*George*

-George...-szólt hozzám.

-Igen?

-Haragszol rám? Vagy miért nem beszéltünk tegnap vagy találkoztunk?

-Mert nem volt kedvem... - nem tudtam mást mondani, nem akartam megmondani az igazat hogy miért is.

-Ennyi? Akkor legalább írtál volna nekem. - kicsit mintha kezdte volna felhúzni magát.

-Igen ennyi, semmi közöd nincs ahhoz hogy miért, jó?! - kicsit már én is kezdtem felhúzni magamat, de én már tudtam hogy milyen lesz nagyjából.

-Mi az hogy nincsen semmi közöm ahhoz hogy te mit csinálsz? Mi van ha mással találkozgatsz miközben velem is vagy pedig beszélgetsz mással!

-Hát nincs is amúgy meg semmi ilyen nincs, de ha lenne akkor se tartozna rád.

-Tudod milyen szarul esik? Hogy mással is találkozgatsz vagy beszélgetsz? - mintha már kezdett volna könnyes lenni a szeme.

- Nem érdekel, hisz erről nincsen szó hogy ilyen lenne, de ahogy látom téged ez nagyon is zavar, és zavarna is ha lenne valami, még ha csak egy barát is lenne.

-Hát igen, mert az olyan mintha megcsalnál.

-És az megint más lenne ha te találkoznál a barátaiddal mi?

-De hát ők a barátaim nincsen semmi köztünk.

-Nah ki gondolta volna hogy ezt fogod mondani hogy neked csak a barátaid és nincsen köztetek semmi, én is mondhatnám ezt de az már meg csalás, de persze neked lehetne.

-De.......

-És amúgy se vagyunk együtt és nem is leszünk csak szólok, attól még hogy elmegy veled egy fiú valahova nem azt jelenti hogy együtt is vagy vele.

-Mi? Én azt hittem hogy--..

-Ne higyjél ilyeneket, majd akkor ha a másik fél el is mondja hogy akar valamit.

-De hisz gondolhattad volna hogy mondjuk én szeretnék valamit, nem?

-Nem, nem tudom, de nem is agyalok ezen tovább, meg amúgy is más tetszik- itt még én se gondoltam át mit is mondtam- szóval hagyjuk ezt az egészet.

-Más tetszik? - itt már folyt ki egy könnycsepp a szeméből, és mélyen a szemembe nézett.

-I-igen, és ezzel semmi baj sincs hiszen nem vagyunk annyira nagy kötődésben hogy ez neked ennyire szarul essen.

-Én azt hittem hogy igen, és hogy lesz is valami, csak idő kérdése.

-Hát én nem tudlak szeretni, főleg hogy ennyire kevés idő alatt. De gondolom neked pont elég volt ez is, mert jó nem mondom azt hogy nem kedveltelek mert igen, de nem úgy gondoltam.

-Csak ennyi?

-Igen, és nem akarok erről többet beszélni, szóval légyszíves hagyj dolgozni.

Egyből folytattam is a munkámat, a szemem sarkából annyit láttam hogy szép lassan ki ment az ajtón és becsukta maga után. Mit ne mondjak elegem volt már a mai napból pedig még csak nap eleje van, és egész nap itt leszek, de szerencsére holnap nem kell jönnöm mert szabad napos leszek. De már tervezek ki menni Amerikába de ezen a héten még nem fogok tudni, majd a következőn szerintem. Holnap meg mehetek Wilbur bulijába jaj de jó lesz, semmi kedvem sincs hozzá, de ha már meg ígértem, akkor muszáj lesz.

Végre vége a napnak már haza is értem, szerencsére a munkahelyemen semmi érdekes nem történt a veszekedés után. Hulla fáradt vagyok szóval be is zuhanok az ágyba és alszok.

Szokásosan mentem volna Dream-hez beszélgetni és persze megoldani a próblémáinkat, de nem találtam sehol, gondolom még nem feküdt le aludni, pedig ő mindig hamarabb itt szokott lenni mint én. Vártam és vártam egy darabig, amikor halottam fentről lépteket de ezek nem emberi léptek voltak, mit ne mondjak nagyon beszartam, közeledett a lépcsőhőz, de egyre halkabbak voltak, amikor megláttam egy macskát lejönni a lépcsőn. Meg is lepődtem eléggé hogy mégis mit keres itt egy macska, felém jött és oda bújt hozzám, el is kezdtem simogatni, amikor újabb lépteket halottam ez már inkább volt emberi lépés hang, hát igen Dream jött le a lépcsőn.

-Ohhh szóval itt vagy Patches.

-Patches? - néztem rá kérdően.

-Oh igen ő a macskám, de eltűnt. De most megtaláltam. Ahogy látom kedvel téged.

-Hát az meglehet. Nem is tudtam hogy van macskád.

-Mostmár tudod, de itt az ideje hogy adjak neki enni. - ki is ment a konyhába elő is vette a macskatápot és tett neki a kis etetőjébe.

-Honnan tudod hogy van itt macskatáp? És tál?

-Öhm.. Nem tudom, megérzésből. - ekkor oda is jött és felemelte Patchest és oda vitte a táljához, el is kezdett enni. És vissza jött hozzám.

-És milyen napod volt a munkahelyen? - ült le közben mellém a kanapéra.

-Hát volt már jobb napom is, de amúgy meg eléggé farasztó.

-Hát azt elhiszem, és mi jót tervezel csinálni holnap?

-Hát holnap a régi szobatársammal megyek el bulizni, de nem jó kedvből.

-De akkor miért nem mondtad le ha nem akarsz menni?

-Nem akartam megbántani. De hagyjuk is ezt hosszú történet.

-Jó. És te találtál már megoldást arra hogy hogyan tudjuk felkeresni egymást?

-Nem, de amint oda érnék hogy megkeresnélek valahogy vagy bármi addigra elfelejtem.

-Tényleg megkérdezted akinek elmondtad hogy miket álmodsz, megpróbáltad újra elmondani a nevem?

-Basszus nem, nem is beszéltem vele ma, el is felejtettem. De esküszöm hogy holnap megkérdezem.

-Jó, de el ne felejtsd.

-Nem fogom, fel is írom magamnak, vagy nem mert nem fogom tudni.

-Jah igaz, lehet hogy az is "eltűnne".

-Szóval más megoldást kell ki találnunk. Tényleg te mondtad már valakinek?

-Még, nem de lehet el mondom a lakótársamnak, hátha tud segíteni, vagy az is lehet hogy nem fogja elhinni.

-Hát figyelj meg lehet próbálni. Nekem szerencsére elhitte, szerintem neked is el fogja.

-Hát remélem, ha meg nem hiszi el arcon csapom. - nevetett fel.

Én is elkezdtem nevetni, így már azon is röhögtünk hogy a másik röhög. De egy idő után abba hagytuk.

-Nah és Zoéval beszéltél azóta?

-Igen, ma. Nem ment túl jól.

-Mert?

-Elkezdett felháborodni hogy miért nem szeretem őt, meg ilyenek, azt is hazudnom kellett neki hogy én mást szeretek hogy hagyjon végre békén.

-Uhh.. Az úgy kemény lehetett. Nem lettem volna a helyedben, bár én is azt hazudtam volna neki hogy mást szeretek.

-Meg amúgy se tehettem volna mást, de úgyse maradok már itt sokáig.

-Nah hogy hogy?

-Úgy döntöttem hogy lehet el költözök Amerikába ...... - hez. Ohh tényleg mit gondoltam hogy ez össze fog jönni.

-Hát igen, ennek örülök, kitudja lehet össze futunk. - lökött egy kicsit oldalba.

-Lehet...