mindent a földre és bele ugrottam az ágyba és magamra húztam a takarót, nem akartam elhinni hogy mi történt ma, viszont muszáj lesz ezt elfogadnom és tovább lépnem.

*Végre új rész bocsánat hogy nem nagyon van mostanában rész, de igerem hogy a téli szünetben bombázni foglak titeket a részekkel.*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro